Folytatódjék a történet, az elhatározást tett követte, így felmarkoltuk a duplacsövűt, és leereszkedtünk a használtautós mocsárba, lássuk rejt-e valami jót a Fócwágen piac.
A 2014-es sorozat turbóbaja miatt a 2015-ös évjárattól javasolják a legtöbben a keresést, így tettem én is, színben a szürke/fekete/fehér lefedte a kínálat javát, más színekben (piros, sárga, kék) ritka, és nem is igazán tetszett, valamint bevallom, a színválasztásnál amellett, hogy olyan színeket keresek, amik értelemszerüen tetszik az is szempont szokott lenni, hogy az adott szín mennyire gyakori, hogy ha később karosszériaelem, bármi szükséges, akkor nem mindegy, melyik árnyalattal rendelkezik az ember.
Természetesen tudom én is, hogy ez elég balfasz szempont egy 4 éves autónál, de elnézve a mai közlekedési-carmageddont, és hogy lassan közösségi-challenge szintet ér el a “cserbenhagyásos másik autójának összebaszása”, a klímaváltozással hatásaként pedig az emberek gerince is mára elpárolgott, így igenis fontos lehet egy parkolási rátolatás, horzsolás, vagy akár egyszerűbb kavicsfelverődés(ek) után, hogy egy tucatszín, vagy egy egyedibb ritkább árnyalatú cseredarabot próbálunk levadászni.
Extrák terén nem vagyok túl válogatós, sőt, mondhatni kőkorszaki tuskó vagyok, fontosabb volt, hogy olyat leljek, aminek rendben van a szervizmúltja. Az R-rel együtt ez a Golf paletta teteje, emiatt ezek alapfelszereltsége nem mondható szegényesnek, valamint 2015-ben már az “alapfelszereltség” része volt sok olyan, ami korábban csak bizonyos kategóriák felett volt elérhető, így a Golfok sem fukarkodnak. A villanyos ablakok, tükrök fűtéssel behajtással megvannak, kétzónás klíma, parkradar, ülésfűtés, riasztó, USB-s, BT-s rádió navival szintén, sőt a német autókban a Xenon is alap volt, illetve az autók 95%-ban a sima tempomat is megtalálható. Ezek nagyjából le is fedik azokat az extrákat, amikkel én boldogan elvagyok, így emiatt nem szűkült tovább a lista.
A tetőablakkal voltam gondban, ugyanis emlékeim szerint több autóban annyival megrövidíti a fejteret, hogy zavaróan közel lesz a hajamhoz, így mindenképp meg szerettem volna nézni ilyet is, olyat is.
Golfból létezett egy extra lépcsőfok, GTi Performance Package néven, ez 10 Le-vel nagyobb teljesítményt, és elöl mechanikus sperrdiffit tartalmaz. Finomnak hangzik, de ezzel nem akartam megint kipontozni darabokat, tehát a hagyományos verzió is tökéletesen megfelelt, ez amolyan cseresznye a habra esete volt, hátha.
A GTI-ket jellemzően 3 fajta belsővel rendelték, a legegyszerűbb a sima “GTI-kockás” full-szövet ülés, a következő lépcső volt a középen szintén kockás szövet, széleken Alcantara, az ülés peremén, és hátul körbe viszont bőr borítás, a legritkább pedig a teljesen bőr (ezekhez már jellemzően az elektromos ülésállítás is járt csomagban). DuplaMekaFull, tesóó…
A kínálat képeit böngészve feltűnt, hogy a sima szövet ülés a legkevésbé ellenálló, és már 50-70 ezer km után is volt amely fehérre kopva, szakadásközeli állapotban hevert, 1-1 olyan is, aminél már ki is volt szakadva az ülés, jellemzően az oldaltámaszok beülés felőli oldalán. Természetesen ezt is kismillió dolog befolyásolhatja, testalkat, mire volt első évében/ éveiben használva az autó, de pl. az övön hordott belépőkártya tasak is kb pont azt a részt gyepálja ki-beüléskor.
Mivel én sem vagyok egy karácsonyfadísz méret, a ~185-190 centimhez 100 kg környékén ingadozó tömeg párosul, így alattam is nyilván jobban igénybe lesz véve ez a terület, ezért egyre inkább billent a mérleg, hogy a második vagy harmadik ülésvariánssal lenne a legszerencsésebb találni egyet, így ez is felkerült a listára. A kínálat még így is ~90 db autót eredményezett. A nagy piacnak sajnos itt jön ki a “hátránya”, hogy a legtöbb szanaszét szórva az országban.
