Sokan nem tudják, hogy a bankkártyahasználat a kereskedőknek pénzbe kerül. Annak ellenére, hogy én ezzel a ténnyel tisztában vagyok, a bankkártyámat előszeretettel használom. Ennek legfőbb oka, hogy nem kell készpénzzel foglalkoznom, folyamatosan tájékoztatva vagyok, hogy mennyi az aktuális egyenlegem, és külföldön sem kell pénzváltással foglalkoznom. Az elmúlt két évben közel 270 bankkártyás tranzakcióm volt, ami majdnem minden 2. napra egy kártyahasználatot jelent, céges kártya nélkül.

A legfontosabb dolog, ami miatt Németországot vettem példának, hogy ott próbálok majd szerencsét a kártyáimmal, az a hazánk és a német kártyahasználati szokások közötti különbség. Németországban a legszélesebb körben elterjedt az ún. EC kártya használata. Ez is, mint sok minden, amolyan német sajátosság, és más országokba nem igazán jutott el, de nincs is nagyon szükség rá, mert az 1.0-ás német kártyahasználónak ez is megteszi, aki meg külföldön, vagy a neten is fizetni akar, az vesz magának egy dombornyomott kártyát és a számlájához hozzárendeli. Barátnőmnek a példa okáért 3 évvel ezelőttig csak EC kártyája volt, még csak Maestro-ja sem volt, így is meg tudott élni és kártyával fizetni. Most is csak azért van egy EC + Maestro kombinált kártyája, mert a bankja már nem ad ki csak EC kártyát.
De miért EC és nem Master vagy Visa, esetleg AmericanExpress a nyerő a németeknél? Ahogyan azt az első bekezdésben írtam, a kártyahasználatnak díja van. Egyszer fizet a felhasználó a bankjának, amiért ad neki Visa vagy Master kártyát. Ennek díja több ezer Ft. Igazából nem kap érte senki semmilyen olyan szolgáltatást, amiért annyira nagyon megéri mondjuk Master Standard miatt Master Gold-ot kérni (kivéve ha a Ferihegy 2-n a Master Lounge-ot akarja valaki használni, mert akkor a Master Gold már az első használat alkalmával visszahozza a többletköltséget). Amikor lehúzzák a kereskedőnél a kártyámat, akkor a fizetett végösszegből a kereskedő attól függően, hogy miben egyezett meg a POS-terminált üzemeltető bankjával, rosszabb esetben a fizetett összeg 3%-val csökkentett összeg fog majd megjelenni a számláján. A kártyát logózó cég a kártyát kibocsátó banknak fizet egy meghatározott összeget (nagyságrendileg 30 Ft-ot), majd fizet a terminált biztosító banknak is, és elrakja a saját maga kis hasznát (Interchange Fees-ben mindenkinek a jussa szabályozva van). Ezért is van az, hogy pl. a MasterCard annyira reklámozza a brandjét, hogy minnél többet vásároljunk az ő kártyáival, mivel minden vásárlás után ha csak egy minimális kis bevétele is, de valami képződik. Természetesen ezek a cégek igen bonyolult mechanizmusokkal a pénzeket az egyes felhasználók között osztják, tehát nem a nagy semmiért, hanem a felhasználók kényelméért szedik be a pénzeket.

A németek persze akartak saját brandet, szóval összeültek, és létrehozták az EC (electronic cash) kártyát. Az egyik előnye, hogy egységes díjai vannak, átlagosan 0,3%-a a vásárolt összegnek vagy minimum 8 €cent. Ebből is látszik, hogy az EC hálózat a kártyaelfogadót kisebb mértékben terheli, mint a nagy amerikai játékosok. Igaz ennek van egy olyan hátulütője, hogy az EC kártyás fizetéseknél sokszor minimális összeget is megadnak, amit kártyával lehet fizetni. Persze a nagyon kis összegekre is kitaláltak egy okosságot a németek, azt meg úgy hívják, hogy GeldKarte. Róla most nem szólok, de ő is nagyon fontos a németországi kártyás fizetések alkalmával. Az EC másik nagy előnye, hogy legújabban fizetéskor aláírást és PIN-kódot kér, de ha egy és ugyanazon a napon belül többször vásárolunk ugyanazon a kereskedőnél vagy hálózatán belül, akkor a második fizetéstől kezdve csak aláírást kér. Ennek a funkciónak nem látom értelmét, de a REWE-nél ezt mondták, amikor rákérdeztünk az igen furcsa PIN-kód és aláírás kérési szokásokra. A biztonságosabb fizető ellenőrzés mellet a kereskedőnek is biztonságot jelent a kártya használata, mivel csak a betéti számla egyenlegéig lehet költeni, tehát a pénzt az eladó biztosan megkapja. A kártyához nem jár semmi extra szolgáltatás, maximum az a tudat, hogy kevesebb pénzt vett ki az elszámoló cég a kereskedő zsebéből.

A kétféle rendszer összehasonlításából is jól látszik, hogy a kisebb költségei miatt Németországban az EC kártyák elfogadása szélesebb körben terjedt el, mint a Master vagy Visa kártyáké. Egy nagy német multi reklámszlogenjével élve: Hülye azért nem vagyok!

Fentieket ismerve talán jobban érthető, hogy miért is lesz érdekes a Visa + Master kombó használatával megélnem odakint.