Infóóra van, ez az első. Az általam imádott lány most lépett be az osztályba - úgy néz ki, mint egy istennő, de legalábbis mint egy hercegnő. Hirtelen összeszorul a torkom, dinoszauruszok ganéznak a gyomromba, hirtelen olyan szarul vagyok (amúgy sem szeretem ezt a környezetet), hogy sírni tudnék. Persze nem fogok, nem szoktam. De attól még szar.
Tudom, tudom, túlreagálom. De hát mit tegyek, ez a boldogság egyetlen formája, amire igazán vágyom, és amit még hosszú-hosszú ideig nem kaphatok meg, és egyre jobban belecsúszok abba a bizonyos lelki pöcegödörbe, a kétéségbeesésbe, a reménytelenségbe, és mindezt néhány hormon és kémiai vegyület miatt 
Gimme a knife, to save me, gimme a smile, to kill me.
