Mint azt már az előző bejegyzésem végén hangoztattam nem is olyan régen, felvettek a BorsodChem-be, azon belül pedig az MDI(Metilén-difenil-diizocianát) laborba. Tudom, ez nem sokat mond nektek, a lényeg az, hogy termékeket vizsgálunk meg, hogy megfelelőek-e.

Kedden kezdtem dolgozni és már az első napom igencsak érdekesen alakult, kezdve azzal, hogy lövésem sem volt róla, hogy az MDI-n belül melyik laborban leszek(Mert persze nem egy labor van azon belül sem, de nem ám! Nehogymá' ilyen könnyű legyen megtalálni a helyed!). Később pedig a helyzet csak fokozódott.
Na szóval, bementem és mit sem sejtve felballagtam az emeletre. Ott az egyik kolléganő(hű, kicsit furcsa ez még nekem) lekísért, hogy hát az MDI odalent van. Odalent az egyik szintén újonc nőcivel beültünk az egyik laborba és beszélgettünk egy kicsit. Ezután vissza felcammogtunk az emeletre, hogy ott könnyebben megtalálnak a felettesek, meg aztán Gabika is megérkezett és majd ő kiosztja a munkaruhát, meg miegymást. Hamarosan találkoztunk is vele és elkezdődött a felszerelés kiosztás. Elég nagy rendetlenség volt a raktárszobában, fogta is a fejét rendesen, ugyanis akkor jött vissza szabiról, szegényke. Kaptam két pólót, két köpenyt, egy nadrágot(ami kicsit hosszú, kicsit bő, de hát ez volt raktáron a legkisebb, így kénytelen vagyok azt hordani, bár övvel még egész tűrhető), egy papucsot és egy cipőt. Ez is megvan, jöhet a védőfelszerelés. Védőszemüveg, kobak, gázálarc és tartozékai...Szép adag cucc lett az asztalra pakolva.
Pár perc múlva jött egy csajszi(ha jól emlékszem Niki a neve...vagy Timi ) Ő elkísért az öltözőbe és adott nekem szekrényt, meg hozzá kulcsot. Ez igazából két szekrényt takar, mert van egy felső és egy alsó kulcs, mindkettő az enyim. Igaz, a felső szekrénnyel valami van, mert nem lehet bezárni, de nem olyan vészes. Oda raktam a tartalék cuccot, alulra meg a ruhámat, amiben mentem. Szépen beöltözve mentem vissza, csakhogy már nyolc körülre járt az idő, a szerződéses nő(csak így szoktam hívni, mert lövésem sincs róla, hogy mi a neve ) meg azt mondta előző hét pénteken, hogy menjek majd el biztonságtechnikai vizsgát tenni, ami nyolctól van.
Szóval iszkiri át az irodaházba, fel a lifttel a nyolcadikra és hajrá, vizsgázzunk! Épp akkor ment egy 50 év körüli férfi és egy kb. velem egyidős srác is oda, csak más okból. Egy kicsit várni kellett, közben beszélgettünk(pontosabban a férfi kérdezgetett, én meg válaszolgattam), aztán megkaptam a tesztlapot és neki is láthattam a dolognak. Elkezdtem olvasni a kérdéseket, meg válaszolni, közben benézett a férfi és valami ilyesmit mondott:"Hajrá, szorítunk neked! Aztán majd a C műszakba gyere!" Nem tudtam mit tenni, kuncogtam egy sort és folytattam a teszt kitöltését. Később bejött az, aki odaadta a tesztlapot és besegített, meg aláírta a papírt, amivel mentem vizsgázni, aztán elvette a lapot és még néhány választ bekarikázgatott és azt mondta, elmehetek. Aláfirkantottam, hogy télleg én voltam, aki vizsgázott, aztán mentem tovább.
Régi irodaház, második emelet. Mentem a szerződéseshez, mert valamit akart még tőlem. Bementem az irodába, két papírt nyomott az orrom alá. az egyiket alá kellett firkantani, a másik példánya meg az enyim volt. A szerződést még nem írták alá, azt mondta, majd kiküldi a laborba. Azzal kell majd menni a munkaügyibe. Ott is adnak majd egy papírt, amivel meg vissza kell menni őhozzá(Juhé!). Ezzel még a mászkálásnak nem volt vége, ugyanis menni kellett még a bérletügyintézőbe is. szerencsére ez is a régi irodaház második emeletén volt, így nem kellett sokat menni. Két kitöltött papírt, valamint a már megvásárolt félhavi bérlet számláját leadtam, a nőci elvette, pötyögött még a gépen egy kicsit, a lakcímkártyát is oda kellett adnom, még pötyögött, aztán a lakcímkártyát visszaadta és közölte, hogy még aznap rendezzem le a belépőkártyát. Én válaszoltam, hogy az is be volt tervezve, csak még nem jutottam odáig, aztán 'Viszlát!' és mentem is vissza a laborhoz, mert a sok mászkálástól megéheztem egy kicsit. Felmentem az emeletre, mert ott van a kajálda és leültem enni. Nem voltam ott egyedül és később jöttek a többiek is, akiket szintén most vettek fel és anno alattam jártak egy évvel a technikusira.
Megvártam, míg ők is megkajálnak és velük együtt mentem le a földszintre. Közben ők azt mondták, hogy Csabival leszek egy laborban(az egyik srác, aki alattam járt egy évvel). Én meg úgy gondoltam, hogy biztos így van és mentem vele a Kromára(csak azt fogom írni, hogy melyik labort hogy hívjuk, mert úgyse nagyon értenétek azt, hogy mi van). Ott összeismerkedtem Timivel(őt télleg, tutira így hívják), aztán meg néztem, mit ügyködnek. Az egyik kolleganő, meg közölte, hogy nem is akkor kellett volna mennem biztonságtechnikai vizsgára, hanem pár nappal később.
Úgy a nap közepén pedig bejött a főnökasszony, Zsuzsa és közölte, hogy én nem is ott leszek, hanem az NCO-n(a folyosó másik végén), Balázzsal(osztálytársam volt a technikusiban). Mindegy aznap már ott maradtam a Kromán. Ráadásul nap végére is maradt valami. A belépőkártya. Elkéreckedtem, hogy még időben odaérjek, ahol megcsinálják és trappoltam,hogy télleg oda is érjek. Hát még várnom is kellett, mert voltak páran előttem. Mindegy, megcsináltattam és végre vége volt a napnak, mehettem haza.

