Utoljára ott tettük le a kagylót, hogy új gazdája elviharzott a kis turbós hullaszállítóval, én pedig újult erövel vetettem magam a keresésbe.

Mivel a turbós karakterisztika elismert elönyei ellenére valamiért mégsem tudott mély élményeket elültetni bennem, ezért érdeklödésem újfent a jó öreg szívómotoros vadak világa felé indult.
A kritériumok adottak voltak az OPC után, a cél volt egy annál nagyobb, komfortos kasztni megfelelö méretü, jól pakolható csomagtérrel, továbbá a powerböl csak felfele lépünk és mindezt szívó verizóban, kéziváltóval, valamint ugye, a "Petrolhead" faktor, azaz legyen benne valami boogie, amivel hozzáad a használathoz. Vannak igények, nahh..

Ilyenkor persze mindenki szeret kicsit elmerengni, eljön az a tipikus " Mi lenne, ha?! " idöszak, így nálam is fel-felvillantak AMG Mercik, S-RS Audik, de aztán természetesen mindig beláttam, hogy még nincs itt az ideje, vannak ennél fontosabb, magasabb priritású projektek is, de ami késik, nem múlik...
Ezek után szükült a kör, 2002 környékétöl már nem sok márka kínál szívómotorból sok lovat, sok fórumolvasgatás, tulajdonosi vélemények, tesztek, és személyes tetszés alapján nagyon szimpatikus volt az E90-es BMW 330i verziója, de figyelembe véve a rendelkezésre álló fiskális állapotot, illetve, hogy sosem voltam az a fajta, aki utolsó fillérig szeret mindenét elkölteni, olyan áron nem szerettem volna autót venni, hogy az eddigi megtakarításokat nagyjából feleméssze, a BMW ahogy jött, úgy is ment, különösen annak fényében, hogy van több olyan apró kritika vele kapcsolatban, ami kívül esett a komfortzónámon.

Emellett az Opel vonalra pillantva szóba jöhetett a C Vectra, kizárólag GTS verzióban, gyakorlatilag minden kritériumnak megfelelt, és nem is borította fel a hosszabb távú projekt büdzséjét sem, szóval minden téren szimpatikus volt.

Tudom-tudom, most mindenki egyszerre hörren fel, hogy " De hát ezek közül egyik sem Bálna (Merci)?! ", a legtöbb sorozatban vannak ilyen váratlan fordulatok, hehe...

Szóval maradtam Opel vonalon, és elkezdtem C Vectrákat nézni. Szívómotorból mindjárt 4 változat is van 1.6/1.8/2.2 ( ök mind Sor4 ), illetve a 3.2 (V6) verziók, nézzük. Természetesen most is a racionális végéröl indultam, hogy kellöképpen meg tudjam indokolni, hogy nincs más lehetöség, mint a már elöre szívben eldöntött...

1.6-os van családi körben, mindennapos közlekedésre városba teljesen élhetö, bár élményben annyit ad, mint az Éjjel-Nappal Budapest stáblistája, szóval gyorsan elvetettem, az 1.8 ugye elismert motor, de még mindig vérszegény, a 2.2-vel már lehet decensen közlekedni, azonban talán erröl a motorról van a legtöbb negatív kritika Opeles körökben, a vezérlésében több komponenssel is voltak gondok ( magával a lánccal is, illetve a müanyag feszítök sem túl combosak), ami viszont sokkal inkább szemet szúrt, hogy a fogyasztása alig marad el az eggyel nagyobb motorétól, így hopp, máris a 3.2 V6 marad az egyetlen opció.

Mondtam én, hogy sima menet lesz. Azaz volt, idáig, ugyanis azzal, hogy eldöntjük, mit akarunk még csak kivesszük a fiókból a szopóálarcot, aztán fel is kell venni, és itt kezdödik az igazi móka...

A böngészöt felütve, és a kritériumokat beállítva máris csak a hírdetett darabok fele maradt.
A V6-ot gyártották kézi, és nem kézi váltóval, a kézi váltó a vezetési élmény mellett amiatt is fontos volt, ugyanis az automata váltónál többször elöfordul meghibásodás, dobálja a fokozatokat, csúszik, emiatt nem is annyira ajánlott, mint a kézi változat.

Mivel ugye igényeket a legkönnyebb támasztani, én is gyorsan ezzel kezdtem. Szín terén az ezüst/fekete/kékes-szürke variánsok voltak a lista tetején. Az extralistából pedig a Xenon volt az, ami "must have", tekintve, hogy sokat kirándulunk, illetve a hazautazásokkor is jellemzöen vagy induláskor vagy érkezéskor van koromsötét, látni pedig jó dolog, ezért nekem különösen hasznos ez.
Ezen kívül minden más csak " nice to have " kategória volt, szerencsére a csúcsmotoros verzióban már elég sok minden alapból benne van, viszont engem úgyis jobban meglágyit a V6 bugyborékolása, mint például a nagy navis hifi, szóval ezekkel az opciókkal rugalmas voltam.

