Szóval ideje albérletet találni magunknak! – szólt a legnagyobb falatnak ígérkező feladat.

Alapvetően alapos embereknek gondolom magunkat, ezért már a kiköltözés előtt picivel fórumozással hangolódtunk értsd lomboztuk le magunkat, elég hamar szembesül az ember a ténnyel, hiszen napi szinten olvashattuk, hogy mennyire nehéz albérletet találni. Az. Tényleg. Piszok nehéz. De tényleg.

Erről bizonyos időközönként a hazai médiumok is megemlékeznek, hogy nem csak a magyarországi albérlethelyzet nem egyszerű, de a legtöbb európai nagyvárosban hasonló a szitu, így egy ekkora városban, mint Frankfurt szintén nem lesz sétagalopp.

Kiköltözés után ki-ki eldöntheti, hogy a városi nyüzsgésben kíván élni, vagy kicsit távolabb, csendesebb környezetben.
Idekint elég gyakori az is, hogy valaki 30-40 –vagy akár több – Km-ről ingázik nap, mint nap, ezt gyönyörűen szemléltetik az autópályákon reggelente Frankfurtba befelé, délután pedig a kifelé vezető oldalon kialakuló 4-6 sávos “parkolók” is.

Németországban a lakás ára a következőképpen épül fel:
- “Hideg díj” (lakás bérleti díja),
- Rezsi (ez tartalmazza a szemétdíjat, lépcsőház takarítás, karbantartást, stb., de nincs benne az áram, Tv/internet, parkoló/garázs díja, a fűtés/melegvíz pedig szerződésfüggő, van ahol az külön van, ezt a hírdetővel kell egyeztetni.),
- Garázs/parkoló (ha van, és igénybe is akarjuk venni, bár van, amikor jár a lakáshoz, de ez a ritkább).

Illetve utána az ember saját maga nevére kell, hogy megkösse:
- Áramszolgáltatás,
- TV/internet.

Ami biztos, hogy egy-egy szép állapotú/ jó helyen lévő/ korrekt árú lakás nem sokáig van a piacon, mi is csúsztunk le ilyenről úgy, hogy a hírdetés másnapján telefonáltunk, és már a telefonon keresztül lehetett érezni a füstszagot, amit az új albérlő szerződésaláírása során keletkezett a tollhegy és a papír között, ennyi volt, tschüss…

Több beszámoló alapján teljesen megszokott helyzet, hogy a főbérlő/közvetítő több (4-5-6) érdeklődőt is leegyeztet egyazon időpontra, majd közösen lehet végigvonatozni a lakáson. Mi mondjuk kimaradtunk ilyen csoportos örömködésből, de kb. két hete a házban található egyik lakás előtt szombaton délután 2-kor tényleg ez ment, a mélygarázsból kihajtva figyeltem fel, hogy 8 db, 1-2 fős kis csapat állt mexikói párbajba a lépcsőház előtt, mindannyian köteg papírt markolászva, várva az ingatlanosra.

Kezdésnek érdemes magunkban nagyjából lefektetni, hogy milyen lakás is lenne a megfelelő. Később, majd úgyis lépesenként adjuk fel egy-egy igényünket, de azért nahh..

Otthon mindketten a fővárosban nőttünk fel, így első nekifutásra Frankfurtra szűkítettük a keresést, valahogy az volt magától értetődő.
Az esetlegesen eltérő munkaidők miatt (nekem a puhány irodai élet miatt a fő műsorsáv fix, viszont barátnőmnek a hoteles szakma, kezdésnek egy recepciós állás miatti műszakos beosztás végett) fontos volt, hogy legyen egy szeparált háló, vagy akár csak hálófülke, ahol nyugodtan lehet pihenni akkor is, ha ha a másikunk csutka hangerőn nézi a Derricket.

