Az egyik legjobb barátommal eldöntöttük, hogy ebben az évben most már mindenképpen elmegyünk nyaralni, persze adta magát, hogy a sok szesz mellett, drága jó asszonykáinkat is elvisszük magunkkal.
Sokat gondolkodtunk rajta, hogy mi legyen az úti cél, először a Balaton néztük ki, de tovább kutakodva rájöttünk, hogy az egy hét, Romániában a Medve tó környéke, vagy Horvátország se lenne sokkal drágább. Romániát hamar leszavaztuk, hogy ha már megyünk, akkor menjünk tenger mellé.

Egyik munkatársam ajánlotta Crikvenicát, hogy elég közel van, nem egy kis település, van a környéken bőven látnivaló, biztos ellennénk ott egy hétig.
"Hát akkor legyen Crikvencica!"

Horvátország hivatalos pénze a kuna, annak a váltója a lipa. 100 lipa = 1 kuna. A határátlépéshez elég a személyi, nem kell útlevél.

Crikvenicáról:

Fiumétól 31 km-re délkeletre a Krk-szigetet a horvát tengerparttól elválasztó Vinodoli-csatorna partján fekszik.

Crikvenicában található Horvátország legnagyobb kikötője, mely Közép-Horvátország és Közép-Európa egyes részeinek legközelebbi tengeri kijáratként szolgál.

Crikvenica, mint városi önkormányzat magában foglalja (északról délre haladva) Jadranovo-t, Dramalj-t, Crikvenicát és Selcét.

Neve a horvát crkva (= templom) főnévből való és régi pálos templomára és kolostorára utal.

A horvát tengerpart e vidékét a 8. században szállták meg a horvát törzsek. A terület birtokosai 450 évig a Frangepánok voltak. A Dubranica folyó torkolatánál épített Szűz Mária Mennybemenetele templomot 1412-ben adományozta Frangepán Miklós a pálosoknak, akik 1659-ben felújították és bővítették. A pálos kolostor köré épült ki a későbbi város. Nevezetessége a hófehérre meszelt saroktornyos Frangepán-kastély, ma szálloda. A városka 19. század végére a tengerpart egyik legfontosabb nyaralóhelyévé épült ki, 1891-ben épült első szállodája. 1910-ben 3553 lakosából 3351 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Crikvenicai járásának székhelye volt. 2001-ben 11 350 lakosából 10 215 horvát és 40 magyar volt.
Forrás: Wikipedia
Úgy indultunk neki az útnak, hogy kb megvettük, az egy hétre való kaját, vizet üdítőt és a szeszt, hogy ott minél kevesebbet kelljen költeni ilyenekre, amúgy sem volt túl sok zseton a zsebünkben (legalább is nekünk ketten) , ezzel is spóroltunk valamelyest.

Egyébként az egész egyhetes buli, kijött kb. 70.000 Ft-ból/fő.
A szállás 4.500 Ft / fő / éj idegenforgalmi adóval
A benzin 7.500 Ft / fő
Az autópálya 4000 Ft / fő
Költőpénz 25.000 Ft/ fő
Amit itthon vettünk kaját, meg egyebeket ( budipapír, szesz, tusfürdő) 5.000 Ft, ha okosan vásárolsz.

Persze a benzin pénz tökre nem volt elég, mert az apartmanunk egy hegy tetején volt, így strandolni is kocsival mentünk, meg persze bejártuk a környéket, így a költőpénzből vettünk el. Annyira nem bántuk, csak el akartunk menni egy pár órás hajókirándulásra, arra már nem maradt kredit. Amúgy kicsit spórolósan, de kijöttünk a pénzünkből, úgy hogy egy csomó szuvenír mellett, Horvát sört (Karlavacko) és pálinkát (Rakija) hoztunk haza.

De először még érjünk oda!

