Címszavakban: megtépett PS5, alaplapig bontás, liquid metal. Ez utóbbi kapta tőlem a T-1000 geci megnevezést, és az ezzel járó munka kiérdemelte, hogy megemlékezzek róla.

A PS5 konzol. Számtechboltban dolgozom, elsősorban számítógépekkel foglalkozom, az tökmindegy, hogy asztali gép vagy lapos, de párhavonta (de mostanában inkább havi egy, kezd kicsit sűrű lenni) beesik egy konzol is. Esetek többségében karbantartásra vagy az optikából kiszedni ezt-azt, esetleg valami szoftveres nyűg (ezekkel nem nagyon tudok mit kezdeni, a konzolok lelkivilága nagyon más), de van mikor a júzer otthon akarja megoldani a takarítást. A PS5 esetében ez nem akkora truváj, mert lepattintva a fehér oldallapokat hozzá lehet férni a ventilátorhoz, amit kiemelve már egész jól portalanítható a rendszer, a folyékony fém meg jópár évig biztosítja a zökkenőmentes hőelvezetés első lépcsőjét – tehát még ízekre sem feltétlenül kell szedni, és még valószínűleg nem is kell, figyelembe véve, hogy cirka másfél éve jelent meg.

Esetünkben júzer úgy akarta kihúzni a ventilátorcsatlakozót, hogy vitte vele együtt a csatlakozó foglalatát is tüskéstől. Meg az alaplap felső pár rétegét. Nincs mese, ezt nem lehet csak úgy visszaragasztani, ezt lábak kivezetésével kell visszaforrasztani, és még így sem garantált a siker, mert elég közel megy el pár másik vezeték a lapban (SPOILER: nem sikerült – sokkal súlyosabb volt a sérülés). Azaz: csupasz lapig szétkapni.

Hozzám már úgy került, hogy nem volt rajta fehér burkolat, így teljes pompájában még nem láttam PS5-öt. Csak ott fityegett szomorúan a csatlakozó, fekete-bús háttéren. Nagylevegő, essünk neki. Először a cápafogas keretívet le kell pattintani, lehetőleg a fülek törése nélkül (ha egy-kettő letörne, a többi fogná, de egy ilyen baromságból képes vagyok presztízskérdést csinálni, meg különben is, nem vagyok barbár), ezzel rendben hozzáférek a venti csavarjaihoz, ami négy darab. Három méretben: egy rövid, két közepes és egy hosszú. Ekkor kerestem meg az alkoholos filcet, mert igaz, hogy visszarakási rendben tettem le a csavarokat, de amilyen ügyes vagyok, simán megborítanám a sort, és a telefon-doku sem mindig segítség (ilyen esetekben le szoktam fotózni a csavarok egymáshoz való elhelyezkedését). Felírtam a lyukak mellé: S(hort), M(edium), L(ong). Venti ki, egész jó súlya van, és olyan csapágy, hogy hajjaj, gyönyörűen, erőlködés nélkül képes forogni, feltéve, hogy működik (hasonló smooth érzés egy Razer kislapos touchpadjával volt, élmény volt kezelni, azóta ebben a kérdésben nálam az az etalon).

A fekete műanyagot tíz darab torx csavar rögzítette, az alábbi méretben: S, M, L, FL. Szóval, ezek is felírásra kerültek a lyukak mellé. Cserébe piros pont: sokkal könnyebben lehet hozzáférni a dolgokhoz, hogy nem kizárólag műanyag pattintós, ahol imádkozni kell, nehogy elpattanjon egy fül, meg mindenféle trükkös módon mozgatni.

Tíz csavar még semmi. Tényleg. Főleg, miután az alaplapot a helyére és a fémlapokra negyven, legalább azonos méretű torx tartja, plusz kettő, ami csak a lapon van, és alatta rögzít. És elég szoros, szóval, a kis elektromos kézi csavarnyúzó nagyon szépen belefulladt volna. Negyvenkét csavar sok és rohadt unalmas.

A fémlap leszedésével nem untatok senkit, tízkörömmel kell a megfelelő pontokon beleakaszkodni, és óvatosan felszedni, utána hozzáférhetővé válik a proc seggét védő kupak. A csavarjai legalább jellegzetesek, és csak kettő darab. Innentől a lapot két dolog tartja az alatta lévő fémlapon: a két hosszú táptüske, valamint a hűtés. Az alsó fémlapra van forrasztva a teljes hűtőbordázat és elvezetés, így a folyékony fém is itt van.

Ahogy az alsó fémlaptól elvált és felfordítottam, láthatóvá vált ez az izé. Ritka ortón néz ki, mint a felhólyagosodott tükör, csak nincs megégve. Olyan, króm. Folyékony króm. És akárhogy forgattam, nem folyt semerre, így kezdtem úgy érezni, hogy a liquid csak egy marketingnév – ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Összerakáskor illik a pasztát cserélni, mert amíg szabadon volt, minden is belerepülhetett, de az új felvitele előtt le kell takarítani a régit. Először a szokásos, papírtörlő. Istennek se, de egyébként tényleg valami folyadékjellegű izé. Nézem fültisztítópálcával: úgy viselkedik, mint az aranyfüst, csak krómban. Valamivel csak le lehet ezt vakarni… Jelentem: alkohollal. A végére azért én is rákívántam az isopropilra, de szerencsére nem fanyalodtam rá. De ez sem volt egyszerű. Az alkohol hatására a felület bemattul, és megváltozik a viszkozitása, egészen higanyszerű lett. Össze is kergettem a felületen az összes ilyet egyetlen gömbbe, majd még mindig alkoholos fültisztítóval (ha elfelejtettem a fültisztítót alkohollal kezelni, akkor viszanyerte a krómszínt, aranyfüstként viselkedett, és kergethettem újra össze) felpiszkáltam egy kis darab maszkolószalagra. Leírva egyszerűbbnek tűnik, mert emellé társult közel végtelen mennyiségű anyázás.

Aztán már csak 12 óra békénhagyás, mert amennyi alkoholt elhasználtam, annak egy részét simán megitta a szivacs, ami a processzoron van. Mert persze, szivacs is van, amibe belekúszott a fém egy része.

Az összerakás meg reverz folyamat, újabb kettő, majd negyvenkettő csavar, aztán még tizennégy.

Azt hiszem, kicsavartam a T-1000-t, és totál becsavarodtam. Aznap kellett egy fél unimukk és kísérő.