Az első bejegyzések egyikében már említésre került aktuális gépparkom régebbi klubtagja, az idén Youngtimer korba lépő ( milyen szokatlanul hangzik ez egy Opel Astra F-re mondva ) Gsi, ami nem sokkal ezelőtt lépte át a 8. közös évünket, ebből az első 6 évben mindennapos csataló és játszós élményautó szerepében tündökölt egyszerre, azonban a kiköltözés, és az itteni szabályok miatt beszerzett német rendszámos autó miatt immár kizárólag a második funkcióra - "hétvégi játszósautó"-ként - van használva.
A kiutazás előtt még frissiben megújítottam a műszaki vizsgát rajta, hogy két évig ezzel se legyen gond, azonban az idő megállíthatatlanul pörög, amit mi sem bizonyít, minthogy eljött az újabb vizsga időpontja.
Ami egyúttal azt is jelentette, hogy várt ránk egy 1000km-es hazaút vele, majd persze mégegyszer ugyanennyi vissza.

Alapvetően nem szoktam nagyon zabszemezni a hazautak előtt, ugyanis a géppark műszaki állapotára elég háklis vagyok, valamint a generál óta belepörgött cirka 25 ezer Km az autóba, ami alatt a kopó dolgokat leszámítva mindössze egy darab szelepfedél-tömítés igényelte a cserét ( ezek a csodálatos parafa darabok sosem lesznek oly tartósak, mint a gyári, peremes gumi ), de ezen kívűl pisszenés nélkül türte a hétvégi szerpentinezést, hajtást.

Ez egészen addig nem is változott, míg két héttel a hazaút előtt a szokásos hétvégi járatás közben a váltókar hírtelen igazi lekvárosbödön lett, ami együtt járt azzal, hogy gyakorlatilag a váltókaron akár kamionosan 16 fokozatot is tudtam botozni, ettől a váltó még maradt kettesben.
Végülis ez még a szerencsésebb eset, mert - igaz, nem feltétlen kuplungkímélő módon - még haza lehetett evickélni, vasárnap lévén a forgalmat sem nagyon tartottam fel, majd a mélygarázsba leállva már csak a motortérben kézzel ki kellett húzni üresbe, és szépen betol(at)ni a helyére.
A diagnosztika nem volt nehéz, hamar szemet szúrt a kapcsolóvillában lévő műanyag távtartó végének eltörése, 25 évig hűen szolgált, nyugodjék békében.

Szerencsére relatíve olcsón ( ~12€ ) pótolható a műanyag, ami most egy darabig el lesz ott, a távlati terv egyébként is az egész kapcsolóvilla fejlesztése, többfajta kijárt út is van, nekem csak választani kell majd.

Cseredarab megrendelve, következő szombaton be is került mintegy nettó kettő perces szereléssel, amit egy jutalomkörrel terveztem megünnepelni. ( Plusz persze az akkumulátornak sem árt azért egy laza 1-1,5 órás autókázás, nekem pedig főleg nem. )

Beindítás után, pici járatást követően előrébbgurulva a kijárathoz pillantottam meg a tükörben az autó alatt ( annak is az első tengely mögötti részen ) keletkezett nem túl nagy, de az idős autót tulajdonló ember szemébe fémforgácsként fúródó foltot, majd ezzel egyidőben enyhe benzinszag töltötte ki az orrjárataimat, amit sebes motorleállítás követett. Kiszállva, a foltból mintát véve hamar tudatosult, hogy az bizony benzin, tehát a benzinszag sem véletlen, hínnye.

A motort pedig mivel jobb szeretem belsőégésűként, mint külsőként, nem volt kérdés, hogy ez sürgős javítást igényel, ekkor jártunk a hazaút előtti hétvégén. Mottető fel, lámpa elő, lássuk a medvét.
Szerencsére a motortér a 8 szelepes motor miatt egészen szellős, ez a hibakeresést és szerelést nagymértékben megkönnyíti, valamint a motortéri benzincsövek sem túl bonyolult kialakításúak, így hamar megtaláltam a bűnöst, a nyomóági benzinvezeték egyik csőbilincse ment előzetes egyeztetés nélkül szabira.

A csövön van egy "pulzálásgátló", az innen az injektorhídra menő cső bilincse engedett el. Grátisz, hogy a kialakítás nem túl szerencsés, ugyanis nagyjából a generátor felett helyezkedik el pont, tehát ha ott nagyobb mennyiségű nafta kezd el spriccelve távozni, abból nem nehéz tüzijátékot csinálni. Akkusaru szépen levesz, autót a helyére visszatol, cső átmérője megmér, és irány a legközelebbi barkácsipari egység, ahol biztonságból vettem 8-9 új bilincset, módszeresen minden régi gyárit le fogok cserélni. Hiába, az évek semminek sem tesznek jót, a gumicsövek, csőbilincsek, vezetékek előbb-utóbb mind kérik a cserét, jobb a megelőzés, szerintem.

Maga a csere nem volt túl bonyolult, egy literes ásványvizes palack alsó 2/3-át átalakítottam tartálynak, ami a csőben lévő benzint hivatott felfogni, ezt a két csőhöz gyorskötözővel felaggattam, régi bilincs szétfeszít-cső lehúz-bilincs lehúz-új bilincs felrak-cső vissza a csonkra- szépen meghúz, badumm tss.
Autó beindít, csatlakozás ellenőriz, majd örülés a tömítetlenség megszűnt, nem folyik a világba a drága nedü.