Tehát 1,5 szoba volt a minimum, jellemzően 35-40 négyzetmétertől felfele vannak ezek a lakások. Másik “jó lenne, ha” szempont volt, hogy ha találunk, akkor legfelső emelettel szimpatizálnánk, hogy a felső szomszédokat megússzuk. (Ennek van előnye, és hátránya is természetesen, a korábbi rossz tapasztalatok miatt ha már költözünk, akkor szerettük volna most kipróbálni milyen, ha nem arra kelsz hajnalban, hogy a kutya kétségbeesetten kapirgálja a lamináltpadlót feletted).

Frankfurtban ezen méretű lakások ~450€ ( hideg díj ) környén kezdődnek, de kettő görgetéssel máris az 5-600€-s sávban találjuk magunkat, tehát inkább ezt mondanám alapárnak, a határ pedig természetesen a csillagos ég, lehet bérelni 2500€-ért 2 szobás hipszterlakást Frankfurt szívében a Majna partján, szóval mindenki megtalálhatja a számítását.

Keresésnél itt is elég sok lehetőség van, mindenki másra esküszik, mi a www.immobilienscout24.de, és a www.wg-gesucht.de oldalakon töltöttük az életünket, mások mindenféle Fb-os csoportban próbálkoznak.

A fenti két oldalról ki is válogattunk pár szimpatikus lakást, és jöhetett a kontakt.

A legtöbb oldal felajánlja a direkt online kapcsolatot a hírdetővel, aztán e-mail váltásra jött általában az első kérdőív, amit ki kellett tölteni az alap adatokkal, mint név, kor, nemzetiség, kapcsolati állapot, foglalkozás, havi bevétel.
Igen, érdekes – és mindamellett érthető pont persze a kiadó részéről -, hogy míg a munkaszerződésben aláírjuk, hogy a benne foglaltakat bizalmas információként kezeljük, utána boldog-boldogtalannak elmondjuk a keresetünket is, ha albérletet szeretnénk kapni…
Illetve utolsó pár havi közüzemi számla/bankszámlakivonat szintén a kívánalmak között szokott lenni. Valamint nem egy esetben kértek ú.n. „Schufa-igazolást”.

Ez picit nehezítette a helyzetünket, hiszen “újrakezdőként” max a magyar bankszámlakivonatom utolsó 3 hónapját tudtam volna bemutatni, azzal viszont gyanítottam, nem sok lökést adtunk volna a dolognak, illetve a Schufán sem szerepelt sok minden, ami lendíthetett volna rajtunk.

Maradt az őszinteség, beleírtuk az összes nyomtatványba, hogy most kezdünk új életet Németországban, ergo a bérpapírra tudjuk szűkíteni a pénzügyi státuszunk igazolását.

Meg is jöttek ezek az igénylőlapok, kitöltöttük, majd visszaküldtük, a 6 lakásból nagyjából 50%-os válasz aránnyal kaptunk visszajelzést. Az is valami. Aztán ebből a 3-ból egy “nem” válasszal jött, míg a másik kettőt meg is nézhettük.

Első jelölt, Frankfurt-Riedberg városrészében, új építésű lakás, ~40 négyzetméter, amerikai konyhás nappali, mellette hálószoba, WC-fürdő egyben, kizárólag egy zuhanykabinnal. Barátnőm dolgozott, egyedül voltam megnézni, végig is fotóztam a lakást.
Maga a lakás szép volt, gépesített konyha, tényleg patika belső tér, kicsi erkéllyel, főút mellett, ahol villamos is jár, ergo némiképp zajosabb, cserébe direkt tömegközlekedési kapcsolattal, az összkép pozitív.
A bérleti díj 650€+rezsi, végösszeg ~850€ havonta. Plusz mélygarázs hely, ami 100€/stück lett volna, szóval összesen 1150€.

