Beköszöntött a hideg, decemberben meglepett a motor. Elnyalódott a gyertya menete ezt gyorsan orvosolni kellett. Hengerfej le, boltba elvisz, új hengertőcsavar és anyák, síkolás, patkolás, hengerfej vissza, rárúg, indul, örül.

Ami érdekesebb, hogy végre beszereztem új hátsó rugókat, nyilván utángyártott univerzálisat. Régen letettem róla, hogy ez a motor gyári maradjon, a hangsúly inkább azon van, hogy bármikor elmerjek vele indulni bárhova és egy nagyobb kanyarba ne pattogjon el alattam a hátsó kerék. 4-5 centivel rövidebb teleszkópokat vettem, mert nagyon idegesített a hintaló feeling. ~ 8 hónapja van velem a motor, de azóta mentem vele 4500 kilométert. Nyilván ekkora futásteljesítménynél már nem elég az 50 éves megkopott fényű keleti kényelem. Mindig is utáltam a dörzscsillapítású rugókat a seggem alatt. Az első villánál viszont szeretem. Nyilván nincs benne erő 60-nál gyorsabb kanyarodásra, de mégis van ezzel is életveszélyes helyzet, amiben tud segíteni egy modern hátsó teleszkóp.

Nagybátyámtól kaptam két vadonat új 1987-es gyártású Isolator gyertyát 225-ös hőértékkel. Be is csavartam egyet a frissen síkolt hengerfejbe. a motor harmadik rúgásra életre kelt és nyilvánvalóvá tette, hogy ő menni akar. Nem volt mit tenni, motoroztam vele ~120 kilométert egy délután. Volt vagy 3 fok de nem igazán érdekelt.

Születtek értékelhető képek most a gépsárkányról:

Hazaérvén nem bírtam ki, megnéztem a gyertyaképet.

Ilyen egy jó Isolator!