Vasárnap hajnal van. Normális embernek eszébe sem jut ilyenkor felkelni. Épp kezd világosodni, de én a konyha felé indulok, hogy a tegnap esti sör keserű ízét kimossam a számból valamivel, ugyanis az esti fogmosás sem volt elég hozzá, hogy most hajnalban ne érezzem. A hűvös víz csobog a mosatlan tányérokban amikor megnyitom a csapot, és érzem ahogyan égeti a torkom. Miután lehúzom az első pohárral, újra megnyitom a csapot és figyelem ahogyan a pohárban lévő vizet felkavarja a vízsugár, és pezseg benne a klór. A poharat a mosogató szélére teszem és a szobámba érve visszadőlök az ágyamba. Nagy huppanással érkezem meg a párnák közé, és a sötétítőfüggöny mellett beszűrődő napsugarak fényében táncolnak az apró porszemek.
Visszaalszom de nem alhatok túl sokáig mert Mátyás felébred és rikácsolni kezd, legnagyobb örömömre persze. Nemsokkal később anyum ébreszt, indulni kellene. Ma van a napja annak amikor friss virágot viszünk nagyszüleim sírjára, és egy kicsit találkozik a tágabb értelemben vett család. Az oda út majdnem eseménytelenül telik, fotózni nincs idő, várnak minket. Elhelyezzük a virágokat a sírokon, beszélgetni kezdünk, mindenki mesél valamit. Készül néhány fotó is aztán a Kurjantó csárda felé vesszük az irányt.
Nővérek (Klikk a nagyobb képért!)
(K)út a feltámadáshoz (Klikk a nagyobb képért!)
Sokáig beszélgetünk, megnézzük a házat ahol anyum felnőtt, itt is készül néhány kép, majd búcsú után hazafelé indultunk. Fotóztunk és ettünk Dunaföldváron és nemsokkal 7 óra előtt értünk haza. Tartalmas nap volt, jó volt egy kicsit együtt lenni.
Köszi mindenkinek aki eljött!
Pipacsmező (Klikk a nagyobb képért!)
Talán egy szerelem lábnyoma?! (Klikk a nagyobb képért)
