Ideje némi frissítés a napi csatalóról is, a nagy hallgatás oka, hogy a jóslatokkal ellentétben még mindig nem esett ki a motor a helyéről, az autó jön, megy, fékezik, dudál, időközben átléptük a negyvenezredik közös Km-t is, túlvagyunk a közben szükséges „kisszervízeken“ (értsd olaj, szűrők, szíj, stb. cseréje 10 ezrenként), és kb. ennyi.. Inkább bu**lások voltak, illetve egy izgalmasabb kaland...na, de ne szaladjunk előre.

Utoljára tavaly október körül jelentkeztem az autóval, nagyjából ezután bukkant fel a téligumi kérdéskör is. Mivel általában ezt az autót használjuk a hazautazások alkalmával, és a legtöbb közös mászkálásra is, így én inkább a külön nyári-téli gumi mellett tettem le a voksom, a tesztek, felhasználói tapasztalatok alapján pedig a végén a Hankook Winter Icept Evo2-es gumira esett a választásom, ár/ érték arányban szintén szimpatikus volt számomra, így került a kosárba egy szett 225/45R17-es gyári méretben. A 17-es Irmscher gurigák időközben elkeltek, így egy szett gyári alufelnire cuppantották fel őket, és mehettek is az autóra, nem nagy kaland. Mindenképpen öregszem, más indok nagyon nem lehet rá, hogy miért tetszik ennyire perverzül a gyári kinézet:

Maga a gumi tapasztalatom alapján rendben van, szárazon és vizen is teszi a dolgát szépen, autópályán is stabil vele az autó, kanyarban sem kúszik-mászik, hóban ésszel használva szintén helytáll, nyilván nagy gázra, kormányrángatva feladja, de annál melyik nem.

Időközben megjött az előző kékes árnyalatú Diadem irányjelző izzó trónkövetelője is a Diadem Chrom személyében, már a csomagolásban is sokkal jobban tetszett, a kékes árnyalat helyett egy halvány sárgás bíztatóbbnak tűnt. Az indexizzó csere szerencsére nem igényel túl nagy jártasságot, ahogy azt a múltkor már prezentáltam, szóval újabb 3 perc alatt kint voltak a kékes izzók, a krómos-sárgásak pedig bent, és a kezdeti megérzésem beigazolódott, számomra sokkal harmonikusabb így. A diffi alant:

Jöhetett a hátsó izzó cseréje, különösképp mert már korábban a vizsga során is emlíették, hogy kicsit fakó sárga már a színe, így a rendeléskor beesett két szett, legyünk túl ezen is. A hátsó csere szintén nem egy Matekszigorlat, kivéve hamar konstatáltam a fakóság okát, tádáám:

Tudom persze, végig ki volt fizetve, még azt sem tartom kizártnak, hogy a gyárban belerakott izzók lehettek, mindenesetre így már hátul is rendben voltunk.

Ezek után jöhetett egy másik ismert Vectra-rusnyaság.

Opelék az ajtók burkolásánál a bőr/műanyag párosítást alkalmazták ízléses elosztásban, azonban az ajtóbehúzó és az ajtón lévő elektromos központ kezelőszervei (ablak,tükör,csomagtér,kp.zár) körüli rész kapott egy érdekes, enyhén gumírozott bevonatot a jobb tapintás végett (kamuquality rulz).
És ahogy az az ilyen felületekkel lenni szokott, az idő (na meg persze a körmök, gyűrűk, stb.) hatására újkori báját elvesztve tudnak rusnyulni, karcolódnak, kopnak, ami így a végére minden lesz, csak nem szép.
Szerencsére erre is van egyszerű megoldás, C Vectra csoportban páran foglalkoznak bőrözéssel is, így például az ajtóbehúzók utastér oldali eleméből is elérhető alkalmanként beborított darab, így amint megláttam a hírdetést, a szépérzékem nem hagyott nyugodni, és küzdöttem érte, mint egyszeri Survivoros a védettségért. Kicsit még finomhangolni kell a dolgot, ugyanis a megvastagodott felület miatt nem mindenhol fekszik fel alapból szépen egyelőre.