Az oda út nem volt annyira jó, mert előző nap persze hogy bedöglött a kocsi, amivel mentünk, az indulás napján, hajnalban szerelték meg. Az M7-en baleset miatt útlezárás volt, ezért le kellett térnünk az autópályáról, tennünk pár plusz kilométert mielőtt visszatérhettünk az autópályára. A határátlépés eléggé zökkenőmentesen zajlott. Bár kicsit izgultunk a csomagtartóban és a lábtérnél lapuló szesz mennyisége és a vizipipa miatt is, de csak gyorsan csekkolták a Magyar sünök a személyiket, majd ugyan ezt elvégezték a Horvát kollégák is, és mehettünk is tovább.

A Horvát autópályán nem matricát kell venni (tudom, hogy már itt se), hanem kapunként fizetsz annyi kúnát, ahány km-t mész az autópályán. Először átmész a kapun, nyomsz egy gombot, ad a gép egy cetlit, majd a következő kapunál ott a táblázat, hogy mennyit kell fizetni, attól függően, hogy milyen gépjárművel vagy, és hogy hol jöttél fel az autópályára. Oda érsz az ablakhoz, oda adod a néninek/bácsinak a kártyát meg a lóvét, ő felengedi a sorompót, és mehetsz tovább. Van valami kártyás módszer is, az elvileg gyorsabb, de nem akartuk vele bonyolítani a dolgot, hátha valamit benézünk.
Az utak amúgy nagyon pöpecek, nem csak az autópályán hanem a sima utak is. ha jól emlékszem, csak egy helyen láttam, hogy kátyúzva lett volna az út. A Horvát pályáért összesen kb. 200 kunát fizettünk oda vissza, két kapun kellett fizetnünk.

A határ után, Zágráb környékéig viszonylag eseménytelen volt az út, azt leszámítva, hogy éreztünk némi büdöset a motor irányából és elkezdett valami megint zörögni az autón. Megálltunk sokadszorra pihenni, megnéztük, hogy mi van a vassal. Motorháztető fel, látjuk, hogy kicsit füstöl a blokkon az olaj. Haverom és a barátnője legyint, hogy ez akkor is ilyen volt, amikor elhozták (bérautó, de mégse, hagyjuk, bonyolult!). A zörejt is megfejtettük, a kipufogó vége felől jött, olyan hangja volt, mint ha valami lemez hozzá érne, és rezonálna. Nem volt leszakadva, minden a helyén volt, egy cigi után mentünk tovább.
Zágráb után nem sokkal elkezdődtek a durvább (szebb, élvezetesebb) utak. Alagutak, viaduktok, szerpentinek. Itt jó volt kocsikázni.

Aztán amikor a drága jó GPS (anyád!) mondta, hogy térj le jobbra, nem tudtunk, mert az autópálya kijáratánál épp babráltak valamit a sziklafallal és le volt zárva. Mentünk tovább majd ahol lehetett letértünk az autópályáról. Itt még durvább utak voltak, még kacskaringósabb utak, még lehetetlenebb viaduktok. Gyakran jobbra szakadék, balra sziklafal, volt, amikor fordítva. Az utat a szakadéktól sokszor csak egy 40 centi magas "betonfal" választotta el. Lassacskán a szakadék alján nem a lombkoronát láttam, hanem felváltotta a helyét a tenger. Öblös partszakaszon mentünk egy jó darabig ugyan úgy fel a hegyre, le a hegyről, ahogy eddig, de már balra a sziklafalon és a hegyek tetején is egyre kevesebb kezdett lenni a növényzet.
Lassan megérkeztünk Crikvenicába. Itt elég sokat szerencsétlenkedtünk, sehogy se akartunk oda találni az apartmanhoz, a GPS azt se tudta melyik úton megyünk. Hol ott mutatta ahol mentünk, hol egy utcával arrébb, hol tök mást. Keveregtünk egy darabig a városban, majd amikor már másodszor mentünk ugyan azon az egyirányú utcán, ahol a gyalogosoktól alig lehetett elférni (mert nem állnak arrébb amíg nem dudálsz rájuk, simán bámulják a kirakatot az út közepéről), már felment bennem a pumpa és kicsit "észrevehetőbben" közlekedtem. Na, itt volt "..... Magyarszki" Az elejét nem értettük, de gondolom nem simogatták volna a lelkünket azok a szavak, ha értettük volna mit mondanak.
Valahogy sikerült megtalálnunk az utca elejét, ahol az apartman volt (persze a 98-as szám alatt), de fel akart minket vinni olyan szűk és meredek utcákon, hogy ott még a gyalog is köszönöm szépen, de kihagynám kategória.

