Az ember, mint élőlény, egy igen összetett létforma. Nemcsak teste és lelke van, hanem személyisége is. Akarata több az ösztönös létfenntartásnál, érzéseken alapulnak. Ezenkívül még gondolkodása is eltér az alacsonyabb rendű élőlényekétől; hiszen speciális helyzetekben olyan döntést hoz, mely akarata ellen irányul, ám tudja, hogy ezt egy későbbi, fontosabb cél érdekében teszi. Képes az önmegtartóztatásra, az ösztönök figyelmen kívül helyezésére.
Az emberek viszont akarva, akaratlanul is hasonlítanak: valamilyen szintem mindenki a boldogságot keresi. Valaki a pénzben, anyagi javakban, valaki a testiségben, egyesek az érzelmekben. Hogy miért tesszük ezt? Nem tudom pontosan. Talán vágyaink kielégítése érdekében, esetleg azért, hogy jól érezzük magunkat… Egy biztos: sokan sokféleképpen próbálkoznak, ám az idő múltával egyre elérhetetlenebbnek tartják… A sok kudarc és csalódás egyre jobban elveszi kedvünket a további próbálkozásoktól. Ám mégis folytatjuk a keresést, valamilyen belső késztetés miatt. És itt jön képbe a remény. Mint régebben írtam, szerintem a remény megtévesztés; tények nélküli teória (a félelem is ilyen). De azt is írtam, hogy szükséges. Hiszen ez tesz emberekké minket; hogy tudunk hinni valamiben (gondoljunk csak a vallásra pl.). Remény és szeretet nélkül elveszettek vagyunk. Ezek nélkül nem lehet valódi életcélunk. Az ember igényli a szeretet és a jóságot, ám ezek elérésének realitását csak a reménytől kapja meg. Tehát fontos, hogy reméljünk és bízzunk. De az is fontos, hogyha elbukunk, akkor talpra tudjunk állni és ne merüljünk el az önsajnálat mocsarában.
Boldogság… Mi a boldogság? Sok pénz? Népszerűség? A testi vágyak kiélése? Szeretteinkkel való élet? Mások segítése? Nem tudom. De keresem. Minden kudarc után egyre nehezebb felállni és egyre nehezebb pozitív képet alkotnom a világról. Azonban nem szabad feladnunk, ami véleményem szerint azt jelenti, hogy akár halálomig folytatom a keresését. Hiszen akkor legalább elmondhatom, hogy én megpróbáltam…

Ui.: elég perverz, hogy ez egy buli előtt kívánkozott ki belőlem…

katt