Kistigrisnek

Lány, ki jössz a nagy messzeségből,
S aki elveszed az eszemet,
Merre mész majd, és kedvtelésből
Magaddal viszel-e engemet?

Honnan, merről jöttél te leány,
És ki küldött hozzám tégedet,
Vagy csak úgy, hogy reám találtál,
S én megfogtam meleg kezedet?

Felforgatod mély bús életem,
S a romokon talán virág nő,
A virágot majd én leszedem,
És eléd rakom, te tündérnő!

De miért írom e sorokat,
Mi haszna ennek az éneknek,
Te most úgy is távol vagy innen,
És más fogja kedves kezedet.

És én nem vagyok szomorú,
És te is másképp gondolsz rám,
És jól van ez így, és nincsen bú,
És nem suttogja szép neved szám.

Te mást szeretsz, én mást szeretek,
De szeressük egymást egy kicsit,
S egyszer talán lesz valami más,
S együtt leszünk boldogok picit.

…..........................................................
És olyan jó volt téged ölelni,
És hozzád bújni édesen,
Játszani valami szépet,
Zöld szemedbe nézni, kedvesen/m.

Tigrikusz Kicsikusz