2024. március 19., kedd

Gyorskeresés

Ég veled, legjobb barát...

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Általában nem megyek bele ilyen mélységig a magánéletembe nyilvánosan, de most kivételt teszek. Egy baj van ezzel, a téma.
Történt ugyanis, hogy a múlthét folyamán végleg le kellett zárjak egy 3,5 éve tartó, igencsak szorosnak kezdődő barátságot. Az egész úgy fél évvel ezelőtt kezdődött, egészen pontosan augusztus eleje felé. Történt ugyanis, hogy a legjobb barátom (aki lány, de a "barátnő" szót a félreértések elkerülése érdekében nem fogom használni) 2 hétig semmilyen életjelet nem adott magáról. Nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy életben van, ezt is egy, az arckönyvre posztolt képnek hála. Aztán elmondta, hogy egy nagyon nagy fájdalomtól szabadult meg, és sajnálja, hogy nem jelentkezett, de ezt egyedül (mint később kiderült, mégsem egyedül) kellett meglépje. Én ezt elfogadtam, hisz ez teljesen természetes dolog is lehet, személytől függően. Párt is talált magának. Azonban ahogy teltek a hetek, egyre furcsábban viselkedett. Egészen más stílusú humort kezdett használni, a szókincse is változott, az öltözködésén szintén látszódott némi változás. Először azt hittem, hogy ez a változás hagyatéka. Végül is igazam volt, de ne szaladjunk ennyire előre... Szóval egyre jobban megváltozott. Október környékén már egyre többet idegeskedett, és egyre jobban szitkozódott nekem xy emberekről. Ezzel párhuzamosan egyre kevésbé tartotta magában a véleményeit is, magyarán mindenkit elkezdett kiosztani. Ellenben a párját nagyon nem mutatta be senkinek, én is csak azért tudtam róla, mert régebben beszéltünk az illetőről, és mutatta is képen, videón. Itt már gyanakodtam, hogy baj van. Minden esetre konkrétan nem kérdeztem rá, hogy miért ilyen, csak puhatolóztam. Semmit nem értem el vele. Közben egyre súlyosabbá vált a helyzet, a "viccei" már szinte csak drogokhoz, és gyilkosságokhoz kötődő szavakból álltak, állandóan ideges volt, a szabadideje is a 0-hoz volt közel állítólag, és folyamatosan idegbajosként viselkedett. Aztán egyik nap már elég konkrétan kérdezgettem, hogy mi is van, mi ez az egész. Nem válaszolt. Pár nap múlva láttam arckönyvön egy képet, amit a párja osztott meg. A képen az látható, ahogy egy autós (vétkes) egy robogóst (vétlen) gázol el egy kereszteződésben. A srác még el is ismerte, hogy az autós a hibás, azonban, szerinte ezt megérdemelte a robogós, sőt, az összes ezt érdemelne. Ez hidegen hagy, nem ismerem a srácot mint írtam. Az viszont már kevésbé, hogy a legjobb barátom, aki egy legyet le nem ütött életében, ezt a véleményt osztja, és vakon azt mondja, amit a párja is, de még nála is durvábban. Itt kiakadtam. Én nem ezt az embert szerettem mint barátot. Tovább teltek a hetek, és tovább romlott minden. Személyes dolgokat már nagyon ritkán akartam vele megbeszélni. Mondjuk ideje sem volt rám, fontosabb volt 6000 szívet írni a barátjának üzenetenként.(Félreértés ne essék, nem maga a tény zavart, hogy mit csinál. Hanem az, hogy jó, ha hetente 3 x 20 percet tudtunk volna beszélgetni "4 szem közt" -ami a tömött villamost jelenti-, de még akkor is másra fordította az idejét.) Pár hete kiderült, jövőre itt hagyja a nappali tagozatos iskolát az év végén. Aztán egyszer csak jött a kegyelemdöfés, ami abból állt, hogy kiderült, a legjobb barátnőjét (szintén lány, osztálytárs, barátom nekem is, de másként is tekintek rá) el akarta rángatni magával egy másik iskolába. Tudta jól, hogy én mit éreznék, de ez nem érdekelte. Ez ugyan fájt, de nem szóltam semmit, hisz erről csak egy ember dönthet, az a bizonyos közös barát. De azt már soknak tartottam, hogy az elvileg legjobb barátnőjét csak azért vitte volna magával, hogy legyen ott ismerős, ahová átmegy, de amúgy pont úgy tojik rá, mint bárki másra, sőt, még ki is beszéli a háta mögött rendszeresen. Számomra itt ért véget a barátság. Egyenként egyik eset sem vezetett volna ide, ahogy néhány eset együttesen sem, hisz egy igaz barátság nagyon sokat kibír. De ez így együtt nekem sok volt. Én nem ezt az embert szerettem, mint legjobb barátot. Nem érte keltem fél 4-kor, hogy még suli előtt tudjunk beszélni, ha fontos volt. Nem érte vesztem össze az osztállyal, mikor szidták. És végül: Nem neki voltam ott mindig, ha kellett. Múlthéten még próbált nekem írni, több helyen is, de már nem válaszoltam. Egy osztálytársunkon keresztül ki akarta deríteni, mi bajom, miért kerülöm, miért nem válaszoltam. Nem mondtam semmit. Még a dolgozatomon is kérdezősködött -nálunk szokás, hogy az osztálytársak egymás dolgozatait javítják- burkoltan, de végképp nem méltattam válaszra. Lehet maradi, vagy egyenest idióta vagyok, de ha igazán fontos neki ez a barátság, személyesen kell velem beszélnie erről 4 szem közt, nem pedig nyilvánosan, avagy az internet mögé bújva. A változás oka sajnos a párja, mint az kiderült. Kíváncsiságból utánakérdeztem néhány embertől, és egyszer láttam személyesen is. Tökéletesen megegyezik azzal a személyiséggel, akivel a barátom személyében találkozhatok nap mint nap. Bár ez az én hibám is úgy érzem, hisz nem léptem időben, és nem voltam elég határozott. Bár még lehet ezek után rá tudnám ébreszteni, hogy mivé is változott, de nem teszek ezen irányba lépéseket. Egyszerűen tudom, hogy ezek után számomra már nem lenne olyan barát, mint volt. Miatta még megtehetném, hisz hosszú távon nagyon megégetheti magát, de még mindig nem tudtam azt feldolgozni, hogy milyenné is lett, ezáltal nincs meg hozzá az a felkészültség, amivel elé állhatnék.