Stratégiát váltottunk, megkérdezett haverom barátnője (ő jól beszél németül és angolul is) egy helyi állampolgárt, hogy ugyan merre van az az apartman. Fújt egyet, látszott rajta, hogy ezt nem lesz könnyű elmagyaráznia, úgy hogy inkább beugrott a kocsijába, és intett, hogy kövessük. Felkacskaringóztunk mögötte a hegyre, majd nemsokára megérkeztünk. Adtunk neki egy doboz hűtőtáskából kivett, a hidegtől verejtékező Magyarszki sört, hogy köszi! Ő erősködött, hogy nem iszik alkoholt, nem akarta elfogadni. Haverom barátnője kezébe nyomta, hogy akkor vidd el a haverodnak. A srác feladta, megköszönte, majd elhajtott. Laza 6,5 óra alatt megtettük a távot.

A főnök (apartman tulaja) és a fia, mintha már vártak volna minket ott áltak a ház előtt. Rövid bemutatkozás után megmutatta, hogy melyik lakást (azt hiszem 3 van az épületben + 1 az ővéké) fogjuk leélni egy hét alatt, majd magunkra is hagyott minket.
Korrekt kis hajlék, először a konyhába érsz be, az mellett a fürdő, WC, a konyhával szembe a két szoba egymás mellett, a két szoba után meg kb. egy szoba méretű terasz. A lakás bejárata előtt is kerti bútor székekkel, ugyan ez a teraszon is. A konyhában is van asztal székekkel, meg berendezve normálisan, lábasokkal, evőeszközökkel( "minek hoztam ezt is?!"), tányérokkal hűtővel, kávéfőzővel, melegszendvicssütővel.
A fürdőben zuhanyzó, wc, és egy kézmosó van. Az egyik szobában egy szekrény egy franciaágy és két éjjeliszekrény pózol a műparkettán. A másik szoba ugyan ez, csak ott plusz egy TV és egy heverő a bónusz.
Az erkélyről egyszóval kifejezve nagyonfaszaakilátás.

Az első nap még gyorsan kipakoltunk, aztán körülnéztünk egy kicsit a városba, amolyan ismerkedő jelleggel, meg tanulgattuk, hogyan is jutunk "haza". Nem sokat voltunk lent, kicsit fáradtak is voltunk már, úgy hogy visszamentünk aztán iszogattunk a teraszon. "Egy kicsit."

A következő történéseket nem időrendben írom le, mert már most nem emlékszem, hogy melyiknap csináltuk őket. Bocs, de sokszor azt se tudtuk milyen nap van azon kívül, hogy k. meleg.

Átnéztünk a velünk szemben lévő Krk szigetre, mert hallottuk, hogy szép érdemes megnézni. Persze nem csak bámészkodni mentünk, vittük magunkkal a strandfelszerelést is( ezt később kifejtem). Azon belül is Krk városa volt az úti cél. Crikvenicától nem messze van egy híd amin kb 1.300 Ft-ért át lehet menni a szigetre. A híd után nem sokkal van egy pihenő kialakítva, érdemes megállni, mert szép a kilátás. A hídon is érdemes lenne, csak ott ne próbálj meg megállni.

