A Pulsar Xlite hónapok óta tartó mainelése után (nálam az elmúlt ~4 évben ez nagy szó) végül csak nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és megvettem a Cooler Master azon egerét, amely a tavaly őszi megjelenése óta kapirgálta az akarom-relémet. Természetesen a lukacsok nélkül 49 grammos (mért adat), nem épp liliputi MM730-ról van szó; a fekete változat május óta életben lévő leakciózása a 12 000 forintos összeghatár tájékára kétséget kizáróan motiválóan hatott a beszerzésre.

A fehér szerintem sokkal szebb, és igazából azt szerettem volna a sufnim tövén™ tudni, de annak valamiért elborult ára van, szóval beértem a "komorabb" köntösbe öltözött verzióval. A ketyere megjött és mögöttünk van már pár közösen eltöltött nap, így megküzdetem magam, és írok róla pár sort, hátha valakinek segít a döntésben ez a néhány kósza gondolat.

Ismerkedés futólag:

Az 5+1 gombos motyó egy kis dobozban érkezik egy extra szett PTFE tappancs társaságában, tehát nincs a G-Wolves-nál megszokott habzsi-dőzsi. A szigorúan jobbkezes rágcsáló 122,3 mm hosszú, 69 mm széles, valamint 39,1 mm magas, és noha a formája igen hasonló, alacsonyabb voltából kifolyólag kevésbé tölti ki a tenyeremet, mint a fentebb már szóba hozott, ugyanilyen hosszú Pulsar Xlite, jóllehet picit szélesebb annál. A főgombjai alatt LK Optical V2 optomechanikus kapcsolókat felvonultató cincogó belsejében a jó öreg, állítható LoD-dal megáldott, 200-tól 16 000-ig 100-as léptékben skálázódó, 400 ips-os/50 g-s PixArt PMW 3389 szenzor teljesít szolgálatot, amit 16 000 cpi felett 200-as grádicsokban egészen 32 000-ig interpolálhatunk. Ez nyilván abszolút használhatatlan, értelmetlen, és még huszonhat negatív jelző, de a rend kedvéért nem árt, ha tudod.

Az oldalgombok alá elvileg Huano switch-eket raktak, a mechanikus encoderrel dolgozó, RGB-s görgő fokozatai egész jól elkülönülnek egymástól, de maga a scrollozás könnyed, az 1,8 méteres, ferritgyönggyel megspékelt (fixált) parakábel a szokásosan korrekt CM szintet hozza, és a lekerekített peremű (cpi-deviációt csökkentő szenzorgyűrűvel megtámogatott) PTFE talpak ugyan nem csúsznak rosszul, de nem túl vaskosak. A cpi-váltó a hason található, de ezt amúgy sem szoktam tuszkolni, ergo nem fakadok sírva a véghetetlen lelki nyomortól. A variálható világítás egyébként a tenyértámaszon pislákoló logón szintúgy tetten érhető, ám sajnos egy zóna van összesen, ezért a görgő parázslását nem tudom külön kikapcsolni.

Korábban írtam, hogy az eszköz anélkül kúszik be 50 gramm alá, hogy nokedliszaggatóvá válna, de ez nem teljesen igaz, mert alul bizony akadnak perforációk, csak matrica takarja őket. Nyilván ez nem elég az ennyire alacsony tömeg eléréséhez, következésképp valami szerkezeti mágia lehet a dologban, nem? Valami láthatlan, statikával összefüggő titok, netán végletekig optimalizált komponensek állnak a háttérben. No de nincs endoskeleton, mint a Pulsarnál...

A kérdésre a válasz abban a vékony, olcsó tapintású (de legalább nem csúszós) műanyagban rejlik, amiből a borítás készült; az ember megemeli, és nem az van, mint az Xlite-nál, hogy "hmmm, egész masszívnak érződik ez a vaskos, finom felületű plasztik, és azért ilyen könnyű ez a hóbelevanc, mert a srácok nem aludtak fizikaórán", hanem a "kispórolták ebből az anyagot bátyja, oszt' azé' pihetoll a drága, mert olyan, mint egy tejfölösdoboz". Na igen, ez is egy járható út, és nem kövezem meg azt, aki rálép, mert a végeredmény a lényeg, bár a másik ösvény egy leheletnyivel elegánsabb, minekokán kevesebb lesz a burkolatból kicsikarható nyüsszenés, meg deformáció; az kissé agytövön rugdos™, hogy a bal oldalból érintésre fixen ki lehet csikarni pattanó hangot (mintha valami speckó, kerek fejű switch-et nyomkorásznál), de ez is mutatja, hogy a filléres alapanyagnak nem nagyon van alsó határa. Azért nem kell megijedni, az MM730 sem fog nyekeregve miszlikbe morzsolódni észszerű használat mellett, de ha a sok krumplifarmer miatt éppen megcsapni készül az őrjöngés szele, inkább egy Xanaxot dobjál be, mintsem ezt a teraszról le!