Ezek után szerettem volna a muzikális dolgokkal picit foglalkozni, kellett valami egyszerű megoldást keresni a zenéléshez. A komplett, egész háztömböket betöltő közösségi zenéltetés sosem volt a világom, kizárólag az utazás közbeni alapzajra kerestem megoldást, illetve mivel sokszor hallgatom a 6 henger szimfóniáját, ezért túl horrorisztikus szétbombázással járó dolgot sem szerettem volna.

A Vectrában a gyári, NCDC2013 típusú fejegység van, ez egy 2 DIN szabvány méretű fej, beépített 4 lemezes CD-tárral, színes kijelzős navigációval, illtve a Board Computer is ebbe van beépítve.
Finom kis dolog, a maga korában a második legkomolyabb rendelhető rádió volt a Vectrába, szóval csak úgy nekifutásból nem dobnám ki belőle, vénségemre egyre jobban vonzanak a korhű, gyárias megoldások, de ezt már írtam.

Hátránya a cuccnak, hogy akkoriban (2003-at írunk) az AUX/USB forrásból történő lejátszás még annyira volt elterjedt, mint a Km-óra pörgetés, ezért alapból a rádió/CD párosra vagyunk szorulva, ha médialejátszásra kerül a sor. Amivel alapvetően nem lenne semmi baj, ifjonti koromból még jópár Scooter, Brooklyn Bounce, Club Rotation CD sorakozik a polcon, alkalmanként még be is lököm nosztaligázni, had szóljon a “Háomáccsizdöfiss”, de hosszabb távon szerettem volna mást is.

Ahogy az egyszerűbb rádióknál, úgy ennél is persze van lehetőség hirtelen felindulásból kirántani a műszerfalból, majd egy márkás/kevésbé márkás, szintén 2DIN méretű csiribiri fejet beapplikálni, ezek elég fejlett multimédiás központok, van belőle hagyományos, van tapicskolós-Androidos, határ a csillagos ég.
Viszont ugye, mivel írtam,hogy a fedélzeti diagnosztika is a gyári kütyüről megy, így egy ilyen mutatvánnyal annak is búcsút inthetünk, ami magával hozza azt is, hogy a szép nagy, színes kijelző legnagyobb részét bejövő jel hiányában egy rohadt nagy Opel logo fogja elfoglalni, ami nélkül is tudom, milyen autóban ülök, szóval ez a megoldás nem tetszett. Persze rá lehetne kötni valami régi quartz játékot, vagy egy régi 3310-et, és orrvérzésig tolni a Snake-et, tudom…

Plusz, hiába igyekeznek persze az „után“gyártók a műszerfal stílusához passzoló rádiókat gyártani, némiképp mégis megtöri a gyári hangulatot, 2:0-val vesztett. Megoldható lenne egy butább kijelzőre cserélni, aminél a kijelzőbe van építve a Board Computer agya is, ahhoz új ablaktörlő kar kell, programozás, tanítás, ááhh, hagyjuk.

Következő lehetőség, hogy egy utólagos interfészt kötünk a rádióra, több cég is kínál ilyesfajta megoldásokat, az “olcsóbb” sávban mozog a Yatour MT-06-os kiadása (~20-25.000Ft), a következő lépcsőfok pedig a Dension Gateway szériája (~40.000Ft), mindkettőben közös, hogy a rádió CD-tár bemenetére köthetjük öket, és mintegy „virtuális CD-tár“-ként működnek, tudnak USB, AUX bemenetet, utóbbiból van Bluetooth verzió is, amivel a gyári rendszeren lehet kihangosítani a telefont is. Vérprofi.
Aztán persze hamar jött a hidegzuhany, hogy ezen eszközök egyike sem kompatibilis az én rádiómmal (mer´ mér´ lenne persze..), csak a már faceliftes autók rádióival (amik full CAN-BUS rendszerűek), szóval nincs más út, csak ezért kénytelen leszek lecserélni az autót (meg ugye így már indok is van, minek akarnék egy még erősebb, turbós V6-ot…) De addig is, amíg ez bekövetkezik, kellett valami..
Itt tettem egy gyors kitérőt, mert van lehetőség az újabb, ráncfelvarrott széria rádióit is beszerelni, azonban ez sem egyszerű művelet, mert az én korai autóm „fél CAN-BUS“ rendszerű, amivel az újabb „full CAN-BUS“ rendszer nem plug&play, kábelezés, molyolás, programozás, stb. a menet, ennyit meg alapvetően nem szántam volna az egész megoldásra..tényleg vészesen sodródunk az autócsere felé bakker..
Internet-bácsi jött segítségül újfent, ügyes kezű Forrasz-Man-ek képesek AUX bemenetet eszkábálni a gyári NCDC rádióba is, méghozzá a rádió-CD-tár közötti szalagkábel megfelelő lábainak elvágásával, majd ide kötött megoldással, a funkció itt is kb. azonos lesz, mint a Yatour/Dension-nál, a CD-tár opciót kiválasztva, az AUX-ba dugott telefonról/lejátszóról szólhat a bikicsunáj, királyság.