Első nekifutásra egy kicsit távolabbi darabbal kezdtünk, ~200km-re van, sima GTi fullbőrös, radaros, tetőablakon kívül minden benne, ársáv felett, de augusztus óta hirdeti márkakereskedés, úgyis arra terveztünk kirándulni szombaton, útba esett, elugrottunk megnézni.
Az élmény letaglózó és nem pozitív értelemben. Üzletkötő srácot úgy kell levadásszam, kicsit unott ábrázattal konstatálja érkezésünk, részben megértem persze, ki a töknek van kedve szombaton is az álmodozó nyomorult népekhez, akik az esetek többségében nem vesznek semmit, ugyanakkor ne felejtsük, kétélű fegyver ez, hiszen sosem lehet tudni, kiből lesz a potenciális vásárló, így azért nem bánnék némi lelkesedést felfedezni a tekintetében…hiába. Indításként közli, sorry, neki most nagyon sok dolga van, mert jövőhéten szabira megy, de jön, kinyitja az autót, nézzük meg, aztán ha végzett, akkor majd áll rendelkezésünkre. Parkolójuk zsúfolásig telt, az autó kb. a közepén áll, körbevéve 43 másikkal, így a próbakör esélye a homályba vész.
Odajön, kinyit, kulcsot elviszi magával, így meg ugye nagyon semmit nem is tudok kipróbálni delej nélkül. Nem is értem, mitől félt, hogy a körbeparkolt autókon átugratva elhajtok, vagy mi a szösz? Nem állunk jól..
Körben a gépjármű alapvetően rendben, felnin kicsi padkanyom, tolatókamera nyitva van, pedig az autó P-ben, nem nyűgöz le. Ha mást nem, a belteret azért fel tudjuk mérni, megrohamozzuk az első sort, széltében bőséges, kabátban is remekül elférünk, mögöttem kb. annyi marad mint a Vectrában, fejtér tetőablak nélkül kellemes, nagyjából 4-5 ujjnyi a táv a szövetig, nem lesz ezzel gond. Körülnézek a beltérben, nem kéne. Az A oszlop burkolatok lógnak, elállnak, középen a tükör mögötti panel is ki van pattintva…
Megnéztem a szélvédőt, gyári, stimmel a dátuma is, ettől a gyanú még nem oszlik, dafuq? Őrizzük meg a hidegvérünket, lehet csak dashcam volt beszerelve, amit “szakszerűen” cibáltak ki, vagy valóban kiszerelték a szélvédőt valami miatt, majd megkérdezzük a kedves srácot. Ja nem… Ez sem derült ki, meg nagyon semi más sem, mert a srácot elnyelte a térkő, mi pedig jó 30 percnyi nézegetés után meguntuk a dolgot, bementem az irodába - mit ad Isten, ott Tetrisezik a másik jómadárral - hogy ne törje össze magát, mi megyünk. Rezignáltan vette tudomásul, adott egy névjegykártyát, elmondta, hogy jövő hét után hívhatjuk bátran, mert szabin lesz… Don´t fos, nem foglak öcsipók..
Mindezt 22.690€-ért szerették volna rámelegíteni valakire, két héttel később űberakciós lett 21.940€-val.
Ezek után némileg óvatosabban egy közelebbit nézünk ki (~30km-re levö) következő hétvégére, ami ráadásul tetőablakos volt, így rögtön két legyet is ütök egy csapásra gondoltam. Szintén árban feljebb, kereskedés hirdeti, viszont június óta, így “nincs vesztenivalóm” alapon gondoltam próbálkozok. Vasárnapi napon elmentünk megnézni a márkekereskedésbe, számos kínál vasárnap “Schautag”-ot, amikor lehetőség van megnézni az autót, azt mondjuk nem tudtam, hogy ilyenkor sok helyen személyzet sincs, tehát gyakorlatilag csak elhúzzák a kerítést, hogy körbesétálgathasd a portékákat. Nem vettem még ennyire új autót, mea culpa.
Sebaj, megnéztük, külsőre oké, tárcsák már kicsit vállasok, a nyárigumik 2015-ösök, erősen kopottak. Hétfőn hívtam a szalont, mondom melyikről lenne szó, srác segítőkész, már mondja is az adatokat, az autó nem sérülésmentes, jobb első felnit kompletten cserélték sérülés miatt, valamint a job hátsó ajtót és C oszlopot kompletten fényezték. Kérdezem téligumi jár-e az autóhoz, nem, csak nyárival adják, megjegyzem neki, hogy inkább nyárival sem, megnéztem az autót, a gumik már túl vannak a csúcson, “nincs azokkal még semi baj” a kereskedő szerint, a féktárcsa vállasságát is hárítja, ez egy használt autó. Igazad van ecsém, de ne feledjük, hogy a fékcsere olyan 4-500€ körül áll meg, a miheztartás végett. Nem meggyőző, különösen a 22.685€-s árcédula láttán.