Ezt a bejegyzést nem önsajnáltatásként szeretném közzétenni. Azt szeretném vele bemutatni, hogy mivé is válhat akár a legjobb barátunk is, ha rossz társaságba keveredik, nem nyitjuk fel a szemét időben, és nem rántjuk vissza a szakadék széléről. Bármilyen jellegű kritikát, tanácsot, tapasztalatot, vagy élményt szívesen fogadok akár hozzászólásban, akár privátban, csak az lenne a kérésem, hogy ez emberi stílusban történjen.

Hozzászólások

(#1) Cyberpunk


Cyberpunk
félisten

Nem egészen értem milyen személyiséget vett fel. Életben is így viszonyul másokhoz, vagy csak az interneten éli ki?

Sajnos vannak befolyásolható személyek, negatív irányban is. Valószínűleg így akar megfelelni a barátjának, hogy felveszi az ő stílusát, vagy csak ő hozza ki belőle. :U

"You said you'd always be there for me.... but you're not..."

(#2) greenity


greenity
aktív tag

Ismerem az érzést, amikor hosszú barátság megy tönkre, nálam ez 5 év, s mindezt úgy, hoyg nálunk én vagyok beállítva rossznak, holott igyekeztem mindent megtenni, hogy ne.
Ő is kicsit kifordult magából, de lehet, én változtam, nem tudom.

Ha személyesen keresne meg, hogy beszéljetek, akkor azért hallgasd meg szerintem.

"Egy mosolynál jobb a több"

(#3) #56230144


#56230144
törölt tag

Ha majd szakítanak, akkor hozzád fog menni sírni, csak várd ki.. :) Nálam is így volt amikor egyik "barátom" ( van egy bejegyzésem róla) barátnőjével szakított, én elhajtottam a p*csába, de te tehetsz másképp, persze ha csak akarsz.