Mondjuk ehhez nem árt némi elektronikai ismeret, aminek alapvetően híján vagyok, hiába néztem sok MacGyvert, plusz olvastam több véleményt is, hogy a rádió könnyen interferálhat, és belezavar a hangba, így végül ezt az opciót is elvetettem, kézügyességem még csak-csak van, de a túlzott kendácsot annyira nem preferálom, szakértő kéz, aki megcsinálná cirka 1000Km-re, szóval profi kivitelezés hiányában letettem erről is.

Utolsó opcióként maradt az FM transzmitter megoldás. Voltak fenntartásaim persze, illetve ugye a vélemények is nagyon megoszlanak ezekről az eszközökről, sokan szeretik, sokak szerint egy forintot nem érnek, szóval van szórás.

Összehasonlító cikkekkel melegítettem be, amik némiképp megint csak szubjektív dolgok, azonban ezek mindegyikében meglepően elöl végzett kimondottan pozitív véleményekkel egy számomra ismeretlen márka, ennyi fizetett cikk pedig a világon nem lehet, szóval egyre jobban kezdett vonzani. Nézzük, asszondja, Nulaxy.
Utánanézve több szériájuk is van, a legelső KM17 néven indult, majd az evolúció során jött a KM18-20-21 és a legújabb széria, a KM24.

Szépen végigolvastam a legtöbb verzió értékeléseit, és meglepődve tapasztaltam, hogy az ítéletek legnagyobb részében a hangzásra csupa pozitív vélemény volt, a korábbi 17-18-as szériánál voltak BT kapcsolódási panaszok, miszerint eldobta a telefonnal a kapcsolatot a cucc. Illetve, hogy önmagában nem kikapcsolható ez a két széria, csak ha kulcsot kivéve nincs delej a szivargyújtóban, vagy kihúzzuk belőle.
Aztán a KM20-as verzióra már került a funkciók közé “Sleep” mode is, ergo ki lehet lőni, ha nem használjuk, illetve plusz USB csatlakozás is került magára a házra is, a szivargyújtó fejen lévő USB csak töltésre való, azonban a házon találhatóba pendrive-ot dugva már arról is lejátsza a fájlokat...hoppá…
A KM24 pedig kb. ugyan ezeket tudja, némi dizájnváltoztatással, cserébe borsosabb árcédulával, szóval egyre inkább a KM20 tűnt az egészséges kompromisszumnak.

Célzottan erről olvastam felhasználói tapasztalatokat, és egyre szimpatikusabbá vált, így végűl az amazon.de-ről be is zsákoltam egyet (25€-s áron). Szállítás hagyományos postával volt cirka 4 nap.
Felmarkoltam egy pendrive kíséretében, autóhoz le, lássuk-lássuk. A C Vectra szivargyújtójába szorosan passzol, nem lötyög benne, kihúzni is csak komoly erőszakolással sikerült, szóval egy keresztbordán sem fog ijedten kiugrani onnan. Gyújtásra azonnal bekapcsol, korrekt, kékes fényű háttérvilágítás és kijelzővilágítása van (ez sajnos nem állítható, de nem is zavaró).

