Régóta tervezgetem már, hogy összeírom milyen mobiljaim is voltak az évek alatt. Bár elbújhatok sokak mögött, akik eddig megírták, vagy inkább felsorolták azt a rengeteg készüléket amiket az évek alatt elfogyasztottak. Viszont az emlékek kopnak, így gondoltam összegyűjtöm őket, amíg még emlékszem rá melyik, mikor volt nálam. (Fun fact: Nem szoktam eladni a készülékeimet váltás után, így az összes telefon megvan valahol családban, szóval egy csoportkép erejéig össze akarom szedni őket. Addig is google a barátom a stock képekkel.)

Panasonic GD50

Ez volt az első telefonom, 2003 nyarán kaptam. Használtan, rokontól ajándék volt, nem is nagyon voltak elvárásaim ezáltal a készülékkel szemben. Persze már évek óta volt a családban kettő Nokia 3310-es, így voltak elképzeléseim az akkori álom mobilról. Ennek ellenére nem zavart, hogy ennek egyetlen extrája a rezgés volt. Még SMS-t se lehetett írni vele, de legalább elmondhatta magamról, hogy van egy mobilom. Akksija a hátlappal egybe volt építve, és mivel enyhén eltudott mozdulni, így néha kikapcsolt magától. Más bajom nem nagyon volt vele, telefonálásra képes volt, és pont.

Siemens MC60

2004-ben vettem meg, a kamerás mobilok hajnalán. Önmagában az, hogy kamerás készülékem van nekem elég volt, de persze nem tartott örökké az öröm. Mivel nem volt igazi rálátásom még a piacra, így nem tudtam miben lehet kevés ez a készülék. Nem kellett sok idő, hogy kibukjon a hiány, nevezetesen az volt a probléma, hogy a készülék tárhelye nevetségesen kevés volt. Pár kép, 1 játék és már tele is volt az a alig több, mint 1 MB. Bizony, akkoriban ennyi is lehetett egy készülék tárhelye, ma már egy fotó se férne fel rá. Ezen kívül fagyogatás is előfordult, viszont kihasználtam minden képességét így boldogan elvoltam vele a bosszankodásaim ellenére is.

Siemens C75

Erre mondják, hogy cseberből vederbe. 2005 őszén jött a következő készülékem, és bár mai szemmel nem feltétlen érdemelte meg, de a márkahűségem miatt ismét egy Siemensre esett a választásom. Nagyobb kijelző, több tárhely, jobb kamera, ez számított csak. A kamera tényleg jobb volt, és rövidke videót is tudtam már rögzíteni, de ez is inkább a: van, de minek kategória. A tárhely 10x annyi volt (~10 MB), de ez is borzalmasan kevésnek bizonyult. A készülék ugyanúgy fagyogatott, és fél év után alaplapja is elhalálozott, így kicserélték a készüléket (sajnos ugyanarra). Később a pixelek is kezdtek elszürkülni rajta (csak zavaró, nem használhatatlan mértékben), de ekkor már váltottam is.

Sony Ericsson K750i

2006 őszén jött a megváltás, egy akkor alig másfél éve megjelent felső kategóriás készülékkel. Ez a készülék viszont maga volt az álom nekem. A tárhelye bár több volt, de a lényeg a memória bővítése volt. Ezzel már az elkészült fotók és a zenék is bőven elfértek a borsos árú memória kártyán. A kamera is remek volt, a felbontás, a minőség, auto-focus és a LED-es villanó együttese évekig elegendő volt. A videó felvételek felbontása volt kevés már akkor is, de sajnos ezt le kellett nyelni. Váltásra nem is volt okom még 4 évvel később se, ha nem jönnek be az okostelefonok.

