Ti hisztek a babonákban? Én nem. Ennek ellenére ez a napom ritka pechesen alakult.

Kezdődött azzal, hogy éjjel 3:15-kor tettem magam vízszintesbe, addig valami versenyfeladatokat oldottam, azelőtt persze éjfélig Dr. Houset néztem.

Reggel ugye kellett volna kelni 6:30-kor, ez barátok között is max. 3 óra alvás. A ébredés természetesen totális kudarcba fulladt, arra sem emlékszem, mikor nyomtam ki a telefont. 7 órakor költ édesanyám, hogy "már megint elaludtál". Na szép, ugye rég elment a rendes reggeli busz.
Komótosan és kissé kómásan végeztem a reggeli tisztálkodási folyamatokat, majd ki a fürdőből, öltözködést megkezdeni. Mivel most vannak a suliban az éves Hagyományőrző Napok, ezért fekete farmer, fehér ing, öltönykabát, fekete mellény, és egy formásabb Patrol cipő, természetesen feketében. Székelyruha illett volna igazából, de mivel úgyis csak pár óráról van szó, inkább hagytam, nekem még nincs sajátom, szezonban meg nehéz kölcsön népviseletet szerezni... nem is törtem magam.

A nagy öltözködés közben egyszer csak beugrik, hogy engem kb. most vár egy lány a buszmegállóban (persze Gyergyóban), aki kicsengetési kártyát szeretne nekem adni... én meg éppen a zoknimat húzom. Gyors SMS, csakhogy nem találom sehol a telefonszámát. Na sebaj, újra gyors SMS, immár ismerősnek, aki viszont csak egy órával később kellett válaszolni. Közben tippre kiválasztottam a hívásnaplóból egy ismeretlen számot, ami arra a napra volt bejegyezve, amikor emlékeztem, hogy beszéltem az illető lánnyal... Mint később kiderült, a szám valaki másé volt, mostanig sem tudom, kinek sikerült az SMS-t elküldeni (sőt, kettőt)

Na közben irány a busz, közben kb. háromszor rohantam az ajtóból vissza, hogy nehogy itthon hagyjak olyan dolgokat, mint például az az USB Storage Device, amin a kinyomtatandó versenymegoldások vannak, és ma fel kell tegyük tegyem a postára.

A buszon egy régi osztálytárssal dumálgattunk, sőt, a társalgás, úgy látszik, annyira érdekes volt, hogy a buszon hagytam a táskámat Ez abban a pillanatban realizálódott bennem, amikor az immár üres busz elhúzott mellettem. Ja, és a suliból már negyed óra késésben voltam.
A buszsofőr teljesen új tag volt, egy fiatal srác, ezelőtt kb. egyszer láttam... mikor ment el mellettem, én elkezdtem vadul integetni neki, jelezve, hogy "_ÁJJÁ MEG MÁ'!_", erre ő is intett valamit, amiből semmi értelmeset nem tudtam kivenni. Egy darabig futottam a busz után, abban a hiszemben, hogy lehúz és bevár, de sajnos nem tudtam tartani a tempót, a futás meg amúgy is jót tett az éppen gyulladt manduláimnak. Ja és az öltöny alatt szépen le is izzadtam. Szívás.

Na terv ötöl, le a busztársaság irodájába, mondom mi a szitu, én, a hülye, otthagytam a táskámat a buszon. Semmi baj, kedvesek voltak, csak éppen nem tudták az új sofőr telefonszámát, és azt sem, hogy pontosan mikor megy visszafelé. Állat.
Na kb. harmadik-negyedik hívásra kerítettek nekem egy telefonszámot, amin aztán el is értem a buszvezetőt (kábé 4-5 évvel idősebb nálam), és ledumáltuk, hogy egy óra múlva várom a focipálya melletti buszmegállóban.

Ezután suliba be, meg is találtam az enyémeket az udvaron, egy másik osztály múzeuma farmja mellett (élő kecskékkel, tyúkokkal, sajtkészítő izével, meg minden ), ugyanis a megnyitó alatt a mi osztályunk kellett koordinálja a különböző összehangolt mozgásokat, úgy, mint sorban állás.
Szóltam az oszinak, hogy mi a szitu, szerencsére nagyon rendes, fiatal, dinamikus tanárnő, mondja, semmi baj, gondolom amúgy is megszokta már tőlem az ilyesmit
Elmeséltem egy osztálytársamnak is, hogy én milyen béna vagyok, tíz perc múlva már hallom a többiektől "te aztán jó nagy f*sz" vagy. Ja, kösz, igen, ti is.