Itt jött az első kaland, hogy találjunk megfelelő frekvenciát. Itt a leírás és a tulajdonosi beszámolók is az alacsonyabb frekiket javasolját, azonban a német kiosztást sikerült jól teleszórniuk adókkal, ezért gyakorlatilag 87,5-nél is már kuruttyol Sascha, és 107,9-nél is még Hírek Heidi-től megy, gyakorlatilag 0,2 MHz-enként szól valami, a közbensőkben pedig ezek egyvelege, így eltartott egy darabig míg találtam szabad frekvenciát, végül a 89,1 lett a befutó, picit háttérzaj így is volt, de ezt elnyomja a transzmityó, szóval örülés.
A hangminősége számomra megdöbbentően jó, a kommentszekcióba teszek linket YT videóhoz, aminél összehasonlítottam ugyanazt a számot írott CD-ről és a transzmitterrel lejátszva (nincs reklám elötte, nem kerestek nekem vele pénzt dontwörri )
A tartósságát pedig meglátjuk, lassan 6 hónapja nyúzom minden nap, egyelőre hibátlanul funkcionál.

A tél vége felé tűnt fel, hogy akkumulátor Úr kezd veszteni fiatalságából (plusz a jóég tudja, mikor került az autóba, a 6 hengert átforgatni indításkor meg kell a kraft), így megelőző jelleggel kapott egy új Varta Silver Dynamic 77Ah-s akkut, ezzel egyidőben pedig előre-hátra új Bosch AeroFit ablaktörlőket is.
Tavaszig csend, és béke, aztán az első nagy jóidős alapos mosás utáni szárazra törléskor döntöttek úgy az autó hátulján lévő feliratok, hogy nekik ez az élet nehéz, és vetették a mélybe magukat... Annyira egyszerre, hogy ezt bármely Szinkronversenyen erős 9,6/9,7/9,7-re értékelné a zsűri. Csóri Irmscher feliratban van még tartás, meglátjuk meddig... Legutóbbi hazaútkor Opeles srácoktól beszereztem egy új gyári plakettpakkot, sajos a FL előtti verziót már nem gyártják, így a FL utána felirattal kell beérni, ez a „mattkróm”-look nekem bejön:

Aztán végérvényesen beköszöntött a tavasz, ilyenkor virágba borulnak a fák, szerelembe esnek az emberek, az autóbuzik pedig újra felnit kezdenek vadászni.

Már persze nem törvényszerű ez, most is az egész egy átkozott képpel kezdődött valamelyik csoportban, majd innen jött 1-2 kutakodás jellegű weboldal, hogy vajon mi is az, majd konstatálva, hogy szerencsére nincs eladó, mivel ritka, így némi megnyugvás, nincs veszélyben a büdzsé. Aztán, ahogy az lenni szokott, mégis felkerül egy szett, ráadásul a közelben, és minden addigi tartás, önmegtartóztatás kudarcot vallott, és azon kaptam magam, hogy 5en ülünk az autóban hazafelé tartva...bakker...

A felnik ugyancsak Irmscher gyártmányok, viszont annyira hajaznak a gyári GTS felni optikájára, hogy a mai napig ránézek, és elveszek. Nem mentegetném magam, úgyis felesleges, inkább álljon itt néhány kép:
A családi béke is relatíve hamar stabilizálódott, amikor az előző nyári felniszettet elpattintottam (és ily módon gyakorlatilag nullszaldós lett a mutatvány), így mostmár csak 8 szett alufelninek kell helyet logisztikázni a pincében ( legrosszabb pillanataimban volt az 11 is, de az autócsere után, megmaradt felnikkel, mindennel együtt volt, bíróúrkérem... ), de erősen dolgozom a további csökkentésen, becsszó.

Ezek után júliusig újabb eseménytelen Km hegyek következtek, mígnem jött a Szörprájz. (Tudom-tudom, megmondták már sokan, hogy az Opel egy vacak, ócskavas, rom, sosevoltjó, ugorjunk. )
Szóval éppen hazafele tartottam nagy erőkkel egy elég sürgős, és halaszthatatlan ügyből kifolyólag (aminek a tanulsága, hogy nyáridőben péntek este/éjjel a Ny-K irányú európai közlekedés lehetetlen(!!!)), amikor az út vége feléhez közeledve az M1-es autópályán Bicske térségében közlekedve váltva egy 5.-et, majd nagyobb gázt adva a kéziváltó furán önálló lett, és kiugrott üresbe...majd mégegyszer...és újra...és innentől 5.-be rakva úgy mindig. Szokatlan zaj, zörej nem kísérte a tünetet, kézzel a fokozatban tartva hibátlanul üzemelt is tovább, szóval a hiba okát sikerült a váltókulissza, rosszabb esetben szinkrongyűrű halmazra szűkíteni.

