Az ecsettel való festés alapjait mutatom be, majd ajánlást teszek egy konkrét hangszóróra és felhasználására.

Előtte azonban pár szó a doboz merevítéséről. Nagyon fontos, nem szabad elhanyagolni!
Ésszerűen érdemes elrendezni, hogy kocogtatásra a doboz minél kevésbé kongjon, melyhez kis mennyiségű anyag is elég, ha jó helyre van téve.

A doboz belső méretei: 30x30x50 cm

Térjünk rá a festésre, időnként rákényszerül az ember, hogy ecsettel tegye ezt.
Ami az egész műveletet jellemzi: Keveset, sokszor!

¤Elsőként, ha már elfogadható simaságú a felszín -itt kivételesen- érdemes használni Mestertapaszt, erősen hígítva. Ezt ecsettel tudjuk felvinni. Amire figyeljünk, hogy lehetőleg minden rést kitöltsünk!

¤Utána vissza kell csiszolni, első körben lehet rezgőcsiszolóval, de jó tudni, hogy főként lapolásra való. Tehát a későbbiekben inkább használjunk kézi vásznat, befogó nélkül.
Addig kell újra kenni és csiszolni, míg mindenhol nem fed. 200 körüli szemcsesűrűségű vászonnal célszerű. Esetemben néhol laminált felület volt, néhol natúr. Erre különösen hasznos, ugyanis előbbiről a festék lecsúszik.

¤Most következik az alapozó. Ennek és a következő festéknek a felvitele sarkalatos pont. Hígítsuk fel erősen, de csak annyira, hogy fedjen.
A festés lényege, hogy egy rétegnek nem szükséges mindenhol fednie, mert ha ezt szeretnénk és nem vagyunk gyakorlottak, egészen biztosan meg fog folyni.
Nagyon kis mennyiséget kell hát felvinni, és azt nagyon sokszor áthúzni. Ha megfolyt, ismét csak áthúzni. Így lehet festeni függőleges felületet is, az irány pedig lehet rá vertikális és horizontális is. De rétegenként érdemes változtatni.

A sárga imitálja a Mestertapaszt, a fehér pedig rajta az első réteg alapozót.

¤Ezt a fázist is többször kell ismételni, a rétegek között pedig visszacsiszolni, kézzel, de már finomabb papírral, 400 körülivel.
Legalább ilyen eredményt kell elérni:

¤Ha ezzel megvagyunk, jöhet a végső réteg, ez esetemben teljes egészében zománc.
Itt is a a már említett keveset, sokszor elv érvényesül.
Szintén hígítva, ahogy haladunk a rétegekkel, egyre inkább. Csiszolni érdemes, 400-800 körüli papírral, valamint egy ronggyal átdörzsölni. A vége fele már elegendő ez is.

Kis kitérő, hogy egy a szálcsiszolt alumíniuméra hajazó felületet akartam, mely technikailag annyi eltérést mutat, ahogy festés közben szárad, át kell rajta húzni az ecsetet.

Eredetileg faberakást terveztem néhány vékony csíkban, de sajnos nem sikerült, ezért a neki készült süllyesztést glettelni kellett. Ennek nyoma maradt -el lehetne tüntet, de nem volt kedvem teljesen visszacsiszolni- ezért helyette egy olyan módon felvitt festést választottam, ami jól korrigálja a hibákat.
Elsőként festőszalaggal (olcsó, nem hagy nyomot és nem enged át festéket) kell kijelölni a részt.

Utána pedig -meglepő ugyan- de le kell festeni.
A lent látható eredményért -mely feltételezésem szerint erősen megosztja az embereket az ízlésesen egyedi és a gányolt rettenet irányába- gyorsan száradó festéket kell alkalmazni, majd pár perc múlva újra áthúzni. Ezt segíti is a csúszós zománc.

A szélein az egyenetlenség szándékos, nem a festőszalag hibája!

A doboz széleiről ejtenék még szót.
Felrajzoltam a szükséges távolságot és flex-el, csiszolókoronggal szemre formára alakítottam. Utána kézi vászonnal és befogóval kiegyenlítettem.
A csiszolásokat és egyéb durva fafelületeket pedig glettelni szükséges, minden esetben!

A felületéről még egy kép.

Az alkalmazott hangszóró egy mindenhol legjobb vételnek tartott Audio System MX 12 Plus.
Többek között nagy előnye, hogy szobában, kis zártként igen jól használható. Nem szabad ugyanis elfeledkezni, hogy egy szubnál bizony problémákat okozhat a jól működő bass-reflex rendszer kialakítása és elhelyezése. (Csőhang, kioltások, csoportfutás.)

Az a kivételes helyzet állt elő, hogy nem szeretnék szimulációkról és mérésekről sokat írni. Akit érdekel, lentebb közzé teszem az általam mért, fontosabb Thiele-Small paramétereket, de szólok, nem sokat árul el a valódi hangjából.
30-55 liter közötti zárt dobozt, csillapítóanyag nélkül érdemes használni.

A képeken egy nettó 42 literes darabról van szó. A hangja pedig elképesztően jó: erős és mély. Ezen felül érzékeny és jól terhelhető.
25 Hz-től meghallani (egy 10 m2-es szobában!) és 30 Hz-től már reng a padló. Brummogásnak, kiemelésnek természetesen nyoma sincs.
Mozira ennél jobb nem igen kell, bátran ajánlom a hangszóró megvásárlását!

Egy 3.3 ohmon 144 Watt leadására képes erősítő táplálja, és egy ilyen térfogatú dobozban mechanikailag (és feltehetően elektronikailag is) jóval nagyobb terhelést el tudna viselni.

Egy idézettel zárok: "Sok MÉLY kevés pénzért." -német HiFi magazin.

Fs= 29.5 Hz szabadon mért rezonancia frekvencia
Re= 3.30 ohm egyenáramú ellenállás
Qms= 5.59 mechanikai jóság
Qes= 0.53 elektronikai jóság
Sd= 490 cm2 membránfelület
Vas= 120 l levegő térfogat egyenérték
SPL= 89.3 dB/W/1 m 1 Watton a hangnyomás 1 méter távolságra
SPL= 92.9 dB/2.83V/1 m 1 Wattnak megfelelő feszültségen a hangnyomás 1 méterre

KIEGÉSZÍTÉS 2021: évekig használtam a legnagyobb megelégedéssel, tényleg nagyon jó, a pozitív véleményem azóta is megmaradt és csak erősödött az idő folyamán.
Azonban a mozit már rég felszámoltam, valamint társasházba tervezek áttérni, ezért megváltam tőle, aminek apropóján készült néhány újabb kép.