Ma ismét volt szerencsém a kedvenc órámhoz, amit rögtön úgy kezdtem, hogy mentességet kértem a táblára való irkafirkálás alól. Történt ugyanis, hogy néhány hete alaposan megfáztam, vagy csak elkaptam a rettegett H1N1 vírust, és ennek megfelelően mára semmi bajom leszámítva az irdatlan köhögést, amit egy éhes, hiénacsoport sem lenne képes túlugatni.
Szóval elkerülvén, hogy a tüdőm telemenjen krétaporral, és úgy sípoljak, mint egy gumikacsa, kértem a tanárt, hogy ne kelljen táblához mennem, amit ő el is fogadott. Az óra gördülékenyen haladt, de ahogyan azt már a Buksis feladat óta sejthettük, nem az volt az egyetlen mókás példa, amelyet Andrew S. Tannenbaum 900 oldalas kemény fedeles könyve szolgáltathat.
A feladat a következőképpen hangzik:
"Egy helyi telefontársaságnak 10 millió előfizetője van. Minden készülék rézvezetékkel kapcsolódik a telefonközponthoz. A vezetékek átlagos hossza 10 km. Mennyit ér az előfizetői hurkokban található réz?
Tegyük fel, hogy a vezetékek keresztmetszete kör, átmérőjük 1mm, a gyártásukhoz felhasznált réz sűrűsége 9 g köbcentiméterenként. A réz kilogrammonkénti felvásárlási ára $ 3. "
Az első gondolatom az volt, hogy óra után a könyvből kitépett feladattal és a hátuljára firkált néhány adattal indulok a Hősök Tere felé és ott eladom az információt, majd rendelek egy pár repülőjegyet Tahitira és vissza sem nézek többet, de aztán meggondoltam magam. Aztán beugrott, hogy ettől összeomolhat a környék teljes ökoszisztémája. Hogy miért?! Számoljátok ki hány ember kell ahhoz, hogy ezt felszedjék, és gondoljátok, végig hányan maradnának az adott helyen, ha feltételezzük, hogy az adott városrészben nagy számban élnek egy bizonyos népcsoport tagjai, akik ezért még talán a rendszeres segélyről is lemondanának.
Akárhogy is, de ez a Tannenbaum nagy figura, tudja a megoldást a problémáinkra, pedig valószínűleg nem is tudja, hogy a világon vagyunk. Respect! 
Ezt a blogbejegyzést megtalálod a riccio.hu oldalon is, ahol további érdekességeket, és egy fotóblogot is találhatsz telis-tele az én képeimmel.
