Ez lennék én, Csernus Julianna. Azaz voltam, több, mint húsz évvel ezelőtt. 1990. szeptember közepén születtem. De tényleg a közepén! 15-én délben láttam meg először a napvilágot, s visítottam fel összetéveszthetetlen szoprán hangomon. Nem volt feltűnő, hogy egy hónappal a tervezett előtt születtem, hiszen mindenem megvolt és még "kis husi" is voltam, ahogy anyu szokta emlegetni.

Első évem hamar elszállt és hipp-hopp az első születésnapi tortámat bűvöltem. Utána persze, mikor a kezem elindult a torta felé, és egészen máshová néztem, amolyan "Én nem is csinálok semmit, jaj de érdekes az az izé ott!" módon.(Erről sajna nincs képem fent.)
Aztán ez az év is elszállt.

Ekkor már mozogtam, és beszéltem. Már két évesen is mosolygós voltam, de bátyámnak beszóltam, ha kellett, természetesen puszta testvéri szeretetből.

Mikor bátyám(a másik) beteg volt farsangkor, otthon pótoltuk be ezt a dolgot. Én voltam a család kis Piroskája. Anyumat meg régen Hófehérkének becézték...Akkor az én lányom(ha lesz) Csipkerózsika lesz?

Szerettem homokozni, főleg Jászszentandráson, Jani bácsinál.(Nem is tudom, miért. )

A sütést anyuval mindig is szerettem. Tésztanyújtás, pogácsaszaggatás és formázás...Édes sütiknél a krém elkészítése és a maradék eltüntetése...Nyami!

Az idő haladt én pedig már hét éves voltam, azonban mosogatni még mindig csak kisszéken állva tudtam. (Hát igen, azóta már nem kell a kisszék, viszont nem mosolygok ilyen szépen, ha mosogatnom kell.) Közben iskolás is lettem és ki más lett volna a legalacsonyabb az osztályban, ha nem én!
Sok minden történt velem, építettem bátyámmal és apukámmal hordóból Hóbunkert, farsangkor egy virágkoság apró virága voltam, táboroztam Farkaslyukban, nyaraltam Jászszentandráson, szülinapoztunk és jött egy újabb farsang...

A virágcsokorból kalózhajó lett és benne a kalózbanda itta unicumos és egyéb üvegekből a szörpöt.
Aztán szemüveges lettem, az újabb farsang alkalmával a Zárt osztály szelleme voltam, Hajdúszoboszlón nyaraltam szüleimmel és egyik bátyámmal, tanárnőt játszottam, Zsórin is voltam, majd jött 2003 nyara...

Idősebbik bátyám, Dávid megházasodott és az egyik koszorúslány én voltam. Szép volt minden, csak hát szemüveg nélkül nekem nem volt túl egyszerű, hiszen ekkor már kb. három dioptriás kellett.
Ez utáni évben jött mamám nyolcvanadik születésnapja, majd 2005-ben nyolcadikosként én is részt vettem a farsangi nyitótáncon.

Majd sikeresen elballagtam. Ekkor már nagyjából elértem a 153 cm-es magasságot, melynél tovább nem nőttem és már nem is fogok. Hihetetlen, de nyolcadikban még alig negyven kiló voltam.

2005. július 5-én pedig bemerítkeztem, ezáltal a helyi pünkösdi gyülekezet tagja lettem. Igen, keresztény vagyok. (Ez persze nem akadály a marhulásra.)

Közben májusban megszületett az első és eddig egyetlen unokaöcsém, Marcell, aki azóta is a szívem csücske.

Első közös karácsonyunk.
Sok mindent csináltunk, csinálunk együtt, mint például tanulás(noha ő inkább csak huncutkodott),

olvasás

és persze ő szokta az ajándékokat kiosztani.

Persze már a gimit is kijártam, sőt, vegyipari technikus vizsgát is tettem. Így most pályakezdő álláskeresőként tengetem az életem.
Másfél éve kontaktlencsém van, ami sokkal jobb, mint a szemüveg és a hajam is rövidebben hordom. 153 cm magas vagyok és átlag 48kg "nehéz". Jól érzem magam a bőrömben, ami látszik is rajtam, hiszen folyton lököm a poénokat és úgy gondolom, ez így van jól.

Némi utólagos kiegészítés: Idősebbik bátyámék időközben kiköltöztek Németországba és Marci ott kezdte el tegnap a sulit. Itt van pár kép róla. Már most vannak barátai.



Engem pedig felvettek a BorsodChem-be(Kazincbarcika), az izocianát laborba(MDI), holnap megyek a szerződést aláírni, jövő héttől már melózni fogok ezerrel.

Sok puszi mindenkinek: Julcsi, alias Shallamea, a Galaktikus Pingvinbirodalom Méregkeverője és Pingvinizátora