Mióta az eszemet tudom a Hardveraprón intézem az adásvételeimet, viszont nemrégiben gondoltam egy merészet és kipróbáltam a Facebook-os adok-veszek csoportokat. Van köztük 20-30 ezres tagot számláló is, ráadásul rengeteg ismerősöm hirdet ilyen helyeken, úgyhogy adtam én is egy esélyt a dolognak. Bár ne tettem volna...
Nálam alap, hogy mindenről fényképet készítek és csatolok mellé egy normális leírást na és persze minden esetben adok meg árat is. Ezzel a lépéssel elkerülöm a felesleges kérdések túlnyomó részét. Legalább is azt hittem elkerülöm.
Készítettem egy albumot és tettem fel néhány régebbi laptopot (régebbi, értsd: P3 és P4) mivel itt csak porosodnak, majd vártam a csodát. Jöttek is a kommentek ezerrel, de a mosolyom mégsem volt őszinte. Az első jelentkező megkérdezte ékes magyarsággal, hogy "menyi". A második kíváncsi volt hogy "hejileg hol vehető át" (azóta ettől a kérdéstől az arcomról tépném le a bőrt, mert naponta legalább 10x beírja valaki, akkor is, ha egy hozzászólással fentebb már leírtam a választ egy másik érdeklődőnek). A harmadik emberke kíváncsi volt, hogy "csere érdekele", majd mikor megkérdeztem mire (már amikor leírtam akkor megbántam), akkor közölte, hogy "300watos szubcső". Persze gyakori cserealap még a törött kijelzős első szériás Androidos telefon is, aminek "semmi baja, ettől hibátlanul működik tesó".
Sebaj, lépjünk túl ezen. Higgadtság, csigavér, nyugalom. Mindenkinek válaszolok, leírok mindent ezerszer és közlöm századjára is, hogy nem, csere nem érdekel, maximum készpénzre. Ekkor jönnek a pofátlanabbnál pofátlanabb ajánlatok. A "mennyit engedsz a feléből" itt már dicséret, mivel a 25 ezres laptopra 5 ezres ajánlatokat kapok, de emellé még érezteti velem a kedves úriember, hogy én érezzem magam hálásnak, amiért ennyit hajlandó kiadni érte. Aztán jön az átverős Janika is, akik kéri, hogy küldjem el a gépet előre, aztán ha jó, akkor feladja a pénzt borítékban a címemre (napersze).
A másik kedvencem: "Kell a gép tesó, tutibiztos, csak 10-e körül lesz rá pénzem, tedd már félre légyszi, megígérem, hogy átveszem és kereslek." Oké, félreteszem. Az idő elérkeztével az emberke persze sehol. Én keresem, megyek utána, majd pár nap felesleges írogatás után (persze látja az üzeneteimet, csak válaszolni nem akar) végül méltóztatik annyit írni, hogy "bocs, mégse kell". És ekkor már erőteljesen forr az agyvizem, de hát mit tudnék tenni? Hirdetek tovább...
Aztán jönnek a pozitív élmények: Akad egy valódi vásárló! Nem akar alkudni, jó neki a futárszolgálat, nem is sokallja a költségét, írja is a címét. A gépet alaposan becsomagolom, még egyszer letesztelem, rendelek egy futárt és várom, hogy jöjjön a csomagért. Következő nap meg is érkezik, kifizetem az ~1.500 forintot és figyelem a csomagszámot. Másnap ránézek, hogy átvette-e emberünk és mit látok: "címzett nem elérhető". Hoppá! Gyorsan írok is neki, hogy mi a helyzet. "Jajj, ne haragudj, nem voltam otthon, nem tudtam kivenni szabit, szült a macskám, anyám terhes, apám leesett a kéményről, blablabla.." Én persze megértő vagyok, semmi gond, a futár majd újrapróbálkozik. Második alkalommal ismét nem elérhető a címzettünk, itt már kezdek ideges lenni. Kifogások ismét vannak és már kérések is. Hívjam már fel a futárt és adjam meg a telefonszámát neki, mert amit nekem adott a rendeléskor, az már nem él Még én hívogassam... persze. Harmadik alkalommal ismét nem vette át senki a csomagot, így egy hét dobálgatás után visszakaptam a gépet... a doboz szakadt, a gép oldala kilóg. Most nézem, hogy két burkolati elem letört róla és a Wifit kapcsoló fizikai gomb is benyomódott, tehát nem lehet többé bekapcsolni a wifi kártyát. Hurrá! Ja és buktam az 1.500 forintot is. Mikor aztán kicsit erélyesebben közöltem az emberünkkel, hogy erre és erre a számlaszámra kérem a futárköltség átutalását, akkor még neki állt fentebb, hogy mit pattogok én. Agyamelszáll bzdmg.
Azt hittem nem lehet ennél "jobb", de tévedtem. Tegnap ez az üzenetcsokor fogadott:
"milyen szarokat árulsz?
ne árulj szar dolgokat drágán ebből nem fogsz meg élni te csicska geci
befogok törni hozzád és az éjj leple alatt megszurkállak"
És nem, a profilképe alapján nem tizenéves pattanásos kisgyerek. Felnőtt ember!
A kedves emberünk már nem egyszer kommentált a termékeim alá, miszerint "tűzre vele", "egy fillért nem ér" és hasonlók. Úgy néz ki ennyivel nem érte be. Sajnos nem merte vállalni a valódi nevét...
Siralmas! Komolyan mondom. A csoportok tele vannak...etnikumokkal, az üzleti etika és a korrektség ismeretlen fogalmak. De még csak a tisztelet morzsáit sem látom. Párom is hirdet, de úgy beszélnek egy nővel, hogy a bicska kinyílik a zsebemben. A termékek nagyja túlárazott, a képek elmosódottak, infó szinte soha nincs megadva és mindenért úgy kell könyörögni. Arról nem is beszélve, hogy mindenki ügyeletes megmondó- és szakembernek képzeli magát, ezért minden hirdetésem alatt található legalább egy okoskodó, aki szerint drága, értéktelen, kacat vagy éppen szemétbe való holmi. Én mindig ügyelek arra, hogy a piaci árak alá lőjem be a hirdetett gépek és alkatrészek árát, tehát az ilyen kommentektől alapból felmegy bennem a pumpa. De még ha túl is áraznám, mi köze van hozzá? Minden annyiért eladó, amennyiért van rá vevő. Pont!
Aztán az adminok... semmit nem csinálnak túlnyomó többségben, csak felveszik a reklámozásból bejövő pénzt. Olyat is láttam, hogy valaki 4 darab 4GB-os DDR3-as modulért akarja eladni a 30 ezres csoportját, de persze amikor jelentek valakit, akkor az ignorálva van (sebaj, csak életveszélyesen fenyegetett meg).
Eddig egy (ismétlem egy) darab korrekt emberkével találkoztam a Facebook-os csoportokban, róla pedig kiderült, hogy törzsgyökeres PH-s (Hello, Sanyi2007)