Elég régóta nem írtam, de úgy érzem itt az ideje egy kicsit összefoglaljam mi is törént mióta visszatértünk.

Ahogy el lett tervezve, elkezdődött az álláskeresés teljes gőzerővel, mindkettőnk által. Kedves édesapámban ki a szocializmus gyermeke, még mindíg él a kép, hogy aki akar az talál munkát és dolgozik. Ez végül is igaz, csak nem mindegy mit és mennyiért. Nem vagyok egy munkafélő, munkakerülő ember, iskolai (gimnázium, egyetem) nyári szüneteim alatt (16 éves kortól kezdve, egyetem utolsó pár félévében meg már mellette) inkább a diák munkáról (később fesztiválos vagyonörködésről) szólt, mint csajozásról, bulizásról.

Itt természetesen nem kell rögtön azt gondolni, hogy antiszociális, magányos, megrökönyödöt ember lennék, aki majd a XXII. század sztahanovistája lesz, hanem volt egy életstílusom, amihez sikeresen megtaláltam a baráti kört (senki nem nagy bulizós, mindenki dolgozik/továbbtanul, néha-néha összeülönk, beszélgetünk illetve leugrunk nyaranta a balatonra, ha szabadságok összejönnek).

De visszatérve a munkakeresésre. Amikor belevágtunk az egyetemi képzésbe mindenki azt harsongta, hogy a (had- és) biztonságtechnikai mérnök végzettségünkkel majd mi leszünk a császárok, hiszen ez egy feltörekvő ág (2009-et írtunk, a válság még igencsak dübörgött, de tény és való a biztonság[érzet]ért rengeteget képesek kiadni az emberek). Mára kiderült, igaz arra, aki már bebetonozta magát, ahogy ez minden nagy területen elő szokott ferdulni (persze vannak kivételek, akik áttudják törni ezt a határt).

Ahogy ilyenkor szokott lenni önéletrajz aktualizálása, és küldözése szakterület szerint. Végzettségem alapján amiket megtudtam pályázni azok a gyengeáramú szerelői pozíciók, ahonnan reményeim szerint pár év alatt azért feltornázhatja magát az ember. Elő szokott fordulni az álláshirdető oldalakon jó pár ebből a pozícióból, küldtem is vagy 30-at, elutasító választ, ha 5-től kaptam. It's life, ahogy mondani szokták. Természetesen van aki hónapokkal később hív, hogy aktuális-e a dolog.

Nagy szerencsémre párom (khmm... ex, ezt még meg kell szoknom, erről egy kicsit lejjebb), anyjának az ismerőse beajánlott egy gépjármű fuvarozással foglalkozó céghez, ahol (szerencsére) el is nyertem egy asszisztensi pozíciót, egyenlőre próbaidővel (még 1 hónap van hátra belőle a bejegyzés megírásakor). Kezdő fizetés, cafetéria, TB. stb., de azért jobb mintha a mindenki álltal ismert élőerős védelemmel foglalkozó céghez mentem volna el vagyonörködni (igaz, 720Ft-as kezdő órabérért, és többet is kerestem volna óraszámban, de nem akartam ismét secuboy lenni, na meg ki tudja, hogyan jelentenek be [hiába mondták/mondják, hogy teljes munkaidőben]).

Közben ment a tervezés az összeköltözésről, elkezdődőtt a kisház kikupálása, hogy lakható legyen stabilan. Ex-em is talál munkát nagy nehezen, amit bizonyos részben élvezett is, úgy éreztük végre stabilan állunk.

Aztán, ahogy jóapám szokta mondani: "Akkor halt meg a gyerek amikor a legszebb volt.". Ex elvesztette a munkát, megrendült/megtört benne valmi, komolyan összekaptunk, mely után látszólag rendbe raktuk magunkat, és sikeresen újra munkát talált, amit a héten kezd. Csak közben olyat tett ami megbocsáthatatlan, akármennyire szerettük egymást. Kis dolgoról van szó (nem, nem csalt meg), de ez megörte az eddigi 100%-os bizalmat, így kukába dobva a jövőnket, és az eddigi 1 év 7 hónapot, amit együtt töltöttünk.

Hogy mi lesz ezután? Pénteken mindenki visszakapja a dolgait, elosztozunk a közöseken, hogy ki mire tart igényt kultúrált módon. Bár azt szeretné, ha nem tartanánk interneten a kapcsolatot, szeretném figyelemmel kísérni az életét és segíteni, tanácsot adni, ha kér és tudok. Most hogy ez jó vagy rossz dolog, még az utolsó napon megbeszéljük személyesen. Felmerülhet persze a kérdés, hogy miért is akarom ezt, a válasz: fontos személy lett az életemben, és szeretném, hogy stabilan tudjon új életet kezdeni (és lehet az én lelki világomon is segít egy kicsit).

És most jöhetnek a Nők, nőügyekes topikosok hozzászólása, hogy puhapöcs vagy vazzeg, tilt töröl mindenhonnan

Közben elkezdek félrerakosgatni, alkatrészt keresni a Sturmanski-m rendberakásásra (nem a képen lévő nem az enyém, de remélhetőleg rendbe tudom rakatni ha nem is ennyire, de megközelítőleg), de majd erről egy másik bejegyzésben.