Részemről alapszabály, hogy bejgliből csak és kizárólag diósat, mazsola nélkül. S ezt is lehetőleg puhán. A száraztól egyszer majdnem megfulladtam..
Ha már van benne mazsola, akkor előjön a gyerekkori reflex, és elkezdem szétcincálni a süteményt, kiválogatva a kis összeaszalódott szőlőszemeket, aminek az lesz a vége hogy semmi sem marad a süteményből.
Ki hogy van vele?