Kis bámészkodás után haladtunk tovább Krk városába. Megérkeztünk, kerestünk parkolóhelyet, aztán még strandcucc nélkül felfedeztük a várost, meg kerestünk helyet, hogy hol lehetne fürödni.
Egyébként itt jöttünk rá, hogy tök mindegy hol fürdesz, kb az a lényeg, hogy mozgó hajó ne legyen a környékeden (álló lehet), amúgy meg ott ahol be tudsz menni a vízbe.

Itt megnéztük fürdés előtt a várat, és a belvárost. Elég sok régi épület van itt, plusz egy egész frankó napóra. Gyorsan elmentünk boltba vízért, meg egy jégkrémért, mert a sétára nem hoztunk magunkkal semmit a sétára, minden ott maradt a kocsiba. Visszasétáltunk az autóhoz a cuccunkért, ott találkoztunk egy csapat magyar sráccal, egyből a lényegre is tértek:
- Ti is a Drum and Bass partyra jöttetek?
- Nem.
- Nem tudjátok, hogy hol lehetne kokaint szerezni?
- Nem.
Aztán csalódottan tovább is álltak. Mi felmarkoltuk a strandoláshoz szükséges vízicipőt, törölközőt és az elmaradhatatlan hűtőtáskát (amit az egy hét alatt, csak nálunk láttam, pedig sokszor volt életmentő). Két óra strandolás következett.

A víz nagyon durván tiszta mindenhol, ajánlott búvárszemüveget vinni, mert 2 métert simán el lehet látni a víz alatt. Az élőlények sem szégyenlősek, a halak simán ott úszkálnak melletted. Persze megfogni magukat nem hagyják, én egész héten azzal szórakoztattam magam és a halakat, hogy kézzel megfogjam, de nem jött össze. Halakon kívül még Csillag Patrikkal, sünnel, medúzával, valami böszmenagy ?féreggel?, rákokkal, kagylóval, csigával futottam össze. A nagy semmittevés megterhelése miatt megéheztünk és elfáradtunk ezért elindultunk haza kajálni, meg iszogatni egy ”kicsit”.

Következőnek megnéztük Fiumét, az volt a legközelebbi nagyobb város, gondoltuk hátha is látunk sok érdekességet. Viszont egy közepesen szép főtéren, egy nagyobb kikötőn és egy piacon nem sok mindent találtunk. A piac elég érdekes volt, láttam pár általam nem ismert növényt, de annyira nem bámészkodtunk, a többieket annyira nem kötötte le. Bár azért a paradicsomokon mindenkinek meg akadta szeme. A sztenderd ott akkora, mint itthon 3-4 egybegyúrva.

Itt vettük észre, hogy a gyalogosok nem igazán törődnek a zebrán a pirosnál, ha épp nem jön semmi, akkor simán átmennek a piroson is. Viszont ami durva az az, hogy a gyalogátkelőhelytől kb. 5 méterre ott igazoltatott egy rendőr, és nem szólt semmit. Itthon az egyik ismerősömnek egy ilyen mozdulat 20.000 Ft-jába fájt, ráadásul hajnali kettőkor.
Na, itt 2 óra alatt meg is untuk a banánt, és valahonnan jött az ötlet, hogy nézzünk át Baskára, mert az állítólag jó.

Baska felé át kell menni ismét a Krk szigetre, és dél felé tartani. Ismerős volt az út erre mentünk Krk városába is, csak itt kicsit még tovább kellett menni. Krk után még kövesebb volt a környezet, a helyiek azzal szórakoztak, hogy az út mellett a kövekből kerítést, és egyéb ojjektumokat hoztak létre.

Aztán elkezdett lassan a kőerdő normális fa tesójához hasonlítani, de itt még szűkebb lett az út és még nagyobb kanyarok jöttek. Az egyik két derékszögből állt, a két szög között egy kis kőhíddal. Ennek a bevételéhez már egyesbe kellett váltani.