Na a megnyitó ünnepély elején elhúztam a megállóba, vártam fél órát, nagy sokára jött is a busz, srác kicsit idegesnek tűnt, második napján már egy ilyen "incidens", de azért egyet jót nevettünk.
Ja, és mindvégig tűzött a nap, rajtam még mindig az öltöny (zakó, vagy tudomisén minek híják), vagány volt, mire visszaértem, melegem lett rendesen. Na de minden rosszban van valami jó, végre jutott időm venni a büfében egy dupla-babkávét meg egy csokis kiflit, mostanában ez a reggeli menüm. A kávé helyrerázott. Legalábbis akkor még azt hittem.

Ezután elmentem egy matematika előadásra, amit tanárom in memoriam nemrég elhunyt Sz. F. matematikaprofesszor (Nyugodjék Békében) már előzetesen elkészített anyaga alapján tartott. A matematikában használt magyar fogalmak és kifejezések fejlődése témakörben tartott. Ez érdekesre, szórakoztatóra sikerült.

Ezután osztálytársammal megkerestük az oszit, hogy mennénk az általam előzetesen kész formába hozott cuccost nyomtattatni.
Mikor először jártunk a cégnél, ahol nyomtattattunk, elrontottuk azt, hogy az egyik feladathoz rossz, nagyjából bélyeg méretű képeket választottunk (persze saját képek kellettek volna, dehát ), amiket persze albumba kellett volna fűzni. Na jó, fel osztálytársamékhoz, nekiálltunk az egy lapra nyomtatott képek szeletelésének, nekem meg sikerült papírvágókéssel megszúrni magamat.
Aztán, persze mikor már kész voltam, felmentünk facebookra, egyik ismerősének a saját készítésű képeit lemásoltuk, és újra lesétáltuk a kb. 1 km-t, mire azok megfelelő méretű nyomtatott formátumban kezünkbe kerültek. Vissza suli.
Ja, és ezekkel a műveletekkel kb. másfél órát töltöttünk el. Én öltönyben (ingben és mellényben mégsem futkorászhatok a városon keresztül, és nem, ennek most semmilyen politikai célzata NINCS).

Mikor végre helyben (suliban) voltunk, és én már mentem volna is a fél egyes busszal haza, észrevettem (és mázli, hogy észrevettem!), hogy az először kinyomtatott és fóliázott lapok hiányoznak!
Vertem volna a fejem a falba jókedvemben
Nincs mit tenni, vissza az előző pontra, megkérdem, nem-e hagytam ott, de sajnos nem (és nem tudom, hogy akkor meg hol a fenében vesztettem el!?), nincs mit tenni, kinyomtatni még egyszer. Persze pénzünk már alig volt rá.

A maradék utat a lehető legtempósabban tettem meg a buszmegállóig, sajnos kábé egy percet késtem, a busz szinte az orrom elől ment el. Fasza!

Na mondom, nincs kedvem másfél órát várni a következőre, ami jó eséllyel nem kicsit zsúfolt lesz a hazatartó diákok seregei hordái által. Mentem hát stoppolni, kemény egy lej volt már csak nálam, az saccra 60-70 forint, általában 200-at szoktam adni 14 km-nyi fuvarért, már ha elfogadják.

Már éppen nyugtáztam volna, hogy hiába a jólöltözöttség, a hosszú hajú szakállas srácokat nem sokszor veszik fel, amikor egy kisteherautó megállt, és én beszállhattam. Az út rendkívül érdekes (monoton) némaságban telt

Szóval ilyen napom volt, itt tartok most. A postára már feldobtam, amiket kellett... Teljesen átizzadt az ingem, és azt hiszem, a nadrágom is, amit reggel frissen mosva húztam fel, és ma még viselni akartam, ugyanis...
... ez még a napomnak csak az első fele volt! Most megyek tusolni, hajat mosni, szárítani, aztán talán szunyázok egy órát, majd 6-kor felszállok egy másik buszra, és megyek az osztályommal egy fajta "hétvégi foglalkozásra", amin persze mindenki ott lesz, kivéve, aki számít, és főleg, aki nekem számít.
Tuti belefér még a napba egy-két FAIL