Második nap:
Becsekkol az új kártyával, gyors lépésekkel fel a laborhoz, öltözőkulcs lekap, séta át az öltözőbe, kinyit, lámpa fel, utcai ruha le, laboröltözet fel, fölösleges cucc be a szekrénybe, szekrény bezár(az alsót, mert azt be is lehet), lámpa le, öltöző bezár, trapp át a laborba, kulcs visszaakaszt, kaja fel a kajáldába, visszatrapp a földszintre és be az NCO laborba.
Balázs meglepődött, én meg közöltem, hogy ott leszek végül is, nem pedig a Kromában. Bejött később Rita is, ő is elcsodálkozott, én pedig elmondtam ugyanazt még egyszer. Közben Timi a Kromáról átíratta magát az NCO-ba, analitikára, így ő is ott volt, ami picikét megnyugtatott. Ez a nap már nem volt olyan vészes, főként csak figyeltem, hogy mit csinálnak. Jöttek be a vizsgálandó minták és volt, amelyiket az előző nap megismert férfi hozott be. El is vigyorodott, mikor meglátott. Lassan telt el az idő, de végül csak haza lehetett menni. Timi hamarabb elzavart öltözni, hogy a korábbi buszt elérjem, csakhogy így a füzetem és a tolltartóm ottfelejtettem. Ez már csak a buszmegállóban jutott eszembe.

Harmadik nap:
Becsekkol, fel a laborhoz...
Szerencsére a cuccom ott díszelgett az asztal szélén. Halk, megkönnyebbült sóhaj, aztán mentem oda Balázshoz. Mint előző nap is, most is faktor ellenőrzést tartott. Ezt minden nap meg kell tenni. Timi közölte, hogy:"Az éjszakások üzenik, hogy ne hagyd kint a cuccod, mert a végén valaki elviszi."
Ez a nap is főként figyeléssel telt, de Rita már kért nekem Csabától(másik Csaba, műszakvezető) néhány egyszer használatos kesztyűt és így tudtam én is bemérni anyagot. Felírtam magamnak a PAK 11-es módszert, amivel savtartalmat mérünk(ehhez mértem be a mintából). Segítettem a hígításban is, meg leszedni a 'rezsó'-ról a felforrt cuccost, meg hasonlók. Zsókával pedig elbeszélgettem az MDI-ről és elkérte a képzési kartonomat. Elcsodálkozva nézte, hogy a biztonságtechnika már alá van írva, ugyanis másnap akart elküldeni vizsgázni. Így viszont pénteken oda már nem kellett mennem. Ezen a napon hamarabb letelt a nap(vajon miért).

Negyedik nap:
A szokásos dolgok után megint mentem nézni, hogy Balázs mit csinál. Faktor ellenőrzés és az egyik oldatnál faktorozás, mert friss volt az oldat. Timi szólt, hogy Zsuzsa akart tőlem valamit előző nap, de már nem talált. Vagy két perc múlva egy másik kollegína is szólt róla. Én meg elgondolkoztam, hogy vajon mit is akarhat tőlem. Rengeteg minta bejött, így aztán rohangáltunk, mint a mérgezett egerek. Később jött Zsuzsa és mondta, hogy csak azért keresett, mert pénteken már éjszakára is mehettem volna, majd megkérdezte, hogy mit választok: szombaton és vasárnap menek éjszakára aztán két nap pihi, utána meg nappalra menés vagy szombat, vasárnap pihi és hétfőtől nappal. Végül ez utóbbi mellett döntöttem. Így egy fokkal jobb, hisz ki tudom pihenni magam és rá tudok készülni a következő hétre.

Hát, körülbelül ilyen volt ez a néhány nap, amit már dolgozóként töltöttem el a BorsodChemben. Azt még megjegyezném így, a végére, hogy a főnökasszony nagyon félt engem attól, hogy szívatni fognak(új hely, új emberek, még nem igazán nyíltam meg, nem beszélek valami sokat), de eddig mindenki nagyon kedves volt velem és azt hiszem, szereztem néhány pártfogót, akik megvédenek majd a többiekkel szemben, ha kell.