Négy maci

S&P 500

Gondoltam így három hónap után érdemes lenne ránézni ismét eme ábrákra, hogy lássuk mégis merre mentek az árfolyamok. Most itt ülök a székemben, borozgatva nézegetem a képeket, próbálok apró párhuzamokat keresni a régmúlt válságokkal, de ahogy André Kosztolány is mondta nincs egyforma válság. Még mennyire, hogy nincs.
De ettől függetlenül ámulatba ejt ez az optimizmus, ami ugyebár abban nyilvánul meg, hogy vásárolnak és vásárolnak, és vásárolnak, így ennek köszönhetően a tőzsdék szárnyalgatnak még mindig.
Hogy meddig? Azt majd meglátjuk.
Én csak annyit mondok, várjuk ki a november végét. & az majd meghatározza a tavaszba száguldás zamatát...

Amúgy a gazdasági portálok kurválkodásából is elegem van, ami szerintem már nevetségesen komikus. Mostanság két alapeset szokott lenni:
1, Amikor emelkedik a tőzsde, akkor minden rózsaszín tele vannak az oldalak virágokkal, az elemzők a válság végét írják, felhívják az olvasók figyelmét, hogy most szálljanak be, mert soha vissza nem térő alkalom éstb éstb...
2, Amikor egy picit csökkennek az árfolyamok, na ekkor jönnek azok a hírek, amik arról szólnak, hogy mindent el kell adni, már a totális apokalipszisre készülnek, és felhívják a figyelmet, hogy itt van a vég, mindenki dobjon el kaszát, kapát, adjon, amit tud, várjon... aminek a lényege, hogy a válság második hulláma beköszöntöt. & megint kiderül mint mindig
még nem jött el a korrekció ideje.
De amint tudjuk, ami késik nem múlik. Csak nagyobbat esik.
Tudom, tudom, hírek kellenek, mert erre vásárol a nép. De kérdem Én, ilyen fasz, színvonaltalan hírekre van szükség?
Egy a lényeg, az elemző is olyan mint az időjós, vagy bejön az amit jósol, vagy nem.

Elözmény:
A válság alakulása 2009.05.26