2009 julius 30--a bontás előtti nap..fájó szivvel kellett rájönnöm,hogy a térdeim már nem az igaziak.sok téli,fagyban tekerés örömére többször is begyulladtak,mindez már jó pár éve de mivel vagány gyerekek voltunk,mondtuk is nem számit igy utólagosan viszont már tudom mekkora marha voltam abba hagytam a túrázgatást és csak rövidebb távokra mentem ezért beszereztem egy umf binyót és a saját felhasználásomra át is alakitottam.dombok közti lejtőzéshez és ha itthon vagyok az alföldön akkor az itteni viszonyokhoz is megfelelt nekem.ezt kb. 1 évig húztam de még szarabb lett a helyzet,no de semmi baj alföldi gyerek vagyok,birnom kell.,na meghát nem is beszélve arról,hogy visszasirom azt az időt mikor jártuk a városokat és mindig valami szépet,újat láttunk útközben igy az embernek egy újabb löketet ad a tekeréshez való kedvhez.már gyerekkoromban imádtam binyózni és mivel akkoriban divat volt felénk a vasgyűjtés ezért ismert látogatói voltunk a méhesnek.ott találtam rá arra ami talán megszeretette velem a kerózást..amit találtam az nem más volt mint egy versenybicikli kormány,tisztán emlékszem amit levittünk vasat azért 50 ft-ot kaptunk viszonyitás képpen akkor egy gömb fagyi 2 ft-volt a kormányt pedig 10 ft-ért vettem meg.nagy volt az öröm de mégnagyobb lett akkor amikor beszereltem az ütött-kopott 24-es ruszki kerómba és az addigi bicikli király szomszédom kinek tacskó kerékpárja volt trónfosztott lett nem is kell elmondanom én voltam a leggyorsabb kerós suttyó a környéken pedig csak egy kormány volt,de ezt az erőt adja az embernek egy álom ha teljesül,legalábbis én igy gondolom..na de nem is untatlak titeket a gyerekkori dolgaimmal.mostanában rátaláltam a kerékpáros fórumotokra és egyre csak olvasom,olvasom,hogy erre járok arra járok élményeket és a vele járó történetek is tetszettek.úgy érzem végre kimozditottak engem a történeteitek a hosszú álomból és azt tervezem újra kezdem a túrázgatást.nem hizelgésből irom de nagyrészt nektek köszönhetem ezt a döntésemet...holnap jön a napja a keróm szétszerelésének,egy pár alkatrészt eladok vagy csereberézek,vázat és a telót,stucnit,kormányt.néhány alkatrész pedig megmarad.egy massziv monti lessz mint régen amivel róhatom az utakat akár terepen akár aszfalton.holnap folytatom is az irásomat képekkel szöveggel a szerelésről,az átalakulásról már ha valakit érdekel majd ő az áldozat-[link] [link] [link]

a bontás napja

Eljött a napja a keró szétszedésének,nehéz szivvel de neki kell látni De talán nem is a szétszerelési mizéria a legnehezebb hanem egy profi team felállitása Átfontolt dötések sorozata következett,kit hozzak eme remek csapatba és kit hadjak kispadon .2 név maradt a sok jelentkező között.Az első emberke ki nem vállalta nevét s arcát egy jócimborám.A második ember és evvel be is zárul a névsor a csapat feje,vezetője lett ki szakértelmével és erős akaratával irányitja a kollegát jómagam .Reggel 1 órácska eszmecsere és ötletbörze után nekikezdtünk a bontásnak. [link] [link] Szép lassan levetkőztettük a kisasszonyt [link] [link]..Óriási precizitással//csak saját felelősségre próbáld ki// egycsomóba raktam az áldozatokat [link] .Mára sajnos még mindig nincs vége a munkának hiába is van darabokban a bicaj,mivel ezután kezdődik a megmaradt alkatrészek rendberakása tisztitása.De a mai nap tervezett lépése végrehajtva és a nap végére egy csodálatos dolog történt,ami enyhitette fájó szivem a szétszedés miatt .Az én féltett kis kertemben kihajtott a kedvenc virágom a telofikusz ..Holnap folytatom irásom és ha összerakásra kerül sor azt is persze a megszokott csapat fogja végezni és beszámoló is készül belőle ..