Ezalatt felkerült egy újabb jelölt is, nagyjából 150km-re, 2015-ös, egytulajos, 49e km, friss szervizzel, 20.930€-ért, szintén márkakerből.
Telefon pénteken, másnap lenne-e mód megnézni, próbakörre menni?
Minden időpontjuk foglalt, de bezsúfol, ha 11-re odaérünk, akkor semmi gond. Odaértünk, és az előzőekhez képest egy másik világba csöppentünk. Kereskedő teljesen normális, nem érezteti a „csóróvagyteehhezhülyegyerek“ érzést, meg azt sem, hogy szombat van, mondom melyiket keresnénk (2-t is hirdettek), hozza a kulcsot, körbemutatja az autót, mesél róla, keresztkérdésekkel el lehet bizonytalanítani, megnézzük majd a papírokat, ennyit nem tárol a memóriában. Nyárigumi 2018-as, téli nincs, frissen szervizelve az autó ezt kiemeli Ő is. Próbakörre nyitott, nézegessük körbe a sast, addig hozza a próbarendszámot, lemásolja az iratokat, kitöltjük a próbakör-papírt, 30 perc a szintidő, addigra legyünk szívesek visszahozni. Nem vagyunk pofátlanok, 25 perc után visszaértünk, az autó jó (bár 4,5 évesen túl sok mindent amúgy sem nézne el neki az ember), vissza az irodába, szép is, jó is, van pár karc, horzsolás, nincs téligumi.
Árban picit magas, tudunk-e esetleg ezen finomítani?- kérdezem.
Emberünk mosolyog, “Természetesen. Nem.”- feleli, egyetlen cent alku sem lehetséges. Mivel a hangulat oldott, ezért nem pofátlanul, de próbálom puhítani, hogy mégiscsak FL előtti, már kint a 8-as széria, a FL-eseket is lassan visszahozzák a lízingből az arcok, hát hova tesznek majd annyi autót, itt meg most felszabadulna egy hely, hm? De hajthatatlan, még egy ilyen nincs a piacon, ez patika, a többi között meg sok a rom. Gondoljuk át. – válaszolja.
Megköszönjük a lehetőséget, alszunk még rá, hétfőn jelentkezem, ez így azért bőven a keretem felett van, hiába jó, ennyit számomra nem ér. Hétfőn meg sem várta a hívásom, hívott Ő, hogy sikerült-e döntenem, mert vannak más érdeklődők is, jeleztem, hogy köszönöm, sajnos a büdzsé felett van. Semmi gond, akkor jelzi a másik értékesítőnek, hogy szabad a vásár.
Annyira lelkesek a többiek sem lehettek azért, mert az autó hetekkel később még mindig eladó volt, ráadásul időközben csak lett némi játéktér az árban is, mert lejjebb vitték 19.900-ig… nem, már így sem érdekelt. 
Egy héttel később feltűnt egy privát eladós darab, 60 km-re tőlünk, normális leírás, tetőablakos, 8 kerékkel, 74xxx km-rel, vezetett szervizkönyvvel, minden fontos dolog benne van, tetszik. Ára 18.900€ VB (irányár), ment a telefon, szeretnénk megnézni.
Másnapra leegyeztettük, az alany garázsban tartott szép darab, egyetlen kisebb karc a lökös sarkán azon kívül a jobbos felni látott már padkát az egészségesnél közelebbről, ezt leszámítva semmi említésreméltó. Beltér újszerű, nincs kopás, karc, nyúzott bőr, semmi. Idei nyárigumik (Dunlop) a gyári 18”-os felniken, a 17”-os téligumikat még az autóval adták újonnan, de minta még van rajta, és körömre sincs kikeményedve, ezt a szezont még elvihetik, szintén gyári felnikkel együtt hevertek a garázsban. Extrákat végigpróbáltam, minden tette a dolgát szépen, motortérben „normális“ koszosság, nincs kivaxolva, kiszilózva semmi, őszintébb, mint a frissen nagynyomásúzott társak.
Szervizkönyben minden gyári szerviz lekövethető, 15 ezrenként olajcsere, 54e-nél DSG és diffiolajcsere, a szerviz esedékes, ezt még állja az eladó a vételárban.