Elég nagy volt a pörgés a lakásra, még a bejárati ajtó kilincse se hűlt ki mire mentem, mikor kiléptünk a lépcsőházból már ott tipegett a következő, és az azutáni csapat is, az ingatlanos sürgette is a válaszadást, legkésőbb másnapra kell neki a válasz, addig tud várni.
Egész este a képeket néztük, meg az árat ízlelgettük, de nem volt egyértelmű a lelkesedés, ezért végül elvetettük a dolgot.
Mikor másnap hívtam az ingatlanost meg is előzött, “mielőtt mondanám a választ sajnos közölnie kell, hogy tegnap este az egyik érdeklődő nem várt, ki is vette”, szóval schade…
A következő megnézett lakás csak a(z évekkel ezelött készült )képeken volt impozáns, személyesen elég foglalkozós volt, illetve két évre előre fixen alá kellett volna írnunk, így az összbenyomás sajnos nem volt szimpatikus, így ez sem lett a miénk.

Közben persze folyamatosan néztük a kínálatot, ahogy került fel olyan, ami szimpi volt, azonnal ment az e-mail, meg utána a formanyomtatvány is, a sikerességi ráta százalékja kb. nem változott, a megpályázott lakásokból cirka 70%-ban kaptunk elutasítást/ válaszra sem méltatást, vagy már épp kivették, volt ahol a tulaj ki is jelentette, hogy számlatörténet, meg németországi múlt nélkül sorry, de fel sem kerülünk nála a térképre.

Ezek után picit tágítottuk a kört, megnéztünk pár, Frankfurttól 10-15km-es sugarú körben lévő lakást is, és a nagyvárosi múlt ellenére egyből megfogott a csendesebb környék, így eldöntöttük, hogy sosem késő újítani, és errefelé keresgélünk. Itt, a környék népszerűségétöl függően változnak az árak, de nagyjából 10-15 négyzetméterrel nagyobb lakások vannak azonos ársávban a frankfurtival.

A menet hasonló volt, a sikerességi ráta is, a legmegdöbbentőbb telefonos kör egy idősebb hölggyel volt, akivel barátnőm beszélt telefonon (akinek a német tudása ha nem is anyanyelvi, de erősen rendben van), és aki cirka 1 percnyi beszélgetés után közölte, hogy “szerinte nem beszéljük elég jól a nyelvet/dialektust, ami a későbbiekben számára probléma lesz”, és a választ meg sem várva nyomta rank a telefont.

Eközben persze az idő ballagott, a két hónapra kapott lakás idejéből 1 hónap és 1 hét már elrepült, szóval B tervnek utánajártam a cégnél, hogy van lehetőség hosszabbítani a szállást, amit természetesen utána nekünk kell a továbbiakban fizetni. Ez tekintve, hogy a múltkor bemutatott lakásért 1300€-t kért a kiadó cég egy hónapra nem tűnt jó bulinak, de vészhelyzeti tervnek persze így is hatalmas segítség volt.

Ezek után találtunk egy szimpatikusnak tűnő lakást az egyik kisebb városban, két szoba, berendezett konyha, fürdő káddal, legfelső emelet, kis erkéllyel. E-mail, nyomtatvány, még ezek után is pozitív volt a válasz, meg is nézhettük, ez is rendben ment, érzésre a szimpátia is megvolt, mondtuk, hogy igen, érdekelne a lakás, tulaj mondta, hogy “oké, holnap akkor hív, és egyeztetjük a részleteket”, majd elköszöntünk.
Meg úgy a lakástól is, ugyanis se a hölgy nem jelentkezett többé, se a hívásunkat nem fogadta… A lakás meg még hónapokig üresen volt, mert késöbb jártunk arra, és fel lehetett látni… na ezt add össze..

