2007-ben kezdtek el terjedni a néhány gigabájtos SSD-k a hordozható eszközök piacán, majd emlékeim szerint 2008-ban az Intel ért el jelentősebb sikereket a konzumer felhasználásra szánt X25-ös sorozatával. Akkoriban úri hóbortnak számított (80 GB 595$), de már jelentősebb kapacitást kínált akár 160 GB méretben.
2009-ben jött a második generáció és a várakozásoknak megfelelően alakultak az árak az egyre inkább megfizethető kategória irányába. Ekkor jött ki a Kingston az SSDNow V szériával, ami az elismert Intel belsőre épített, bár szoftveresen korlátozott írási/olvasási sebességekkel. Míg az X25-M 70/240 MB/s-ra volt képes, addig az általam kiszemelt 40GB-os Kingston 40/170 MB/s tempót diktált. Ez érthető is, elvégre az Intel árának csak a töredékébe került; hiába gyártotta a hardvert az Intel maga, ekkora konkurenciát nem lehet megengedni "házon belül". Úgy emlékszem akkoriban egy átlag DVD író árát kellett leszurkolnom érte, ami valóban nem egy hatalmas összeg összehasonlítva az X25-M bő százezres árával (a dollár 150 FT volt).
Utólag egy FW frissítéssel a TRIM utasítás is elérhetővé vált melyet a Vista, majd a Win7 ki is használt, így az írás alanya teljes értékű SSD-ként szolgált az elmúlt közel 10 évben. Értendő ez alatt nem csak az op. rendszer, de a temp és a lapozófájlok is. Ugye akkoriban a technológia gyerekcipőben járt még és sorra jelentek meg a cikkek az SSD-k megbízhatóságával kapcsolatban. Mindenkit az érdekelt mi lehet a várható élettartam és ezt milyen trükkökkel lehet minél jobban kitolni. Ennyi év elteltével kijelenthetjük, hogy otthoni felhasználásra teljesen felesleges volt ezen rugózni, melyet az alábbi HD Sentinel jelentéssel kívánok igazolni.

A képen látható 1117 nap és 14 óra használat lefordítva köznapi nyelvre megegyezik napi 8 órával évi 365 napon keresztül 9 éven és kicsivel több mint 3 hónapon át. Kijelenthetjük, hogy szinte minden egyes nap egy teljes műszakot lehúzott a gép az elmúlt közel 10 évben. Ennek fényében az összesen 3 hibás szektor nem is tűnik rossznak.

A 11,22 TB írott adat ugyan nem tűnik kevésnek egy rendszermeghajtó esetében (elvégre nem telepítünk OS-t minden vasárnap), de az MLC memória élettartamára jósolt 10.000 írási ciklus közbelében sincs a számításaim szerinti 287-szeri újraírás a 40 GB-os lemezen. Ha innen nézzük a kondíciót, akkor már nem is tűnik annyira kedvezőnek. Ezzel a tendenciával* könnyen lehet, hogy már jóval a gyártó által megadott ciklus előtt elvérezne a meghajtó masszív terhelés mellett. Viszont szem előtt kell tartani, hogy rendszermeghajtóként otthoni felhasználásra ez igen valószínűtlen, ahogy az a statisztikákból is látszik.

Végszóként annyit mondanék teljesen elégedett vagyok a technológiával, a maga idejében kitűnő választásnak bizonyult és hatalmas ugrásnak számított az akkori merevlemezek ellenében (talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom nem volt minden második embernek WD Raptor a gépében). Ugyan kapacitásra nem túl acélos, de szigorúan véve a mai napig elegendő egy Win10 telepítésnek és a kisméretű programoknak. A PC-ből nyugdíjazva lett - amit édesapám örökölt meg - és átkerült édesanyám laptopjába, ami igazán meg van kímélve: gyakorlatilag csak böngészésre és videóhívásokra használjuk. Ugyanakkor a Windows továbbra is kényelmesen elfér rajta és a lassú 2,5"-os vinyó után igazi felüdülés a gép használata. HD Sentinel szerint még jó pár évig szolgálhat problémamentesen.

*Hadd tegyem itt hozzá, hogy csupán a HD Sentinel jelentéséből indultam ki. Ha a 3 hibás szektort a 40 GB-nyi területhez viszonyítom, amiben kb 2,7GB tartalék terület van, akkor máris jelentéktelennek tűnik a dolog.