Nem marad más, ebből próbaút lesz. Említésreméltó itt sem történik, vajpuha a váltás, elinduláskor sem ránt, kézzel oda-vissza végigváltva sem követi rántás a gangolást, elinduláskor is szépen kapcsol össze, rendben van. Kormány, futómű, fékek terén is minden szuper, módválasztót kapcsolgatva gerinccel érezhető a különbség a Komfort/ Normál/ Sport mód között. Egészen nagy kört kerülünk, hogy rendesen bemelegedjen a technika, addig nem bántjuk, utána némi autóutas szakaszon tempót is megyünk, csendben suhanunk, rendesen cipőzve csak a kipufogóból jön a „DSG-röfögés“, beszippantja az embert nahh.
Visszaérünk a startmezőre, (basszus) az autó rendben van, állapotából látszik, hogy nem csak használva volt, hanem gondozva is. Árban viszont még mindig a célzottól egy jó nagy köpésre vagyunk, essünk neki, legrosszabb esetben autó nélkül maradunk.
Sok kapaszkodóm nincs, illetve nem is vagyok az a pofátlan tesó forma, hogy faarcal bemondjam a 800kp-t. Normális érveléses taktikai harc alakul ki, az én oldalamon a hibás felni, kopott gumi vonalon mozgunk, illetve az első tárcsáknak már itt is van érezhető válla (automatánál persze gyorsabban pusztulnak a fékek, bár a DSG tud motorfékezni/ rekuperálni is, de ha nem kézzel pofozzuk vissza a gangokat, akkor elég bénán teszi magától ezt), plusz az akksi is még gyári, leírások alapján 4-5 évesen már sokszor szeretik eldobni magukat, így ez a “rizikó” is a vevő oldalán, én kitartok a 15-16 ezres sávban, Ő 18 alá nem szívesen menne az árral, mert jó az ótó.
Hosszú adok-kapok végén az utolsó kártyával bemondom az UNO-t, a pénz közelségének illata nagy úr, a piac kellően duzzadt, plusz télen nem is pörög igazán, márpedig most tenyérbe csapva két nap múlva itt a talicska bankó, gondolja át. Ez végül pár percnyi gondolkodás után megtörni látszik a jeget, megegyezünk, hogy leveszem a válláról a 75 ezres átvizsgálást/ szervizt (én is nyugodtabb vagyok, hogy tényleg látom, hogy megtörténik, nem macinyomdás pecsét fogja csak igazolni), és így kettőnk frontja között, de a céláram közelében megköttetik az üzlet.
Látszólag részben Őt is meglepi, hogy máris elkelt az autója, vagy előre odaítélhetünk 4 Oscart neki, nem tudom, de még kedden az autót átvéve is nehezen engedi el a kulcsait. Én kegyelmet nem ismerve fejtem le az ujjait róla, szorongassad a köteg Eurót öcsisajt. És ezzel lezárulni is látszik ez a saga.
Baszki, ennyire fiatal autóm még nem volt! – ez már hazafele villan be a búrámba, miközben az ajtón húzódó hangulatvilágítással megvilágított orcával, és a cuppanósan méretpontos sportülés ölelésében faljuk a kilométereket hazafele.
Két nap “kényszerpihenő” segített ülepíteni az élményt, pénteken reggel pedig 10 perccel a 7 órai nyitás előtt már a helyi Zulassungstelle bejáratában pingvineztem, bár így is csak a 12. helyet sikerült megcsípni, annak ellenére hasonlóan működik ez itt is, hogy az épületben csak az autó/ jogsi, és hasonló ügyeket intézik 2 szinten, nagyjából 20 hellyel. Az ajtót pontosan nyitják, a régi számhúzós gép már a múlté (nem csodálom, hiszen az a korábbi látogatások alkalmával minden esetben feltűnt, hogy a látogatók jó részét a képernyő nagyját kitöltő 2(!!) db gomb (1. Jogosítvány, engedélyek és 2. Gépjármű forgalmi ügyintézés) által kínált választási lehetőség is végtelen ciklusba taszította, ami miatt a recepciósnak kellett percenként kimásznia a pult mögül, így most direkt a pultnál adják a sorszámot, miután megmondtuk érkezésünk okát.
Alaposak (és kedvesek, ez kimondottan feltűnik, nincs arrogancia, “Ménemhozta” lehordások), végigkérdeznek mindenkit egyesével, hogy az összes szükséges dokumentumok ott vannak-e, hogy ne 10 perc várakozás, majd az irodába felbaktatás után derüljön ki, hogy Achtung scheisse, hanem már itt, az előrostán is csak 3 igen-nel lehet továbbjutni.
