Annyi mindenre figyelünk, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni milyen apró dolgok azok amik egy kis színt, egy kis szépséget visznek az életünkbe. Nemrég egy hajnalban felébredtem, és az ablakon kinézve, páratlan látvány tárult elém. Bevallom lusta voltam kivánszorogni az erkélyre, felállítani az állványt, rátenni a gépet és közben felverni tesómat így visszafeküdtem aludni. Reggel amikor felébredtem már tudtam, hogy a következő hajnal nem telhet ilyen tétlenséggel.
Hajnal @ Pécs-Újhegy(Klikk a nagyobb képért!)
Amikor Krisztikével lefekvéshez készülődtünk, beállítottam egy ébresztőt fél 4-re, mit sem törődve Krisztike zsörtölődésével. Ő alhat.Pont. Fél négy előtt néhány perccel ébredtem fel. Kikapcsoltam a telefont, majd némi táplálék betárazása után az erkély felé indultam. Krisztike épp ebben a pillanatban fordult a másik oldalára. Elhessegettem a gondolatot, hogy visszafeküdjek majd az emeletre érve összeraktam a gépemet és vártam. Nem kellett túl sokat várnom, talán húsz percig ha vegetáltam a fotelben amikor megláttam a sárgálló felhőfoszlányokat az égen.
Hajnal @ Pécs-Újhegy(Klikk a nagyobb képért!)
És a végére egy kis photoshop:
Hajnal ft. Photoshop Live @ Pécs-Újhegy(Klikk a nagyobb képért!)
Amúgy igen-igen, ez az az erkély ahol a korábbi írásaim nagy többsége született.
