Hosszú volt az elmúlt huszonnégy óra. Gyakorlatilag megállás nélkül dolgoztam valamit, aludni sem sikerült, épp csak lehunytam a szemem pár órára miután a szokásos telt házas hétfői TK-s buliból Krisztikéhez értem. A képek elvileg már elérhetőek ITT.
Szóval miután a telefonom első, második, de még a harmadik ébresztési kísérlete is kudarcba fulladt, nagy nehezen rávettem magam, egy tál csokis müzli elfogyasztására, aztán pedig nekiálltam annak a munkának, amit tegnap este bíztak rám. Választási plakátokat kellett készítenem, egészen konkrétan a TTK-n, október 5-én induló HÖK választások plakátjait. Hogy biztosan ne aludhassam ki magam, arról maga a HÖK elnöke, Csonti gondoskodott, ugyanis három verziót kért a plakátból, hogy tudjon miből választani. Na, köszi...a plakát végül két verzióban készült el, amelyeket nemsokára itt is megcsodálhattok, ha pedig a kedves olvasó a TTK-n tanul, akkor tessék szavazni!
A hosszúra nyúlt bevezetés, és helyzetjelentés után pedig essen szó a bejegyzés címadóiról, ma ugyanis idegenvezetőt játszottam. Amikor az elkészült plakátokat átadtam a diákirodán megjelent egy leányzó azzal, hogy nem tudja, merre van a szolgáltató központ. Nosza, kísérjük el. Épp mikor odaértünk, megszólított bennünket két lány és egy srác, azzal hogy egy testnevelő tanárt keresnek. Velük a HÖK felé vettem az irányt ugyanis gőzöm nem volt arról ki lehet a keresett személy. A turistákat végül Csonti igazította útba én pedig magamhoz vettem némi pénzt és a sarki faloda felé indultam némi gyros reményében. Figyelem a történet csattanója következik, az egyik jogászpalántát pillantottam meg amint az ablakon mászott kifelé, lelkesen kapaszkodva a villámhárítóban. Először nem hittem a szememnek, de mivel harmadik pislogás után is ugyanazt láttam kénytelen voltam felhagyni az elmém győzködésével, inkább megmutattam a bent maradtaknak, hogy egy emelettel lejjebb van ajtó is, ami kétségtelenül kényelmesebb lehetőséget biztosít az épületből való kijutásra. Oké, hogy nem idevalósiak, de akkor mért nem kérdeznek?
De elég a mesedélutánból, rohannom kell mert háromnegyed 3ra már a parkolóban kell lennem, ugyanis meccsre megyünk, a Puskás Ferenc Stadionba, HAJRÁ DVSC!
Ezt a blogbejegyzést megtalálod a riccio.hu oldalon is, ahol további érdekességeket, és egy fotóblogot is találhatsz telis-tele az én képeimmel.
