Az elmúlt pár nap folyamán sokat gondolkoztam azon, hogy mi vezetett ehhez a társadalmi leépüléshez.
Miért nem képesek a magyarok két szép szót szólni egymáshoz az utcán, miért okosabb mindig mindenki a másiknál, miért utálja mindenki a munkáját, miért turkál mindenki a másik pénztárcájában, és így tovább, sorolhatnám. Külföldön több helyen megfordultam már, és sehol sem volt ennyire elfajult a helyzet.
Régen (évszázadokkal ezelőtt) itt sem volt ezen a téren probléma. A térségben a magyarok voltak a királyok, és ez egyáltalán nem véletlen. Megvolt az egység, az összetartás, ami erőssé tett bennünket. Még a szláv népeknél is erősebbek voltunk, ami hihetetlen, elnézve a mai viszonyokat. Románok, szlovákok örültek, hogy Magyarországhoz tartozhattak.
Nem vagyok szakértő a témában, de nyilvánvaló, hogy a sorozatos elnyomás vezetett idáig. Mert a magyar sz*rul érzi úgy magát...
Eleinte azt hittem, hogy csak az elmúlt pár évben vált ilyenné az emberek személyisége, de aztán rájöttem, hogy már a Himnusz idején is depressziós volt a magyar, elég csak megnézni a szöveget, az egyedüli pesszimista himnusz a világon. Nyilván már akkor is évszázadokban volt mérhető az elnyomás, így talán nem is meglepő. Még korábbra visszakanyarodva, a Rákóczi-szabadságharc során készült műveknél ugyanez tapasztalható. Utoljára talán Mátyás idejében volt megfelelő nemzeti összetartás.
Tatárok, törökök, osztrákok, nácik, vörösök szépen váltogatták egymást, elvették a szabadságunkat, s gazdaságilag kizsákmányoltak. Vittek mindent, ami kézzel fogható volt, csak a sok értéktelen kacat maradt meg nekünk, de, hogy ez ne tűnjön fel, szépen teletömték a fejünket mindenféle ideológiával, ami persze kellőképpen le is foglalt minket minden alkalommal, sőt, nem egyszer egymásnak is ugrasztott minket, mondván: széthúzó társaságon még könnyebb átgázolni.
Ebbe alaposan bele is tanultunk az évszázadok során, ma is csak politikai sárdobálózás megy a közéletben, ahelyett, hogy közösen építenénk, és az igazán fontos dolgokkal foglalkoznánk. Mert hiszem, hogy mi magyarok, együtt képesek vagyunk rá.
Felmerülhet a kérdés, hogy miként lehetne ezen az örök negatív hozzáálláson felülkerekedni, de ez sajnos nem az én hatásköröm, nyilván vannak okosabb emberek is nálam, akik ezen a problémán dolgoznak. A változás első lépésének megtételéhez azért minden magyarnak javasolnék két tevékenységet: először is megtekinteni Az igenember című filmet, hogy mindenki kicsit több pozitív döntést hozzon meg az életében, másodszor kedden este kimenni a Puskás Ferenc Stadionba beszurkolni a Debrecen labdarúgó csapatát a Bajnokok Ligájába, mert a sportsikerek oldhatják a pesszimista felfogást.
"Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"
PS: Politikamentes hozzászólásokat kérnék, köszönöm!
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
. Úgy olvastam 20.000 db már gazdára talált, úgyhogy igyekeznem kell! Ha a kezemben lesznek, dobok egy pü-t. 