Szóval ezek az apróságok azért egy pici izgalmat adtak a hazaútnak, nyilván egy 25 éves autóról beszélünk, és végülis tényleg nem a motor esett ki a helyéről, illetve pozitívan nézem a képet, hogy még az út előtt otthon kiderültek ezek, az autópálya közepén azért nem lett volna ennyire vidám a helyzet, szóval félig tele a pohár.
Mindazonáltal - ugyan már korábban is felmerült bennem - most világossá vált, hogy semmiképpen sem elítélendő ötlet egy kisebb poroltó beszerzése a Gsi-be, ugyan nem egy 520d, amiről mostanában több cikkben is volt főszereplő, de egy kisebb, hasonlóan váratlan apróság miatt kialakult tűz megfékezésenek megpróbálásához mindenképp hasznos lehet. A környező barkácsáruházakat, autós boltokat végigjárva azonban kizárólag egyféle, 1kg-os kiszerelést sikerült találni, a netes tesztek, vélemények alapján pedig az ritkán elég, egy 2kg-os változattal már többre megyünk. Sebaj, a biztonság kedvéért azért beszereztem a kicsiből egyet, a semminél több, otthon majd nézek nagyobbat.
A hazaútra egy kényelmes 120-130 km/h közötti krúzolást terveztem, az F16-os váltó sem egy hosszúra áttételezett váltó, így még a motor fordulatszáma is 3-3500 körül marad, így a sportrendszer sem túl hangos, támogatja az utazás közbeni alvást is, amit barátnőm az út 3/4-es részében alá is támasztott.

Egészen St. Pöltenig a legnagyobb izgalom a matricavásárlás volt, amíg aztán az osztrák parkolóba fordulva a kormánytekerést nyekergő-búgó hang jelezte, hogy lesz itt még más is. Ez pedig nem gyári feature lesz, azt hamar konstatáltam. A motortérbe nézve jött a meglepi, mégpedig, hogy a szervókormány olajtartályának túlfolyóján kandikált kifelé az olaj. Ez ugyancsak nem a szakszerű müködésre utalt, hm.

Motor le, fontos a tiszta fej, amit korgó gyomorral nehéz abszolválni, szóval kút melletti gyorsétkezdében kalóriabevitel, majd visszaérkezve beindítva újabb tünet, a szervószivattyú engedi magából az olajat. Gyors tanácskozás után megoldás a szívattyú szíjának levétele, sanszos, hogy a szivattyú ( egyszer már cserélt, legalábbis az oldalára filccel felírt "Astra F, 20.000" feliratot biztos vagyok benne, hogy nem Rüsselsheimbe pingálták rá a srácok unalmukban ´92-ben ) szintén most látta elérkezettnek az időt a mennybemenetelre. Sebaj, akkor a vizsgáztatás mellé még beikszelünk egy szivattyúcserét plusz kormányműátnézetést is, biztos, ami biztos.

Egy autós ügyességi versenyt biztosan nem most nyertem volna meg a szervótlan autóval, de az autópályás hazaút hátralevő részét nem volt túlzottan nehéz abszolválni még így sem, a guminyomást picit feljebb lőttem 2,6 bar-ra, és tartva a korábbi tempót sikeresen eljutottunk hazáig.
Másnap pedig már várta a műhely az autót, lekerült a szivattyú, majd a kormánymű is, ez utóbbit elvitték a srácok egy ezzel foglalkozó műhelybe, ahol szétkapták, átnézték, a szelepezését is ellenőrizték, majd gyakorlatilag "felújítottként" került vissza. Mellé érkezett egy bontott, de ellenőrzött szivattyú garival, plusz kapott az autó új féktárcsát-betéteket hátra, kézifék beállítást, ezek után másnap megkapta az újabb két év kegyelmet is, éljen.

Következő nap útba esett az egyik autóalkatrész forgalmazó hálózat boltja, ahol levadásztam az áhított 2kg-os poroltót is, valamint ha már ott jártam, elidőztem a tisztító-ápolószerek részlegen is, az ezzel foglalkozó topicban olvastam hasznos tanácsokat bőrápolás témában, szóval került a kosárba egy AutoGlym Leather Cleaner és ugyancsak tőlük egy Leather Care Balm is, meglátjuk mit mutatnak a Vectra félbőr ülésein. Illetve odébb lépve megakadt a szemem a Turtle Wax Color Magic karceltávolító pasztán is, azóta már láttam a TC idevágó tesztjét a Lidl-ben kapható szettel is, adok neki egy esélyt, majd elválik mire megy a Vectrán található kisebb-nagyobb karcokkal, erről később beszámolok majd.

Ezek után az otthon töltött időt már mindenféle izgalom nélkül lehoztuk, illetve a hazaúton is zokszó nélkül jöttünk a Gsi-vel.

Szóval mondhatjuk, hogy kalandosra sikerült a kirándulás, vagy, hogy "mennyi minden" elromlott, mégsem gondolom, hogy egy rossz autó lenne, gyakorlatilag olyan dolgok mentek rajta tönkre, ami egyrészt idővel elromolhat ( pl. szivattyú ), vagy pusztán a kor, és a behatások következménye. Illetve mégiscsak egy 25 éves autó, aminél már sok aprósággal kell számoljon az ember, cserébe a mai napig adja azt az élményt, amiért annó megvettem, és a mai napig mosolyt csal az arcomra, és ez nekem megéri, hogy ezekkel az apróságokkal is megküzdjek.

További pozitív töltet, hogy időközben érkezett egy vidám doboz benne egy régóta vadászott alkatrésszel, rajta egy még szebb névvel: "dbilas".

Hogy mi is ez, és mi lesz belőle, arról pedig majd később.