Szoftver:

A szoftveres hátországot a gyártó centralizált platformja, a MasterPlus+ jelenti, ami mostanában kezdeget elkanászodgatni (installálva ~925 MB tárhelyet foglal le és ~330 MB rendszermemóriát eszik), de mentségére legyen mondva, a felülete még mindig jól rendszerezett és áttekinthető.

A telepítést egy azonnal firmware frissítés (v1.00.18-ról v1.07.00-ra) követte, de aztán volt egy kis gikszer, mert a GUI fele eltűnt, és ezt csupán az applikáció újraindításával bírtam orvosolni, aztán elő-előjött még a jelenség. No mindegy, az alapértelemezett 1000 Hz, a kikapcsolt angle snapping, az alacsony LoD és a lila fények számomra tökéletesek, de az érezékelő felbontását felhúztam 1600-ra, ellenben ha neked megteszi az 1200, és a felsorolt szettingekkel sincs bajod (meg makrózni sem akarsz), nyugodtan mehet a Plug and play üzem.

Konklúzió:

Fogásom: 20,2 x 10,5 cm-es kéz, pincer claw grip, ami finom korrekcióknál átvált fingertipre (pontos leírás).

Kedvenc formáim: Pulsar Xlite / Zowie EC2, Logitech G305 / Ninox Aurora, Cooler Master MM710, Endgame Gear XM1, Vaxee Zygen NP-01

Összességében ezekkel a paraméterekkel eddig nem rossz a patkány, egészen kényelmesnek találom, és a szenzor precizitásával vagy reszponzivitásával semmiféle problémát nem tapasztaltam, noha cpi-deviációt (ami pozitívnak tűnik az MM710-hez képest, pontosabban az MM710-é negatív ehhez viszonyítva), polling rate-stabilitást és perfect controlt nem mértem, de nem is véltem különösebben szükségesnek. Mert tízből tizenhárom brit tudós is azt mondja, hogy

J Ó V A N A Z
Ó
V
A
N
A
Z

A vékonyka ABS műanyagból adódó olcsóság-feeling racionálisan nézve nem csökkent a használati értéken, igaz, az összes gombnak van pre- és post travelje, és az utóbbi az oldalsó kettőnél különösen hangsúlyos; bőséggel tudod még az aktuációs pont után is nyomni. Persze azért nem eszik annyira forrón a kását, mert cikkírás, puttyogtatás vagy böngészés közben ez nem volt kifejezetten zavaró, nem vonta el a figyelmet, a horizontális holtjáték ("wobble") meg elhanyagolható, ugyanakkor a mély, öblösen üreges hangú főgomboknál nem rajongtam a meglehetősen hosszú kapcsolási útért.

A könnyen manipulálható görgő sokaknak tetszhet, de én jobban kultiválom a feszes Alps Japan implementációkat (a la MM710). Kukázni azért nem fogom, csak más a zsánerem. A kicsit anorexiás papucsoknál szintúgy láttam már jobbat, de számottevően rosszabbat is, ezért nem áll szándékomban túlzó mértékben leszólni őket, mindenesetre a csúcsélményért célszerű bezsákolni egy Hyperglide/Corepad/Tiger Arc/Lexip/Sapphireskates szettet – értelemszerűen ez igen sok sajtfalóra igaz, nem egyedi esetről van szó.

A kiváltképp hajlékony UltraWave paracord mondhatni légies, de ezt a vállalat MM7xx szériás típusainál már megszokhattuk, és nem érzem szükségét a cseréjének; ennek a szintnek kellene az arany sztenderdnek lennie. Persze van jobb 3rd party kábelem. Az RGB-s pilácsokból áramló fotonok relatíve homogén összképet adnak, de a színcsoportokon belüli nüansznyi különbségek prezentálásában nem jeleskednek.

Amennyiben valamilyen ergo egeret vennél, de árérzékenyebb vagy a kelleténél (és a kézméreted hasonlatos az enyémhez, plusz együtt tudsz élni a fentebb taglaltakkal), a 12 pénz környékre leárazott MM730 szerintem több, mint legitim opció (ezzel a tömeggel meg pláne) az értelmes beviteli eszközök halmazában. Ha clawos vagy palmos vagy a ~20 cm-es csülköddel, inkább a Pulsar házának táján javallott nézelődnöd, a magasabb tenyértámasz ideálisabb lesz, viszont 17-19 cm-es praclival sanszos, hogy e bejegyzés tárgya egy hangyányit jobb lehet a számodra. Már ha nincs cash Xlite v2 minire vagy egy G-Wolves Skoll SK-S-re.

Synthwave aka Fluuschoen / Freiya