Úh, basszus!, nagyon mérges vagyok. Később megírom a részleteket, majd ha már tudok nyugodtan írni... Egyelőre ennyi:

14 órától vártam a buszt a megállóban, eleinte mondjuk úgy 50-60 emberrel. Busz sehol. Eltelik húsz perc, már kissé ideges vagyok, elég volt az álldogálásból, a busz 15 perce itt kellett volna legyen. Na, végül megérkezik... Lassan úgy kb. 150-en várunk arra a kicseszett buszra. Természetesen, kommunista hagyományok szerinti gyúródás. Semmi kulturáltság. Az emberek egymást tapossák, ahogy tudják, közben a buszsofőr leszól, hogy csak szépen, nyugodtan, mindjárt itt a másik busz, meg azután még egy, mindenki haza fog jutni. Ja, ez így van. De ezeknek a barmoknak lehet is beszélni, úgy igyekeznek arra a nyavalyás Mercire, mintha az életük függne tőle, vagy ott várna rájuk Jézus a megváltás ígéretével...
De nem baj, segáz, nekem van annyi eszem, hogy jó helyre álltam, kicsit még sodor a még mozgó jármű után futó tömeg, de a busz ajtaja szinte előttem nyílik ki, igen, így kell ezt csinálni. Így is felgyúródtak előttem még 10-en, 15-en, sebaj, hely van elég, állni is tudok, de nem akarom összetörni magamat.
Fél füles a fejemben, másik füllel hallok. Egyszer csak hallom valahonnan oldalról, hogy "hé bmeg a... vedd ki azt a drótot a füledből me megváglak!"... Nem is törődök vele, az sem tudom, nekem szólt-e egyáltalán. Aztán elkapja egy tag a sisakom (kabátban mentem, mert reggel majd -25 fok volt!), és elkezdi ráncigálni. Na ugye arra nézek, nem is tehetnék mást, hát egy nálam 2-3 évvel idősebb remetei rángatja a fejem, mellém gyúródik, közben ordítja "a ttves szntedet, az ád csája meg, mi a tkömöt gyúródsz te, mit képzelsz magadról, ki a fom vagy te..." erre mondanám, azaz mondom is, hogy "elnézést, bocs, engem is löknek elölről-hátulról", de be se fejezhetem, kapok egyet a képemre.

Megütött! Megütött a [káromkodás] NEKI, állon vágott az a barom!

Csak ezután mondja, hogy ne pofázzak, álljak hátrébb, mer úgy megver, hogy összeszarom magam. Na jó, az ütés nem fájt nagyon, ennél a kisöcsém is nagyobbat tud adni. Hátrálok két lépést, ami azért úgy, hogy hátulról még mindig nyomnak, nem egyszerű dolog, de úgy látszik ez annak a [kedves gentleman]nek nem volt elég, vérben forgó szemekkel megint elkapta a sisakom, elkezdte rángatni, aztán ismét állon vágott, ez már tényleg fájt. Na itt jött el a pillanat, hogy én is majdnem nekiugrottam. Nem vagyok egy nagy, vagy széles srác, sőt, de azért az orrát egy ütéssel el tudtam volna törni, ráadásul olyan kis helyen még kikerülni se tudott volna pár nagyobb csapást. Tényleg hajszálon múlott, hogy nem húztam be neki egyet, amiből persze nagy verekedés lett volna, ahol végül valószínűleg úgy is én húzom a rövidebbet, esetleg meg is szúr az állat, merthogy ezeknél nemritkán bicska is van...

Ismerem az ilyen fajtát, az IQ-ja random 60 és 90 között mozog, a töpörtyű agya meg valószínűleg nem való másra, mint-hogy fogyatékosan megtanuljon valamit a nyelvből, illetve hogy folyékonyan káromkodjon... [A topikban elhangzó esetleges kérdések elkerülése végett megjegyezném, az illető semmilyen kisebbséghez nem tartozott].

A vége az lett, hogy a második ütés és pár másodpercnyi mérlegelést követően, most már szitkozódva keresztülvágtam a tömegen. Jön más busz. Ez persze később jutott eszembe, percekig nem is tudtam gondolkozni, csak fújtattam, most már én is, mint egy sebzett állat, és esküszöm, ha még egyszer elém került volna, a két kezemmel próbálom megölni azt a gennyes tetűt... Még a szemem is könnyes lett, és nem a fájdalomtól, az államnak amúgy semmi baja, hanem a visszatartott dühtől.

Megsértettek. Vérig sértett egy ilyen féreg, aki valószínűleg 20-ig nem tud elszámolni, és akinél két egy tibi csokinak több esze, becsülete, és tisztessége van...
Mit kellett volna tennem? Nekiugorjak? Lehet, hogy tényleg ez lett volna a megoldás, még az se biztos, hogy engem vernek el, ha nagyon akarom, biztos tudok annyit ártani neki, hogy egy jó ideig nem kel fel.
Kezdjek el hordani bicskát én is, mint mások, akik tartanak ezektől a csőcseléktől? Esküszöm, legszívesebben elvágnám a torkát, aztán röhögve nézném végig, ahogyan a kezemre csorog belőle a vér.
Mi történt volna, ha nem állok le? Jól elvernek, megrugdosnak, betonba törik a fejem ő és a HAVERJAI? Vagy sikerült volna istenesen elvernem egy nálam idősebb és erősebb bicskás "urbanizált" parasztot (itt paraszt nem egyenlő földművessel!)? Akár.

[Legszívesebben nekiugornék az összes ilyen] "menővagyokarajzenévelbömböltetematelefonoméshangosankáromkodokmertakuvákerreizgulnak" csávónak. Ezt így, hideg fejjel mondom.

De emberek ezek egyáltalán? Akik csak úgy megütnek valakit, mert épp olyan kedvük van, vagy mert most épp meleg/hideg/döntseelhafelnő front van? Aki állon vág valakit, aki nagy valószínűséggel minden mérce fölött magasan fölötte áll értékben? Aki nem akar mást, mint végre hazajutni azzal a nyamvadt busszal? Emberek ezek?

És ha igen, mi értelme a létezésüknek? Elférne a helyükben kettő másik, akik élnek, tanulnak, dolgoznak, és nem a helyi lepukkant kocsmában/diszkóban fogják a halálukat lelni egy nagyobbfajta kötözködés verekedés után... Egyáltalán az ilyenek miért élnek?

Helyszín: Gyergyószentmiklós, a focipálya melletti buszmegálló.

Ja, meg persze azt a srácot szúrják ki, aki jóval fiatalabb náluk, nem túl testes, és tök egyedül várakozik a buszra. Jellemző...

[Ollie ráhatására módosítva lettek. Eredetileg káromkodásokat, durva szövegeket tartalmaztak. Tartalmukat szabad odaképzelni.]