A fokozatot inkább pihentettem, csökkentett sebességgel az első 4 fokozatot használva odaértem a célhoz időben, gyors telefon a szerelőnek, helyzetjelentés, véleménye szerint nem ismeretlen probléma, különösen azoknál az autóknál, amiket főleg városon kívül használnak (ergó sokat mennek 5. fokozatban, ahol a motorfék-gázadás váltakozásra a fogaskerekek és szinkronok kapcsolókörmei tehetetlenül feszülnek ide-oda ) azoknál ez előfordulhat. No, most itt előfordult.

Sikerült leegyeztetni a szerelővel a dolgot, meg is volt a program, akinek innen is mérhetetlen tiszteletem, és köszönetem, hogy a vasárnapját hajlandó volt rámáldozni.

Addig is a Csergoe nevü Opel alkatrész boltban hangolódtam, hogy felkészüljünk a Worst case esetre, illetve kiderüljön, lehet-e kapni önmagában 5. fokozat szinkront fogaskerékkel sallangokkal. Szinkrongyűrű van, hozzá passzoló oldali fogaskerék is (ez a pakk összesen 180e Ft), viszont a hozzá való ellenoldali fogaskerék páros már nem rendelhető, így pedig sokra nem megyünk vele, de opciónak eltettük, ha nincs más, akkor ebből dolgozunk majd. Új váltót kapni már nem lehet ( bár ezek után ismán lehetne milliós tétel is), így B terv, bontott váltót találni, abból kimenteni az 5. fokozatot, ha szükséges, akkor összelegózzuk vele az új szinkront.

Höhhö, na mert az úgy megy majd, mi?! Még menne is, ha valami tömegmodell lenne, amihez halomban áll a váltó, azonban a 3.2-es otthon nem egy SuzukiSwift, a váltót pedig ezen kívül csak a 2.2-es dízelhez patkolták fel, amiből szintén nem sok van. Juhhéé.

Hosszas vadászat eredménytelenül, majd beugrott, hogy nemrég bontott egy srác a Clubban egy 3.2-t, vad üzengetések, hátha. Megvan még a váltó, motorral együtt, és mit ad Isten, kézi is. Apró bibi, hogy a Rükverc recsegős, mondtam neki, semmi baj, nekem az 5. meg ugrálós, szóval ha az a része müködik, akkor jóban lesznek, és mivel nagyon baráti árat mondott, így hétfő este már a csomagtartóban is figyelt a donor. Hét közben beszereztem hozzá szükséges+1,5L új váltóolajat is, egyébként sem árt egy ilyen után lecserélni, meg ha már ottvagyunk, akkor natürlich.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a legtöbb F-es kódjelű Opel váltónál az 5. fokozatot a váltóharang külső felére helyezték, aminek egy külön fedele van, így ha minden döfi, akkor csak ezt a fedelet kell levenni, majd célszerszámmal itt le is vehetőek a gyanúsítottak, és felrakhatóak az új darabok. Az olajat leengedve a normálisnál nem volt több fémreszelék a csavar mágnesén sem, sem pedig az olajban, így mondhatjuk, hogy a nagyobb kárt megúsztam. Nagyjából fél nap alatt ki is cserélődtek a dolgok, a fedél tömítőpasztáját még pár órát hagyta kötni, újabb kontroll, semmi szivárgás, így délután vissza is kaptam az autót, hogy másnap egy szolid 1000km-es hazaúttal meglegyen a főpróba.

Azóta a váltó zokszó nélkül teszi a dolgát, az egész mutatvány (váltó 30e, olaj 12e, szerelés 35e) ~80 ezer Ft-ba került, amire azt mondom, hogy másfél év távlatában, mint váratlan kiadás számomra bőven a belefér kategória.

Szóval itt tartunk most, az autó a kisebb röccenés után újra jön-megy, teszi a dolgát, én pedig újabban a démonjaimmal küzdök, akik hol egy Vectra OPC-vel, hol pedig valami dízeles döggel taszigálnak a kísértés végtelen szakadékjának széle felé...Hogy mi lesz ebből? Jó semmiképp, de egyelőre tartom magam.