Egy aprócska bemutató, hogy nálam hol kezdődik az, amikor azt mondom valamiről, hogy audiophile.
A pincei rendszerem segítségével szemléltetem, hogy mennyire nem mindegy, milyen komponenseken hallgatunk zenét.

A lejátszó nem PC, hanem dedikált eszköz, ilyen használatra kifejlesztve. Audio-digitális esetben semmiféle mozgó alkatrész nem megengedett, és semmiféle egyéb felhasználási lehetőség sem. Ezek a lejátszók pontosan ilyen magas igények kiszolgálására lettek megalkotva.

A tüske vagy transzparens keret is szükséges, mely az eszközt elválasztja a környezetétől.
Az adattároló is mozgó alkatrésztől mentes kell legyen, a kifejezetten nyugodt hang érdekében. Alább látszik, hogy Kingmax gyártmányú, flash alapú memóriacellákat használok.

Az is látszik, hogy nem közvetlenül az USB csatlakozót használom, hanem közbeiktattam egy hosszabbító kábelt. Ez nagyon jót tesz a zenének, javítja a színpadképet, jobban elkülönülnek a hangszerek.

A táp egyrészt külön van, hogy minél kevésbé zavarja a hangzást. Másrészt egy különleges, bróm tartalmú ferritgyűrűvel lett ellátva a kábel, ez sokkal valósághűbbé teszi a végső zenét.
Ezen kívül ó-sárga dielektrikummal szeparált csatlakozót használok, mivel ez az aranyhoz hasonlóan jóval fényesebb hangot biztosít.

Hangerőt természetesen csak IC-s szabályozóval megengedett vezérelni, mert rettentő minőségromlást okoz egy átlagos potméter. De még az is, ha az IC-t közvetlenül az eszközön lévő gombokkal manipuláljuk.
Kizárólag távirányítót szabad használni, és csakis infrásat, mert a rádióhullám akár maradandó károsodást is okozhat a tárolt zenében!

Következő lépés a megfelelő analóg csatlakozó kiválasztása. Bár én a borzalmas hangminőség rontó, aszimmetrikus jack dugót választottam, de megfelelő mennyiségű forraszanyaggal kiegyensúlyozható.
A külső burkolattól természetesen megváltam, hiszen kellemetlenül feszessé teszi a zenét, mint mikor egy túl szűk, műszálas ruhát veszünk fel.

A vezeték a nagyon magas minőségű fejhallgatóknál is alkalmazott topológia alapján készült. Sok vékony szál réz, ami mind-mind külön van speciális lakkal szigetelve, ezzel a litze huzalhoz hasonló eredményt adva. Csak hasonló, mert ez jóval túlmutat rajta, hiszen erre specializálódott szaküzletből szerezhető be, igen borsos áron. De megéri költeni rá, sokkal-sokkal tisztább középhangokat és kellemesebb magasakat kapunk!

Az erősítő saját gyártmány, egyedileg módosított NYÁK tervvel. Nem fémdobozba került, mivel az a Faraday-kalitka elvéből következően rettentően bezárttá tenné a zenét.

Itt is látszik, hogy az RCA csatlakozókról elhagytam a burkolatot. Mivel ez az IC kábel vége, ezért ez a lecsengő hangok levegősségére van jó hatással.
A hangfalkimenet is szándékosan van az előlapon, szimmetrikusan a bemenettel, mert ettől az énekhangok jóval kevésbé kerülnek elnyomásra.

Hangfal bekötéshez egy olyan kábelt választottam, ami 12 azonos vastagságú és végig egyenletes mérettartású szálból épül fel. Nagyon tisztán, pontosan szól, meg kell hallgatni, természetesen semmi értelme az ilyesmit méregetni, hiszen a hallás felfoghatatlanul bonyolult.

Kapni már sehol nem lehet, de a lényeg, hogy nekem ilyen van, és más nem fogja tudni beszerezni.
Ez a kifejezetten sárga sárgaréz rézkábel egy kicsit melegebbé teszi a zenét. Ezt a lejátszón hideg színhőmérsékletű háttérrel egyensúlyozom ki, hűtöm le a végső akusztikai eredményt.

A hangsugárzók alapvetően relatív közepes viszonylagos méretűnek is mondhatóak lehetnének bizonyos általános esetekben. Külsejüket fekete PVC borítja, parciális hullámokat elnyelni képes homokszem mintázattal.

Ennyi lenne, remélem, mindenki érzi, hol kezdődik a minőség, és hogy el kellene gondolkoznia azon, mit gondol az életéről, a céljairól, és úgy általában a mindennapjairól, hogy mégis mire figyel oda, mit tart fontosnak.