Cirka negyed óra után már villogott is a sorszámom, ügyintéző még látszólag kávé előtt (vagy nem elég kávé után) van, kicsit nehezen veszi a fordulatot, de haladunk. Átadom neki a szerződést, a jelenlegi Zulassungsschein Teil1 (A4-es zöld lap, kb az otthoni Zöldkártyával egyenértékű) és Teil2 ez a kisméretű, hosszúkás német forgalmi, elkéri a biztosítás (előzőleg meg kell kötni) meglétét igazoló eVB számot, valamint az utolsó műszaki adatlapot (ez igazolja, hogy valóban van érvényes műszakink). Itt nekem volt még +1 doksi, mivel az előző tulaj vett 5mm-es nyomtávszélesítőt az autóhoz, amit az utolsó vizsgán bevizsgáltak, így ennek az engedélyezési papírjai is ott voltak. Itt a hölgy 5 perc füstölgő gépelésbe kezd, bevisz minden új adatot, összekapcsolja a régi papírokkal.
Rendszámnál több lehetőség is van, az egyszerűbb út amikor randomgenerátorral kiköp a rendszer egy rendszámot és csókolom.
A másik út pedig, hogy a törvényi keretek között “egyedi” rendszámot igénylünk. Kötöttségek persze ilyenkor is vannak, az első 1-2-3 karakter a kibocsátó tartomány jelzése (nekem a Main-Taunus-Kreis miatt ez MTK), az azt követő 5 karakternél pedig az adott kombinációkon belül (1 betű és 3 vagy 4 szám, vagy a 2 betű és 2 vagy 3 szám) szabadon választhatunk a még nem foglaltak közül, erre a Zulassungstelle oldalán van rendszer, amiben püfölhetjük kedvünkre a álmainkat, míg találunk olyat, amit szeretnénk.
Emellett van mód teljesen egyedi plakettre is, aminél a tartományi jelzés után 1 betű és 1 vagy 2 szám áll, ezeket azonban sok helyen fenntartják azoknak a járműveknek, amikre kisméretű rendszám fér csak fel (motorok, vagy amerikai autók), valamint az önkormányzati dolgozóknak, így több cikk is van, ami szerint csak nagyon meggyőző indokkal, vagy ismeretséggel lehet ilyenhez jutni, másik cikk szerint pedig csak szépen kell mosolyogni. Tudja fene, én nem variáltam.
No de kanyarodjunk vissza a műsorfolyamhoz, az egyedibb rendszámnak van egy egyszeri 16,50€-s foglalási díja, erről A4-es nyomtatványt kapunk, amit szintén oda kell adni az irodában. A régi dokumentumokat érvénytelenítette, elkészült az új 1-es, 2-es doksi már az én nevemmel és rendszámommal, a komplett paksamétát megkaptam, valamint egy fehér plasztikkártyát, amivel a lenti automatában tudtam kifizetni az átírás költségét (plusz a rendszám 16,5€-ját is ilyenkor kell). Becuppantottam a gépbe, megszületett a 3 év alatt valamivel drágult 69,50€, az erről szóló blokkal, és a paksamétával pedig irány a szomszédban álló 2 rendszámnyomdás bódé egyike, itt elkérték a blokkot, illetve az igényelt rendszám papírját, majd összelegózták a présbe a karaktereket, és máris frissen készültek a fémlapok, majd átmegy a festőgépen, és adják is kézbe az elkészült művet. Itt szintén kifizetjük a két plakett 33€-s árát, és már csak egyetlen lépés van hátra, a harmadik iroda, itt felkerül rá a tartomány-matrica és a műszaki érvényesség matricája (igen, itt még ilyen elmaradottak az otthoni jóvilághoz képest, blöhh), és ezzel le is zárul a hivatalos procedúra, már csak fel kell pattintsuk az autónkra a lemezeket, és lehet baszatni vele.
Azaz lehetne, mert ugye a 75 ezres szerviz a nyakamon, elhasznált olajjal meg 7 ezerig forgatva hamar spénes lehet a cucc… Szóval lábujjhegyen hazamentem a tudattal, hogy hátra még nem dőlhetünk, hiszen hátravan még az egyik, több szempontból is legnehezebb része a sztorinak, új otthont keresni az elmúlt éveket megédesítő, és emiatt a szívünkbe zárt, eddig legjobb autónknak.
Na csapjunk bele.