Eddigre, többtucat megpályázott, és jópár megnézett lakás után azért picit megborított, hogy végre van egy jó, jó helyen, szimpi minden, aztán így a végén húzzák ki alólunk a lábtörlőt, de sebaj, volt már rosszabb is…vagy majd lesz, tudja fene…

Következő potenciális jelölt lakás két várossal arrébb, kis kétemeletes társasház ugyancsak legfelső emelet, panorámával Frankfurtra, gyakorlatilag 2,5 szobás lakás, de furán szabdalva 5 kicsi szobára, konyha üres, az ingatlanos kiscsajról meg sütött, hogy most mekkora szívességet tesz nekünk, mert szíve szerint bárhol máshol lenne, shopcsizna, fitnesszcsizne, bármit, mert a legtöbb kérdésre a “öhm, ott van a leírásban” válasszal tudott reagálni, mondjuk a lakás ettől még nem volt rossz, láttunk benne fantáziát, mondtuk, hogy érdekel, adott egy névjegykártyát, hogy akkor azt hívjuk, és a kolleganővel majd leegyeztetjük a többit. Másnap telefon, a kolleganő szabin van, majd jövőhéten lesz, akkor tud segíteni. (Mivan??) Keresgéltünk hát tovább.

Aztán újra napfénysugarak törték át letörtségünk felhőit, amikor a kettővel ezelőtti lakással azonos városban felkerült egy kiadó darab, 5 emeletes társasházi lakás, legfelső emelet, 53 négyzetméter, két szoba, háló a nappalival átellenes végen, a konyha üres, WC-fürdő itt is együtt, hozzá egy tisztességes nagyságú erkély, számunkra - a 3. és 2. emeleti panellakásban szocializálódott embereknek, ahonnan max a többi panelban egyszerre villanó TV-ket lehetett látni – hajlerakó panorámával. Illetve pince és mélygarázs, mely utóbbi pluszban bérelhető.

Szokásos körök, időpontot is sikerült egyeztetni, meg is jött az ingatlanos, egy szimpatikus középkorú figura, tiszteletkörök, majd fel a lakásba. Neki is vázoltuk, hogyan is kerültünk ide, meglepően nyitott, barátságos volt, megmutatta a lakást, mi meg kb. oda, meg vissza voltunk, még ha a képek alapján elsőre biztosan nem mindenki ujjongana.

És a kilátás, csak úgy:

Jeleztük az ingatlanosnak, hogy nagyon tetszik, és ha a tulajnak is “megfelelünk”, akkor szívesen kivennénk. Ismét izgalmas körök következtek, a tulaj ugyanis Finnországban élt, így a lakással kapcsolatos ügyintézésekkel, jogokkal egy házkezelőséget bízott meg, így mi csak ezzel a céggel tudtunk kommunikálni, aki minden esetben továbbította a leveleket, dokumentumokat a tulajnak, így mindig meg kellett várnunk, míg ez a két lépcsős oda-vissza móka lemegy, de még ez sem vette el a kedvünk, annyira bejött a lakás. Apránként egy másfél hét alatt sikerült is mindennek megfelelni, mindent leegyeztetni, mígnem megkaptuk a szerződést, a kulcsot, és pontot tehettünk a lakás projekt végére.

Ugyan egy korábbi számolgatós cikkben már szerepelt, de mivel lakás téma, így hasznos lehet, ezért mégegyszer, mennyi is az annyi:
Hideg: 554€,
Rezsi: 210€ (benne fűtés, melegvíz is) - átalánydíj, amelyet legtöbbször az előző lakó fogyasztása alapján számolnak, majd az általunk ottlakott idő alatti fogyasztások (vízóra, költségmegosztók, stb.) figyelembevételével korrigálnak,
Mélygarázs hely: 55€/db,
TV/Internet: 40€, Unitymedia, örökéletösszesfegyver csomag,
Áram: Előzetes kalkulációval 30€/hó, év végén egyenlegolvasás, és kompenzáció. (Ez első év végi elszámoláskor kemény 3€ lett, szóval elég jól betippeltük )

Megvolt a lakás, pár forduló alatt át is hoztuk a dobozainkat, motyóinkat, és kezdetét vehette a berendezkedés, bebútorozás, és nekiláthattunk a “beilleszkedéshez”.