Újabb vírusfertőzések közepette (szerencsére ez sem H1N1 - röf röf) találtam rá az AFI (A Fire Inside - kiejtése ,,ÉÉeffááj") új albumára. Előző műveikből (Sing the Sorrow, Decemberunderground) nevelkedve kíváncsi voltam, hogy mit alkottak 3 év alatt. Szeretem őket, az előző két albumuk eléggé megragadott. Például ott volt a kicsit vámpír beütésű LoveLikeWinter, a mindig reményt adó SilverandCold, vagy a hitleres MissMurder, hogy csak a fontosabbakat említsem. Ami tetszett, az a változatos zenéjük, ami ebben a számban is kitűnik.
Az új album egy erőteljes imidzs váltást is hozott, nézzük csak meg pl. az új klipet. Sajátos gyógymódok alkalmazása közben kezdtem el hallgatni a frissen szerzett albumot. Először LoveMetalos hangzására figyeltem fel, de később rájöttem, hogy megint valami egyedit sikerült alkotniuk. Legfőképp a metál stílusba illenek be, mégis ez az album könnyedebbre sikerült. Szó sincs gagyi megoldásokról, csak a hangzás lett másabb. Persze van pár szám, ami megőrizte a régebbi stílust is.
Összességében tetszik az új album, van benne zúúzás és érzelem is. Meg persze egyediség.