Az aktuális találati listából 4 db meg is felelt nagyjából annak, amit elképzeltem, szóval nem volt más hátra, mint elöre.
Az elsö darab rögtön a kedvenc kékes-szürkés színben, korrekten extrázva, 225 ezer Km-rel az órában, szervízkönyvvel hírdette magát, mindezt 3200 €-ért.
Gyors kontakt az eladónak, jellemzöen szeretek alap infókat elöre begyüjteni, de az autónézési szokásaimról is tervezek egy bejegyzést, ezt pár fórumtag egyébként is kérte.
Az autó cirka 60km-re tölünk, emberünkön érzödött, hogy vagy tényleg segghülye mindenhez az autóhoz, vagy csak remekül adta elö a szerepet, mindenesetre minden a " szervízkönyv szerint " volt cserélve, amit lelkesen el is küldött, mást nem tud. Szépen végigírkált, macinyomdázott papír, szó se róla. Kuplung cseréröl szintén nem tud ( ami ergó ilyen futásnál erösen idöszerü lehet ), de szerinte " jól müködik "... Erös kezdés, nem kérdés..

Mivel nincs messze, és jobban szeretem a személyes kontaktot, mint a mesterkélt e-maileket, nosza, irány megnézni. A tulaj kért pár percet érkezéskor, míg le tud jönni, sebaj, addig is zavartalanul körbe lehetett nézni az autót.

Külsöre korához képest szép állapotú, fényezése egységes, egyedül az elsö lökös alján voltak karcok, leért ez már itt-ott. Ami egyedüli "upgrade", egy ilyen kétpálcás, LED-es nappali menetfényes utángyártott csiribiri fényszóró, ami rögtön rángatta a harangot fejben, hogy alaposabban át kell nézni az elejét, nem törés miatt kellett-e cserélni öket, és kerültek be ezek a csudiszép ( broáf ) pilácsok.
Megérkezett a tulaj, aki rögtön a közepébe csapva bratyizott, nyitotta az autót, " mehetünk próbakörre? "- kérdezte.

" Mehetünk, csak elöbb körbenézném, már ha nem gond persze " - érkezett a válaszom. Megkérdeztem, miért szeretné eladni, mióta van nála, az erre érkezett válasz pedig csak tovább erösítette a gépjármüvek területén erösen hiányos gondolatmenetének bizonyosságát.

"4 hónapja használja, elötte egy Golf GTi-je volt, amin kétszer pukkantotta meg a turbót ( ez már önmagában sem kis teljesítmény azért ), ezért eladta, és valami szívómotoros autót keresett, meglátta ezt, és megvette." Igen ám - és most akkora csavar jön, amekkora sikerszériák évadzáróján se szokott -, "de aztán kiderült, hogy ez bizony többet eszik, mint a Golfja, illetve, mint az asszony 2 literes CRPDTDI Audija, mert azzal aztán 5 Liter körül eljár, na de eeeez, ez benyeli a 10-et is, és neki napi 50km-t kell ingáznia munkába, és hát, nahh, neki ezt senki nem mondta."...
Nyilván egy 3.2-es szopó motor egy 1500kg-os kasztniban lepkefinggal megy, barátom... Itt biztos látta rajtam, hogy körbeér a szám a fejemen a vigyorgástól, mert elég morcosan nézett...

Az autó tényleg egyben volt, rozsda, sérülés, vagy törés nincs, elöl is minden gyári, a beltere is nagyon egyben. Rátértem a lámpára, hogy Ö cserélte-e ki a fényszórót, amire meglepett arccal közölte, hogy " de hisz az gyári "... Itt hírtelen a seggemig szaladt a szemöldököm, hogy ugyan vajon melyik dimenzióban gyári ez szerinte, de csak kötötte az ebet a karóhoz. Elöre battyogtunk, mutattam neki a felkapcsolt helyzetjelzönél világító LED-fotonágyút, hogy 2003-ban bizony biztosan nem volt ilyen, erre jött a joker válasz, " hát, Ö ezzel vette már, szóval az szerinte gyári ". Kész vége, elvesztünk, éreztem, hogy itt sehogy nem lehet nyerni, utolsó mentsvárként odarángattam a lámpához, hogy guck mal, ez itt egy Depo márkájú tuninglámpa, a gyári pedig Hella, szóval mi lesz? " Jaa, hát azt Ö nem tudta, de szépen világít, és Xenon is, szóval alles klar ".

