Ebben nincs igazad. Általánosan itthoni viszonylatokban nagyon is elég a középszint, megoldasz vele mindent. Rigó ide vagy oda, az egy áporodott poroszos rendszer, magas lexikális tudást igényel, ez igaz, nagyon kell tudni valamit, hogy megszerezd, de kevésbé ad élő tudást. Seggel elvégezhető. Tudom, mert németből ott vizsgáztam, és németből többet is kell hajtani egy középszintért, mint angolból, lévén más a nyelv felépítése, mint az angolé ez köztudott.
Nem azt mondom, hogy nem jó, csak más, másban erős. Nagyon jó alapot ad, amire szép, szofisztikált tudást lehet építeni, de önmagában kevésbé élsz meg vele.
Az Euro-ról tudok nyilatkozni, mert azt csináltam: egyáltalán nem pákó szint, sőt, igen erősen megdolgoztat. Vannak benne olyan feladatok, ami nekem legalább is rutin-csukló feladat, de a vizsga másik fele meg a rigónál is komplexebb, sokkal életszerűbben izzasztó, mint a rigós.
Írásbeli feladatból több is van, és nem csak azt nézik, hogy milyen high profile igeidőket tudsz használni és azokat tűpontosan alkalmazod-e, sőt, ez igazából nem is érdekes. Viszont baromi magas súllyal esik latba, hogy mennyire fogalmazol szabatosan, mennyire férsz bele az amúgy a feladathoz képest igen szűkre szabott keretbe úgy, hogy minden szükséges részt/infót/inputot tartalmazzon az iromány. Nem könnyű feladat valamit minimálra deriválva megírni úgy, hogy jó is legyen. Kell hozzá skill. Nézik azt is, hogy mennyire ér célt az adott iromány. Ha reklamálsz, akkor vajon ez valóban egy élő reklamáció, vagy csak pasztparticipperfektet durrogtatsz had had had haddelhaddal. Eléred-e vele a célod? Ha egy kritikát írsz esszében, akkor az valóban a megfelelő stílusban van-e írva, vagy másodikos fogalmazás szintű (amivel a rigóban simán átmész, feltéve, hogy használsz legalább 6 igeidőt).
A képleírás nem egy statikus kép, amiről elmondod, hogy a képen egy csillag látható a háttérben szekér és gyárváros amely piros és well done, hanem egy képregényt kapsz, és sztorit kell elmesélni. Sokkal nehezebb, próbáld ki.
Szóval talpraesettnek kell lenni. Ha jó a nyelvérzéked, nincs benned félelem a nyelvhasználattól, és pár alap infóval tisztában vagy (például hogy az esszében milyen feladathoz milyen stílust kell használnod a szituációnak megfelelően, nem csak úgy random fogalmazás 1.0) akkor simán megvan úgy is hogy három igeidőt használsz a többiről fogalmad sincs.
Én például pont az igeidőkkel (bocs, ez a vesszőparipám) úgy vagyok, hogy szám szerint nullát tudok használni célzottan, nem is érdekel, phrasal werb-ekből is annyit tudok, amennyit a syberiából meg a többi játékból rám ragadt (nem kevés egyébként, guess mennyit tanultam szótárból).
Mégis munkanyelvem az angol, natívan használok angol munkaanyagokat úgy, hogy észre sem veszem, hogy angolul van, simán írok oldalas szöveget-levelet-dokumentációt (lektorálják őket, nem szoktak belejavítani kettőnél többet), és simán társalgok angolul ha nem is natívan, de nem kevés gyakorlati tapasztalat alapján mondhatom, hogy úgy vagy jobban, mint más európai országbeli kollégák leszámítva a tényleg natívnak számító nemzeteket (angolszászok ofc, meg a skandinávok, németek, beneluxok).
Nekem ez a vizsgatípus fekszik és mondhatom, hogy csuklóból megcsináltam, rigón szerintem buknék, de amíg probléma nélkül használom a nyelvet, és simán lenyomok bármilyen eurotripet, kiküldetést, értekezletet addig hidd el nem hiányzik a blekkbörd certifikát.
Az egy más dolog, hogy szeretnék úgy beszélni mint egy svéd vagy német, mert bizonyos szint (középvezető) szint felett ez már szükséges, szeretném, ha tudnék árnyalatokat, színt és több kellemet vinni a társalgásba-tárgyalásba, szeretném ha ez által meggyőzőbb és megnyerőbb lennék angolul, de ez az én igényszintem.
[ Szerkesztve ]
tfalcon96 oldala
