Pár évvel ezelőtt írtam egy kis szösszenetet magamról, pontosabban arról ahogy elképzeltem az életem és szépen lassan minden gondolatom kézzel foghatóvá vált. Úgy érzem eljött az ideje egy kis frissítésre.

Nem hiszen sokan olvasták, de akik igen azok tudják, hogy tetoválással foglalkozom. Mindíg is olyan munkát szerettem volna, ahol az embereknek számít a véleményem. Mostanra pedig, jóformán mindenki azt szerertné hogy én döntsek helyettük. Nagyon megtisztelő és egyben hatalmas felelőség, de imádom! Lassan 9 éve leszek benne ebben az álomban, ahol a magam főnöke vagyok. Nagyon nehéz dolog. De azt hiszem mire az utolsó ilyen frissítést fogom írni az lesz az utolsó szavm, hogy MEGÉRTE.
Viszont van egy érdekes oldala ennek a "munkának". Még pedig az, hogy az emberek maximális megnyílnak előttem. Amolyan lélekbulvár lettem, miközben nem szerettem volna más csinálni, mint szebbnél szebb tetoválásokat készíteni. Persze ehhez sok idő kell, mire az ember olyan szintre fejlődik. Na de ez más téma :D
Arra kellett rájönnöm, hogy egyre nagyobb felelőség nehezedik rám, hiszen a vendégeim úgy érzik velem bármit megbeszélhetnek (ami így is van), de akkor egy példa:

gy nagyon régi vendégem története ahol pszihiátert kellett játszanom. Elvált és megosztva nevelték a lányukat, aki finoman is szólva 16 éves létére körübelül 30-nak látszott rettenetesen neveletlen módon beszélt mindenkivel. Mondjuk szerintem ez a mai világban már normális. Azt hiszem a 3. óránál jártunk már, miközben csináltam az apja tetoválást és folyamatosan ontotta magából az ifjú hölgy a butaságokat. Majd miután az apja megkérte, hogy ne hazudjon és mondja ki amit valójában gondol, erre a lány olyan szavakat használt, amit nem tudtam tovább hallgatni.
Higgadtan felálltam, levettem a kezemről a kesztyűt és megkértem az apát, hogy menjen ki pár percre. Szeretnék válltani pár szót a lánnyal. Csak pislogott hogy mit akarok, mármint a lány :) Majd mellé ültem és ezt kérdeztem tőle: "neked most tulajdonképpen mi a fasz bajod van?" nagy szemekkel nézett rám. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg, nem akarok semmit, de ez a stílus oda fog vezetni hogy beadják intézetbe és hontalan lesz, mert a cuccok meg a haverok nem megoldás, hogy azokkal az emberekkel akik ruháznak ás etetnek így kelljen beszélni már ennyi idősen. Lehet nem kedvelni valakit, de meg kell adni a tiszteletet. Szavatkozott, hogy nincs semmi. Majd az Ő stílusában elmondtam, amit valójágan gondoltam. Úgy tünt eltaláltam ami igazán gondot okozott neki és elmondta senki sem mondott neki hasonlókat sem. Az 5 percből 45 lett :D
Rámutattam neki, hogy SZERINTEM miről szól az élet és megmutattam neki, hogy Ő hova tart. Ez történt 3 hónapja. Az apja azóta is hálálkodik, hiszen nem tudja miről beszéltünk. Nem is kell tudnia ameddig működik a dolog. Hiszen az idáig luzer drogos lánya, elkezdett rendes jegyeket szerezni lemaradtak a gyökér haverjai és habár nem lett minta gyerek, de úgy néz ki egy jó beszélgetés helyre tudja rázni a dolgokat. Csak ne félne mindenki kimondani mit gondol. Nem gondolom azt, hogy valami csodát műveltem de legalább próbálkoztam.

Viszont visszatérve a munkámhoz és az akkori gondolataimhoz.......
Elképzeltem, hogy megteremtek magamnak egy olyan munkát amit szeretek és megtehetek olyan dolgokat amiket nem hittem. Bejártam majd egész Európát, megtanultam kettő másik nyelven. (jó lehet valaki több nyelven is beszél, én ennek is örülök) Szépen lassan kiéptem a kis "birodalmam" és meglett az álom autóm is :)
Úgy érzem, hogy ha elképzeled és kapaszkodsz az álmaidban, lassan de biztosan ott lesz a zsebedben az egész