Tegnap a következő üzenet fogadott iWiW-en:

"Igen tisztelt barátom,neked nagyszerű gondolataid vannak az életről és
szűkebb,tágabb világunkról.Hogy ezek a gondolatok tőled,vagy mástól származnak az most teljesen mindegy az a lényeg hogy leírod őket!!!
Kívánok még sok ilyen gondolatot még vagy úgy 50 évig!!!"

Nagyon jól esett, hiszen egy olyan ember írta, aki nálam jóval tapasztaltabb és aki már sok mindent látott a világban az évek alatt. Hozzá képest én még valószínűleg sehol sem tartok, mégis tudtam neki adni valami kis pluszt a gondolataimmal és ez egy nagyon nagyon jó érzés. Mindig kicsit melengeti a szívem mikor egy ilyen üzenetet kapok valahol, hiszen ez az igazi elismerés. Azt jelenti, hogy nem írok hiába. S bár ugyan a világot sosem fogom megváltani, de mindig akadnak néhányan, akik megértik amit mondani akarok és ez nekem tökéletesen elég is.

Sokan vannak ezen a világon olyanok, akiknek talán fogalmuk sincs, hogy mennyire fontosak nekem. Felsorolhatnám a neveket, de akkor elveszne a dolog varázsa. Olyan emberek ezek, akik az eddigi életem és a közös utunk során adtak nekem valami olyan felejthetetlen pillanatot vagy emléket, amit magammal viszek az úton amíg csak élek. Mert bizony ilyen tökéletes és örök pillanat nem sok van. A boldogság is szintekre van osztva. Amiről én beszélek az az a szint, ahonnan már nincs feljebb. A katarzis, a tökéletes tetőpont, ahonnan már nem tudnál följebb jutni. Ilyen pillanatok egy ember életében nem sokszor adódnak és sajnos általában nem is tartanak sokáig. Nekem mégis nem egyszer volt már benne részem és sosem fogom elfelejteni azokat az embereket, akikkel akkor és ott összekapaszkodott a lelkem. Talán te is épp egy vagy közülük. Könnyen rájöhetsz ha ismersz. Ha igazán és őszintén képes vagy érezni, akkor tudni fogod ki is vagy te nekem. Mert én nem felejtek. Minden itt él bennem, ami egykoron fontos volt. Életem szakaszainak kis polcán pihennek a mesés könyveim és ha olvasni támad kedvem leemelem őket a polcról és újra ott termek, ahol boldog voltam (velük, veled, vele.) Ha pedig egy vagy ezen emberek közül akkor tudnod kell, hogy számomra mindig fontos leszel, még hosszú évek múltán is. Ha felhívsz az éjszaka közepén, hogy segítsek, akkor segíteni fogok. Ha hosszú idő eltelte után megkeresel én nem foglak elküldeni. Ha meglátlak az utcán mindig mosolyogva köszönök majd és a családomnak és összes barátomnak boldogan mesélek majd rólad. Mert te egy vagy azok közül, akiknek sikerült megérintenie a lelkem. Nálam ezek az élet csodái.

Sokan azt hiszik, hogy attól lesznek boldogok, ha hajszolják a tárgyi javakat, a pénzt, a sikert, az elismerést, a csillogást. Sokan azt hiszik, hogy akkor majd szebb és több lesz az életük, ha mindent megszereznek, amire csak vágynak. De elárulok egy titkot: Ennek sosem lesz vége. Ördögi kör, az élet legrafináltabb csapdája. Megszerzel valamit, amire régóta vágytál, de már rögtön abban a pillanatban több kellene. Valami más. Valami új. Eléred azt is, de már az sem elég. A végén pedig ott állsz a lakásodban tengernyi érték és pillanatnyi álom mellett és mégsem vagy boldog. Mert mindened megvan és még sincs semmid. Valahol ott belül érezni fogod, hogy hiányzik a lényeg. És talán jön majd a megvilágosodás: Egyszer minden véget ér. Minden ember élete kihuny egyszer. Semmi sem állandó, semmi sem marad. Nem számít mit vettél az életben, az sem, hogy álmaid munkahelyén dolgozol. Minden, ami kézzelfogható a végén odavész, mert azok itt maradnak, te pedig máshova kerülsz. Mi számít hát akkor? Mi az, amiért megéri élni? Nem titok, és minden emberben ott lapul valahol a válasz. Azokért a pillanatokért érdemes élni, amikor igazán megérintenek és amikor az egész világ tökéletesnek tűnik, mert ragyog a lelked. És ezt a fajta boldogságot nem holmi tárgyak vagy értékek fogják adni. Nem! Ezt csakis olyan emberektől kaphatod meg, akik képesek megérinteni a lelked. Ha egy ilyennel találkozol becsüld meg jól, hisz ezek lesznek azok az emlékek, amiket az életed végén majd újra és újra mosolyogva átélsz. Ha van valami, amit ebből az létből tovább vihetsz, akkor ezek lesznek azok. Nem a pénz, nem a siker, nem a hírnév és nem a vagyon. Csakis ez. A boldogság, a szeretet, a szerelem, a páros lelkek tánca.

Úgy hogy kedves olvasó most ismét elárultam egy mindenki által ismert, mégis mélyen szunnyadó titkot. Számodra többé már nem az. Adtam egy biztos pontot neked. Itt vagyok. Semmi sem állandó, minden elvész, minden odalesz, de amíg élek én neked itt vagyok. Mert megérintetted a lelkemet és sosem felejtem el a közös táncunkat.