Az egyik címlapos írásom, a "Sötét tavasz" ma érte el a 2000. lapletöltést, ezért gondoltam linkelek hozzá egy zenét. (Persze főleg nem ezért, hanem inkább mert most találtam olyat, ami illik hozzá.) Úgy helyeztem el a szövegben, hogy átlagos olvasási sebesség mellett pont a szöveg végére érjen véget a zene is.

Most pedig egy alternatív befejezés, amit már a megjelenéskor leírtam, de nem tettem közzé, mert szerintem rontotta volna a drámaiságot.
Figyelem! Ha még nem olvastad volna a történetet, de később szeretnéd, (Itt megteheted) akkor a következő sorokat ne olvasd el.

" ... és a sötétségből hirtelen fény tűnik fel. Gyerünk már! Kelj fel! Gyorsan! Le fogod késni a vonatot, elaludtunk! Kinyitom a szemem: látom, ahogy a lámpa fel van kapcsolva, és látom a rendetlenséget, amit magam mögött hagytam, mikor utoljára rendet raktam a szobában. Nem értek semmit. Most mi történt? Mégsem haltam meg? Hol vagyok? Öcsém kiabál a folyosóról: "Itthon vagy! Hol lennél?" - hallom. Mindenki nagy kapkodásban, egy új nap kezdődik el.

Semmi sem történt. Ez a 6 hónap egyetlen éjszaka alatt játszódott le, a fejemben, egy álom során. Igazából ugyanaz a magányos fiú vagyok, aki mindig is voltam. Anna arcára azért nem emlékszem, mert soha nem is létezett. Ő más valaki, aki véletlen talált gazdára benne.

„Nincs végzet, csak ha bevégzed!” "