Előre felhívnám mindenki figyelmét, hogy nem vitaindítónak szánom az írást, csupán saját véleményemet szeretném leírni.
Nagyon régóta vártam már ezt a játékot, hisz még kamaszként játszottam a nagy előddel, a D3D-vel. Imádtam. Mára felnőttem, kevesebb időm van játszani. Felnőtt a játékipar is, óriási költségen készítenek igen minőségi játékokat, sok közülük már-már filmszerű élményt nyújt.
Ilyen például a call of duty széria, tényleg olyan, mintha a háború közepébe csöppennél, és egy filmszerepet játszanál. Egyre kevésbé játékok már ezek. Szerintem. Az MW2-t például bő 1 óra játék után kivettem a PS3-ból és eladtam, mert annyira pörgősre sikerült, hogy szó szerint hányingerem lett játék közben.
A DNF-et rengeten várták, nagyon hosszú ideig készült. Sejteni lehetett, hogy grafikailag nem tud majd konkurálni a mai címekkel, hiszen nem mai gyerek már, azonban szerintem bőven az élvezhető szint felett mozog a prezentáció, és legalább gyenge hardveren is kielégítően fut.
Én játékmenetben sem vártam semmi világmegváltót, hiszen ebben a műfajban csodát tenni nem lehet. A call of dutyk is, amelyekért milliók rajonganak, alagútban terelnek scriptek mentén. Így nem csalódtam, a helyszínek változatosak, a játékmenet pedig pont olyan, mint 15 éve. Nagy fegyverek, nagy szörnyek, beszólások, semmi több.
Valaki nagyon jól fogalmazta azt meg, hogy ez a játék azon embereknek szól, akik a 80-.as, 90-es évek amerikai akciófilmjein szocializálódtak, így van egy tökös főhős, hímsoviniszta dumával, kemény beszólásokkal, bögyös csajokkal, és marha sok lövöldözés. Nekem a mai napig kedvenc filmjeim ezek az akciófilmek, ezért a Duke Nukem Forevert is élvezettel játszom.
Most pedig egy-két kis apró spoilert említek meg, ami nagyon megmosolyogtatott.
Duke luxusfelhőkarcolójában, a liftben a szokásos szedáló zene szól, mint minden ilyen jellegű épületben, azonban a dallam a régi Duke Nukem theme (megadeth). Nagyon jópofa. 
Látszik, hogy a játék egyetlen pillanatig sem veszi magát komolyan, hiszen úgy indítunk, hogy Duke egy konzolon a Duke Nukem Foreverrel játszik, majd megjegyzi, hogy 12 évig készült, naná, hogy fasza.
A másik jópofa pillanat az volt, mikor az alienek megtámadják a játék elején az épületet, és a shotgunért megyünk. A fegyver egy üvegvitrinben van, amin a felirat hasonlóan a tűzoltórendszerek "tűz esetén betörni" matricájához a következő: "földönkívüliek inváziója esetén betörni"
Az ilyen apróságok, a tökös beszólások, az interaktivitás, és maga a megfoghatatlan hangulat teszi a Duke Nukem Forevert számomra az elmúlt évek egyik legjobb játékává. Igen, lehetne szebb, lehetne változatosabb, lehetne hosszabb, lehetne olcsóbb, ezt össze lehetett volna hozni egy év alatt is, tudom. De végre itt van, és végre ODAB......!
