Álok a postán, adom fel a csekkeket, Én hülye hagyom megkopasztani magam a szolgáltatók által, de muszáj fizetni, mert ha nem akkor, nix szolgáltatás... odaáll egy bácsika, mondom neki
-Én vagyok az utolsó.
-Nem nem Én vagyok az utolsó. -mondja az öreg.
Nézem ez normális? Megismétlem,
-Én vagyok az utolsó a postás néni mondta. - néz mintha semmi sem történt volna, erre belekezd
-Kedves fiatalember tudja kivagyok Én?
-Öööö nem, de nem is érdekel. -mondom pofátlanul neki.
-Én minden nap idejárok, tudja? Így jogom van nekem utolsónak lenni, ha már ide álltam, tudja Én a műszaki egyetemen dolgozom, maga is oda való, látom az állásából, ősszel találkozunk. Tudja mit? Mivel szóba állt velem, maga előnyel indul, a kettese megvan, de ha jobban magára nézek, tudja mit? maga sosem lesz villamos mérnők, de egy építészmérnököt még kinéznék magából. (na itt dobtam egy hátast)
-Csak így ránézésre? mondom neki mókásan
-Én mindenkiből megmondom mi lesz, már az első nap. (itt gyorsan betoltam a csekkeket, hogy hamarabb szabaduljak)
-Aham értem. mondom helyeslően hadd nyugodjon az öreg, adom a pénzt, majd ismét mondja a magáét
-Adjak kölcsön? Adok, csak ősszel hozza vissza. (wááááá )
-Köszönöm nem, kölcsönnel nem foglalkozom. -próbáltam csillapítani a bácsikát. Közben a postás néni visszaadta a visszajárót, meg a csekkeket én meg gyorsban elköszöntem és röhögve menekültem a postáról, nehogy tovább fárasszon a kis öreg...