Az egyik ismerősőm egyszer nekem azt mondta:
'' Én nem vagyok rasszista, de az ember színe fehér''

Most biztos azt gondoljátok, hogy valami rasszista emberke vagyok, aki majd most felszólít titeket, hogy gyűljünk üssünk stb...

De nem, mindössze bemutatnék nektek 2 kisebbségi?cigány családot akik egy utcában laktak velünk, mégis micsoda különbség volt köztük.

Az első család akiket hívjunk Becsületnek, a velünk szemben lévő házban laktak.
A Becsület család valahogy így nézett ki: 1. Becsület Papa - hegesztő 2. Becsület Mama - takarítónő 3. Becsület nővér - tanuló, majd késöbb eladó 2 gyermekes családanya 4. Becsület Öcsi - osztálytárs, legjobb barát, bokszoló, focista, szakács

A második család akiket hívjunk Bajkeverőnek?Rossznak?vagy Másnak?vagy csak Ketteskének (őket hívjátok ahogy akarjátok) a sarki házban laktak.
Szóval Ketteskééknél a szűlőkről nem sokat tudtunk viszont az biztos, hogy a 3 fiú gyerek egészen rosszak lesznek és akiket már kis korunkban is messzire elkerültünk (ha tudtok) a téren, a suliban és mindenhol.(A fiúk kb 8-11-14 évesek a sztoriban)

Az első sztorim Becsület Öcsiről szól aki soha nem félt senkitől és engem aki még második osztályban is kb 10 kiló voltam vasággyal, együtt mindig megvédett és mindenhová magával vitt, hogy a nagyoknak esélyük se legyen engem bántani.
Idáig gondolom ''semmi'' extra

Kérdezhetnétek, hogy egy cigánygyerek miért véd és barátkozik egy magamfajta csoró fehér kisfiúval? A válasz egyszerű. Én hívtam meg magunkhoz őt előszöt vendégségbe az osztályból, mert engem nem úgy neveltek, hogy csak az lehet a barátod aki ilyen. meg olyan szóval a barátság innen jött.

Ám egy alkalommal kisbarátunk csúnyán elkésett a térről és mondanom sem kell egy kedves nyolcadikos akinek én valami oknál fogva (állítása szerint én csúnyán kértem el tőle a bicikliét) nem tetszettem egy kicsit elpáholt (orrtörés, kicsi arcreformálás, rúgótechnika gyakorlása). Mikor B.Öcsi ezt meglátta elkezdett sírni amire annyira megdöbbentett, hogy én azonnal abbahagytam és megkérdeztem, hogy mi a baj és ő csak annyit mondott, hogy én olyan vagyok neki mint az öccse, akit nem tudott megvédeni. Hazakísért és szüleimet megkérte, hogy többet ne engedjenek a térre, mert ő már többet nem tud megvédeni.

Soha nem felejtem el a szüleim képét! Azok csak ott álltak értetlenül, bámultak ki a fejükből. Azóta se tudom mire gondolhattak, talán jobb is.

A másik család sztorija röviden ennyi:
Mikor megtörtént az orrtörésem és begyógyúlt a búrám is (és amire azt hittem, hogy életem legrosszabb éve volt) eljött a következő és valami történt Ketteskééknél is.
A legelső jel az volt, hogy suli után mindig ott voltak hárman és figyeltek.
Hogy mire? Hát arra, hogy ki legyen a következő akitől az aznapi zsebpénzét (93 körül járunk, amikor a napi zsebpénz jóesetben is 50 Ft volt) elveszik, így vagy úgy.
Aztán mikor már ez is kevés volt úgy gondolták, hogy mi lenne ha rádiót csornának (lásd L.L.Junior) vagy mobilt, vagy ha a suliból lopnának ki dolgokat.
Aztán rájöttek, hogy van a szipuzás, de hát az milyen ciki, hogy Nike melegítőbe jársz és szipuzol?
Szóval akkor már lopjunk azért, hogy valami ''rendes'' drogot használjunk és kocsival járjunk szerezzünk be egy ''kis polákot'' is.
Telt múlt az idő szépen eltüntek majd megkerültek a srácok (a legkisebbet múlthéten láttam éppen azt újságolta, hogy kiengedték és, hogy ki ez a sok új nyomorék itt?).

Kicsit hosszúra sikerült de hát ez van és talán még többet írhattam volna arról, hogy vertem meg a kis ''Tojást'' mikor viccből fejbe a táskájával és kedves anyámat emlegette, amit úgy hálált meg, hogy 3 vertek meg a kapunk alatt, vagy arról, hogy betépve egy éjszaka alatt 5 embert vertek meg 3 utcás körzetben és még sorolhatnám de minek?

Szóval ez egy mérleg de sajnos én is tudom, hogy merre húz a súlya :-(

Ui.: Öcsivel azóta is jó a viszonyunk csak már nem találkozunk annyit, ami kár pedig tényleg ő az egyetlen akibe a mai napig megbízok