Nem vagyok vérgémer, inkább kocajátékosnak mondanám magam. Nem játszom sűrűn, mert mire eljutok odáig, hogy otthon bekapcsoljam a gépet (főleg egy 12-14 órás nap után), addigra minden máshoz van kedvem, csak nem leülni a gép elé. Szóval, ritkán játszom, kevés játékkal, pedig régebben azért sokkal többet kockultam. Ez van, a munka a szórakozás rovására megy.

Engem játék szempontjából viszonylag könnyű szórakoztatni, ha van egy épkézláb történet, vagy egy jó hangulat, akkor a többi már annyira nem érdekes. Macerás a vezérlés? Legalább ügyesedem. Darabos a grafika? Legalább nem kell erőmű alá, jobb esetben. Persze, ott ahol a vacak grafika mellé még erőmű is kéne, általában amúgy is több sebből vérzik. Ahol a fejlesztés legalább annyira nem veszi a fáradtságot, hogy valamit villantson, azok valószínűleg azt sem veszik figyelembe, amire nekem igényem van.

Ha egy játék általában megtetszik, akkor kívánságlistára kerül, amíg meg nem tudom venni számomra is értelmezhető áron, de a Spirit of the North ez alól kivétel: ez az első olyan játék, amit szinte megjelenéskor bezsákoltam (május 7-én jelent meg a játék, 9-én már a Steam könyvtárban landolt), megelőzve a Cyberpunk 2077-et (ha megjelent volna az eredeti tervek szerint, akkor valószínűleg most arról írnék). Az oka: a róka mozgása igazi rókásra sikeredett. Tényleg ennyi elég volt, hogy kilóra megvegyen:

De a hangulata és a története is részemről kifogástalan, anélkül, hogy egy büdös szót szólna, mégis narrál: képeken keresztül rajzolódik ki a küldetésünk (sámánok szellemeit megmenteni és a fertőzést visszaszorítani, de vannak “mellék-küldetések” is) és az ennek hátteret adó mitológia, olyan zenei aláfestéssel, hogy minden digitális nyűgje (nagyon szinti-hangú a hegedű) ellenére totálisan beránt. Kész, abszolút elvesztem benne.

Ami szerintem szintén pozitív, az a feladatok, rejtvények megoldása. Egyszerre egyértelműek és mégis van bennük kihívás. Persze, lehet, hogy csak a saját rutintalanságom miatt, de vannak igazán elgondolkodtató feladatok, ahogy egy steames értékelésben olvastam: “think out of the box”, mert nem lehet mindent erőből megoldani. Főleg, hogy nincs benne harc. Sokszor lehet próbálkozni, mindig kicsit más megközelítéssel, senki és semmi nem sürget, csak amikor időre kell haladni a feladattal, de ha nem sikerül, újra nekifuthatok. Nem frusztrál olyan szinten, hogy ha elakadok az aktuális feladattal, akkor ráhagyjam (jópár játékom van így félbehagyva, egyszerűen annyira felkúrt, hogy azóta sem indítottam el - legalább egy éve), hanem megpróbálom más szemszögből megközelíteni.

A grafika Unreal motorral futkározik, és elég régivágású, de a mozgások élnek. A színek hangulatot adnak, nem csiricsáré, a képek gyönyörűek, mesélnek. Volt, hogy csak megálltam nézelődni a tájban.

Mozgás, irányíthatóság, játékműködés. A róka az róka Az állat mozdulatai vettek meg kilóra annó (azt hiszem, ezt már említettem), és ez a “szerelem” még mindig tart, pedig az irányíthatóság néha nagyon nem akarta az igazat. Beleestem olyan helyekre, ahonnan nem lehetett kijutni (persze, ez pályaépítési hiányosság is), akkor legutolsó automata mentési pontról újra. A játék fejezetekre van osztva, és egy-egy fejezeten belül vannak “alfejezet”-határok (úgy néznek ki, mint az álomfogók, sámán-függők), amin át kell haladni. Ez néha okoz galibát, például, elhallgat a háttérzene, vagy az egész játék, vagy kifagy. De igaz ugyanakkor, ha valamiért visszamentem az előző pályaszakaszra (kihagytam egy sámánlelket), és sikerült valami kivételbe belefutni, amit nem kezelt a játék. Kicsit bugos, de szerintem nem vészes. Főleg, hogy AAA kategóriás játékokban is szokott nyűg lenni, amiket többen fejlesztenek, mint két fő (az Infuse Studio két fejlesztőből és egy zeneszerzőből áll), ennyi lazán elnézhető.

Számomra külön érdekesség a játékban, hogy ha békénhagyom a rókát, akkor először csak leül, nézelődik, majd összegömbölyödve lefekszik aludni. És az sem rossz, hogy a lelkekért cserébe vannak jutalmak, (pun awareness!) rókabőrök. Összesen öt rókabőrt lehet lehúzni a meglévő vörös mellé, egyik jobb bőr, mint a másik.

A végjáték részéről nem tudok nyilatkozni, még nem pörgettem ki, de utánanézegetve (engem nem zavar, ha előre le van lőve a poén, nekem általában érdekesebb maga az út, amíg eljutunk A-ból B-be), tetszeni fog.

Véleményem szerint a teljes ár (16,79€) sem sok érte, de most amúgy is van rajta egy 15%-os kedvezmény (ami inkább jelképes, ha esetleg valakinek 15 ajró az ingerküszöbe). Bőven megéri a látványért és a történetért, és szerintem még gyerek kezébe is adható.

Zárszóként csak egy screenshotot tennék be, hogy számomra mitől is lenyűgöző minden darabossága ellenére (FHD-n játszom, elvileg Ultra beállításon).