Túllépve ezen a sokkon, felcsaptuk a motorháztetöt, sérülésnek itt sincs nyoma, a motorból sem folyik semmi, lekaptam a kiegyenlítö-kupakot, belepillantva valami teljesen átlátszó folyadék ( csapvíz? ) fogadott, picit szürkésen, nem túl meggyözö. Kupak vissza, olajkupak le, és jön a horror. Ujjnyi vastagon állt rajta a tejeskávé színü sürü trutyi, magában a beöntönyílás falán is végig. A szervízkönyvben láttam, hogy 25-30 ezrenként cserélték az olajat, szóval akár az öreg olaj is okozhatja ezt a fajta kicsapódást, vagy akár az is, ha télen kizárólag pár Km-es utakra mennek vele, de ez utóbbit kizárta a korábban említett 50km-es ingázás mindennap. A harmadik ok pedig a hengerfejesség is lehet, szóval tovább fújódott a hatalmas lufi-kérdöjel.
Az eladó persze közben érdeklödöen kérdezgette, hogy mit miért nézegetek, mit keresek, továbbra sem tudtam eldönteni, hogy csak játssza a nyomit, vagy tényleg az.

Kupak vissza, motor röff, az elöjelek ellenére szépen járt, csendes, tényleg nincs más hátra, mint a próbaút. Az hamar feltünt, hogy a kuplung tényleg magasan fog, szóval valószínü lassan érik a kuplung csere, a váltó egyben van, korrektül lehet botozni.
Bemelegedés után hajtva szépen szedte a pacskert, és hozzá kellemesen zenélt a V6, óóó, Mama, ezzel lehetetlen lesz normálisan közlekedni, annyira mesés a hangja - gondoltam magamban.

Ami feltünt, hogy jobb hátulról szolid búgás, kérdésre az eladó srác semmi nem hall, kb. ötödször mondom, mire kell figyeljen, mire "valamit mintha tényleg hallana".. Szerinte ez "csak a nyomvályús út miatt lehet", hopp-hopp, hírtelen mennyi mindent eltanult itt, máris fülre megmondja...
Le kellett törjem a lelkesedését, hogy ez bizony más lesz, csapágy, vagy egyéb. Plusz picit húz jobbra az autó, ez is kismilliónyi dolog lehet keréknyomástól kezdve futómügeometriáig, nagyon tetszhetett neki a hirtelen jött szakértelme, mert erre is rögtön dobta, hogy "na de ez, ez biztos a nyomvályús út ".. Éppenséggel lehetne, csak úttól függetlenül végig érezhetö a húzás, szóval nem nyert, de majdnem...
A próbaút végén motor off, adtam még egy esélyt a trutyinak, hátha eltünt, és tényleg csak pár hete nem ment vele, mert az asszony autója ugye mennyivel gazdaságosabb, de nem, ugyanúgy ott díszelgett.

Következhetett minden megnézés legvidámabb része. Az elöjelek alapján csak akkor mertem volna belevágni, ha a feltárt hibák, illetve lehetséges probélmákat az ár is tükrözi. Vázoltam hát a srácnak, hogy mik azok a dolgok, amik erösen kérdöjelesek, és foglalkozást igényelnek, ám mivel nem feltétlen szeretek rögtön beletaposni a másik rózsaszin kis felhöjébe, illedelmesen kérdeztem, hogy ezek fényében az ár mennyire rugalmas.

A elmúlt közel egy órában tanult müszaki ismeretektöl megrészegülten húzta ki magát, hogy " az bizony semennyire, mert Ö korábban megnézte a piacot, és ezt itt egy nagyon korrekt ár érte, és ezek csak apróságok, egyébként is ez egy használt autó ". Finoman jeleztem, hogy korrekt lenne, ha nem lenne ott a motornál ez a kérdöjel, a csapágy még okés, nyilván én sem szalonautót keresek, a külsö apróságokkal nem is foglalkozok jellemzöen emiatt, így viszont azért van benne rizikó. Emberünk hajthatatlan volt, " aludjak rá egyet, és meglátom " - szerinte, bár egy éjszaka alvástól nem fog eltünni a trutyi, de ezt már ráhagytam, és inkább megköszönve a lehetöséget eljöttem.

Abban biztos voltam, hogy nem ez lesz az én autóm, tapasztalatgyüjtésre, illetve arra, hogy élöben is megbizonyosodjak, hogy ilyen kell nekem, ezekre tökéletes volt, és másnap pedig már ott várt a következö préda...