Lassan odaértünk Baskára, itt is úgy kezdtünk, hogy először a kocsiba hagytunk mindent, felfedeztük a terepet. Itt a part most már kezdett jobban hasonlítani egy igazi tengerparthoz, a homokban apró, hullámok által lekerekített kavicsok voltak.

Vettünk némi szuvenírt a sétányon, aztán miután megtaláltuk a strandot visszamentünk az autóhoz a cuccért, és vissza a partra. Kipakoltunk, gyorsan egy hűsölés a vízben, majd vissza a sétányra fagyit enni. Ezt Horvátországban kötelező mindenkinek kipróbálnia. 250 Ft-ért nem gombócot kapsz, hanem egy rakást a tölcsérbe. Két ”gombócot” kértünk, de alig tudtuk megenni. Az a két ”gombóc” felért az itthoni 5-6 gombóccal. Megéri. Még pancsoltunk pár órát, de ismét vége lett egy napnak, elindultunk ”haza”.

Egy másik napon nem történt a strandoláson kívül semmi extra, csupán elmentünk egyet vacsorázni. Elég olcsón meg lehetett úszni, egy elég jól kinéző étterembe mentünk a part mellett. Lehetett enni bent, kint az étterem előtt, de volt egy erkélye is, csak ezt sajnos későn vettük észre, így a kintet választottuk. Egy 3 decis sört ittunk 600 Ft-ért, a főételt 1.300-2.000 Ft között osztották, attól függően ki mit kért. Finom volt, és pont elég.
Miután jóllaktunk kerestünk egy fagyizót, de most már csak egy rakást mertünk bevállalni.

Egy másik nap megnéztük a crikvenicai akváriumot. Itt egy épületben sok kisebb akvárium van, benne olyan élőlényekkel, amit a tengerparton a vízben nem biztos, hogy látsz. Pl. cápa, aligátor, tengericsikó.

Ezen felül nem sok érdekesség történt, csak sétálgattunk, strandolgattunk, ”iszogattunk”.
A napi bevásárlás kicsit még érdekes volt, mi hiába próbáltunk angolul vagy németül kommunikálni, ők nem nagyon tudtak, vagy akartak. A boltban a pénztáros csak mondta nekünk Horvátul a dolgokat, a vége felé ez miatt már majdnem meg is tanultunk Horvátul kérni, köszönni, és megköszönni.
Az egyik boltnak a parkolója általában annyira tele volt, hogy az autók nem csak az arra kijelölt helyen, hanem ott parkoltak ahol tudtak. Ennek köszönhetően a parkolóban csak egy vékony sáv maradt a közlekedésre, nem sokkal szélesebb, mint egy autó. Máshol mindenhol autók, de érdekes módon senki nem anyázott, hogy az előttem haladónak (azaz nekünk) miért tart 5 percig bepréselnie magát arra a szűk helyre, vagy hogy miért akar az az idióta a forgalommal szemben menni. A parton ugyan ez a morál megvolt. A megállni tilos tábla után ugyan úgy parkoltak az autók, mint ha ott se lenne az a jel. Viszont amire legjobban rácsodálkoztam, hogy volt egy tágasabb kereszteződés, aminek a közepén ki volt alakítva egy sziget záróvonalból. Ott három autó elfért. Ezt pontosan tudom, mert három be is foglalta, ahogy kell. Hozzá teszem, egyszer se láttam, hogy ezekért ott büntettek volna akár kit is.

Végezetül, további pár kép:

Naplemente Crikvenicában

Fiume kikötő

Fiume piac

Fiume belváros

Vitorlázó kiscsávók (kb. 8-10 évesek lehettek)

Crikvenica strand

Krk városában található napóra

Krk történelmi belvárosa

krk-i vár

Valahol Crikvenica felé

Tényleg ott építenek utat, ahol tudnak

Kiült a só a karomra (napozni)

Kövekből épített kerítés Baska felé

Ezt csak azért töltöttem fel, mert így látszik milyen tiszta a víz (látszik a cipőm)

A krk-i vár töve

Pár panorámakép