Sony Ericsson Xperia X8

Viszont az okostelefonok jöttek, láttak és (meg)győztek. Engem már 2010-ben bevonzott, így házon belül maradva az X8-ra esett a választásom. hVGA (320*480) kijelző, 600 MHz (root és bootloader nyitás után 729-ig lehetett húzni), 256 MB RAM és ~1 GB ROM. Papíron minden szépnek tűnt, a rendszer újdonsága, tudása, lehetőségei pedig elvarázsoltak. Mégis jött a DE, ami a RAM és ROM párosának mérete váltott ki. A 256 RAM kevés volt idővel, ahogy több mindenre használtam. A tárhely méret pedig elvileg nem kellett volna hogy nagyon probléma legyen, hiszen a microSD bővítés adott volt. Viszont az SD-re telepítés nem ment gyárilag. Root és bootloader nyitás után segítettem mindkettőn, egy jó sebességű microSD kártyával a RAM-ot is bővíteni lehetett, és a tárhely is megnőtt, lehetett rá appokat is rakni. De a sebesség mégse volt az igazi, amin az se segített, hogy a gyárilag android 2.1-en megállt rendszer helyett felraktam a 2.3-at, majd később a 4.0-t és 4.1-et is. (utóbbi kettő rémesen lassúvá tette a készüléket) Ennek ellenére bő 2,5 évet húztam le vele.

Sony Xperia SP

2013-ban nagy elhatározással jött az újabb készülék beszerzése: nem garasoskodunk, egy hosszabb távra elegendő teljesítményt nyújtó készülék kell. A választás a Sony Xperia SP-re esett ami a Sony 2. számú készüléke volt (egyedül az Xperia Z volt fölötte házon belül). 2 magos, 1.7 GHz-es proci, 1 GB RAM és 8 GB ROM. Papíron minden adott volt. DE, sajnos jött a de, ezúttal a Sony-nak hála. Egyrészt a frissítések (a tulajdonosok szerint) hamar leálltak, a 4.1 után (átugorva a 4.2-őt) megkaptuk a 4.3-at, de ezzel ki is fújt a dolog. Ezen kívül a készülék RAM kezelése is gyenge volt, hiába volt még hely, a rendszer kilőtte az appokat gyakran ahogy háttérbe kerültek. Root lehetséges volt, de a bootloader nyitás szolgáltatói készülékkel nem, így nem is próbálkoztam custom ROM-al. A tárhely pedig itt is kevésnek bizonyult, és csak root után tudtam javítani rajta. Más bajom nem volt a készülékkel, a kamera tűrhető volt, a kijelző pedig HD felbontású (720*1280, 4,6") ami egész jó volt, csak a típusa volt TN paneles, ami az IPS korában már cikinek számított.
Ezúttal 4 évig vártam a cserével, megdolgozott SP a pénzéért. Bár én is szenvedtem vele eleget, így igazán nagy reményekkel ugrottam bele a váltásba.

Xiaomi Mi A1

2017 őszén úgy éreztem minden összejön, és egy igazán jó készülékkel fogok rendelkezni. Hardveresen a Xiaomi kiváló ár/érték arányú készülékekkel rendelkezik, és itt szoftveresen se kell aggódni, mivel a friss Android One program tagjaként 2+1 évig kapja a készülék a frissítéseket.
Itt már egy középkategóriás, gazdaságos, de megfelelően erős 8 magos SOC bújik meg a ház alatt (Snapdragon 625) 4 GB RAM és 64 GB ROM társaságában. Emellett a 2 hátlapi kamera is kiemeli a mezőnyből, a kijelző pedig egy FullHD felbontású IPS panel 5,5"-on. A készülék még 7.1.2-es Android verzióval jött ki, de később érkezett a 8.0, 8.1 és végül a 9.0 is. A program részeként ez nem is meglepő, de az picit csalódást kelt, hogy hónapokat kellett rájuk várni a hivatalos start után. Ez annak fényében bosszantó, hogy gyári, szinte szűz androidról van szó. Havi biztonsági frissítések viszont mindig jönnek, egészen 2020 őszéig várhatóan, minden hónap közepén.
Mikor megvettem is eldöntöttem már, hogy 2 évig fogom használni, ez picit kevesebb lett. Váltásra nagyon nyomós indokom nem volt. Sőt, nekem sokakkal ellentétben nincsenek komoly problémáim se vele. Mégis többre, jobbra vágytam, így jött a váltás...

...egy Xiaomi Mi 9-re. De erről később. Hamarosan.