(#5) rover45 válasza #56230144 (#3) üzenetére


rover45
senior tag

+1

(#6) Szatyor95


Szatyor95
aktív tag

Cyberpunk: Ez a stílus jellemzi mind élőben, mind az interneten sajnos. Szó mi szó, kegyetlenül irányítható személy. Kis kivétellel régebben bármire rávehettem volna, csak fontosnak kellett legyek számára. Jó kérdés, hogy melyik miatt ilyen. Bár a 3 év alatt úgy ismertem meg, hogy "nála jobb embert nehezen találok".

greenity: Az is egy kellemes eset lehetett (lehet rosszul emlékszem, de talán még itt olvashattuk is). Igazából ha változtál is, az nem hiba. Mindenki változik idővel, a kérdés csak az, melyik irányba. Az a bizonyos illető a Te esetedben szerintem pont a "rossz" felé változást élte meg, legalábbis a leírásodból úgy tűnik.

Ha személyesen akar majd velem beszélni erről, természetesen meghallgatom. Csak azt hiszem a válaszom már biztos, azaz Ő az egyik irányba, én a másikba, harag nélkül. Azok után, amik történtek, szerintem ez már nem lenne túl életerős barátság.

Danielssss: Azt hiszem lesz olvasnivalóm, bejegyzés formájában. :) Ha úgy is döntene, hogy hozzám akar jönni kisírni magát, én már nem leszek ott neki. Pont e hét csütörtökön jött be úgy, hogy nagyon ki volt bukva valamin. Nem kérdeztem semmit, oda se néztem, mert már nem érzem azt, hogy törődnöm kéne vele ezek után. Lehet mondjuk ez szívtelenség volt tőlem, de így legalább rájön, hogy nem kicsit szúrta el. És hát hibáiból tanul az ember.

Nyugodj békében Integra!

(#7) greenity válasza Szatyor95 (#6) üzenetére


greenity
aktív tag

Igen, írtam róla. Úgy tűnik ez az év a barátságok végéről is szól.
Tudod már nem bánt, mert nem az életem része. Persze mikor végiggondolom, amikor szükségem lenne valakire, akkor ő már nincs a képben, azért fáj. Az elmúlt időszakom elég nehéz volt, a héten volt az utolsó csepp a pohárban és tőlem szokatlan módon 3 napig bőgtem (vicces kisírt szemekkel olyanoknak órát tartani akik ismernek :P ) és azt hiszem most engedtem el az egész barátságosdit is vele. Idő kell megemészteni az ilyesmit.

Ha odamegy hozzád személyesen meglátod mit lépsz. Megértem, ha úgy gondolod, hogy elküldöd és nem akarsz tőle már semmit, de lehet, hogy abban a helyzetben nem így döntesz. Várd ki a végét.

Kitartás!

"Egy mosolynál jobb a több"

(#8) Szatyor95 válasza greenity (#7) üzenetére


Szatyor95
aktív tag

Valahogy most tényleg sok barátság ment tropára így belegondolva. Ha végiggondolom, csak ebben februárban 3 barátság ment tönkre ismerősi körömben. Ha már nem bánt, az csak jó, a fájdalom meg egy idő után szintén enyhül, vagy esetleg eltűnik, mint ahogy te is írtad. Az a 3 napos rész eléggé durva ha azt nézem, hogy " Az élet egy furcsa dolog, töltsük meg hát sok sok mosollyal :) ". De nézd a jó oldalát, legalább már túl vagy rajta.

Ebben ugyan lehet valami, hogy ott és akkor másként fogom látni a dolgot, főleg, hogy rám ez jellemző. Viszont fejben már "lejátszottam" párszor ezt a helyzetet, de sosem jött ki úgy a lépés, hogy tényleges barátság lehessen belőle újra. Persze ettől függetlenül semmi sem lehetetlen, de a barátság esetén elég sokáig lesznek gondok azt hiszem.

A kitartás rád is vonatkozik! :)

Nyugodj békében Integra!

(#9) greenity válasza Szatyor95 (#8) üzenetére


greenity
aktív tag

"Az a 3 napos rész eléggé durva ha azt nézem, hogy " Az élet egy furcsa dolog, töltsük meg hát sok sok mosollyal :) "."

Igen, alapvetően mosolygós vagyok, így a környezetem nagyon furcsállta a dolgot, de már túl vagyok rajta :)

Köszi

"Egy mosolynál jobb a több"

(#10) Cyberpunk válasza Szatyor95 (#6) üzenetére


Cyberpunk
félisten

Szerintem hallgasd meg, mond te is el neki a problémát vele kapcsolatban, azt utána sarkon lehet fordulni. Akármilyen ember lett is, ennyi mindenkinek jár.

"You said you'd always be there for me.... but you're not..."

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.