Vidi-szurkolóként azt kell mondanom: jó, hogy vége a 2022/2023-as első osztályú magyar labdarúgó bajnokságnak. Messze a leggyengébb szezonja volt ez a fehérvári csapatnak, mióta az eszemet tudom és igazából a csapatnak nagyon nagy szerencséje volt a bentmaradással. Kivesézem a számokat, ami publikusan elérhető, megmutatom, mi rejlik mögöttük és megemlítem azt is, miért volt szerencse a bentmaradás.

Védekezés

A védekezésnek több aspektusa van a fociban, az egyik ilyen az ellenfél térfelén történő labdaszerzések. Ebben a mutatóban a Vidi a 8. helyen végzett, némi meglepetésre a Debrecen is rosszabbul szerepelt. Ebben a műfajban 841 ilyet hajtott végre a csapat, ami a bajnok Ferencváros mutatójánál 200-zal kevesebb - és nem ők az elsők.
Másik aspektusa a védekezésnek a védekező akciók végrehajtásának száma és azok helye. Ebben a mutatóban a Vidi a középmezőnyben foglal helyet az átlagos 41.32-os mutatójával és érdekessége a magyar bajnokságnak, hogy szinte minden csapatra jellemző, hogy ezen akciók többségét a 16-os előtti terület két szélén hajtották végre. Néhány csapat szinte a pálya teljes hosszában csinálta ezt (ZTE, felcsút, Paks), illetve a Mezőkövesd a mezőnyben szinte egyedüliként a 16-os előterében, a pálya hossztengelyéhez közelebb is, ugyanakkor érdekes, hogy számszerileg ők hajtották végre a legkevesebb védekező akciót.
A labdavesztéseket tekintve a Vidi a Vasast és a Ferencvárost előzi meg. Nagy meglepetés ez a mutató - minél kevesebb, annál jobb -, de természetesen a visszájára is fordítható a kérdés: nem lehet, hogy azért, mert keveset volt a labda a Vidinél?
A párharcokban a Vidi utolsó a teljes mezőnyt tekintve, 400-zal kevesebb párharcot vívott meg, mint az ebben a mutatóban utolsó előtti Debrecen és Vasas. Ez számomra azt mutatja, hogy a játékosok nemigen mentek bele a párharcokba, nem ütköztek eleget, de az előző mutatót is figyelembe véve inkább csapatszinten reagálták le az ellenfelek támadásvezetéseit. Érdekes, hogy kapott gólok számában a Vidi a középmezőnyben helyezkedik el és ha a negatív gólkülönbségű csapatokat nézem (7 csapat), akkor a második helyet foglalja el a maga -5-jével. Mindebből fakadóan egészen biztos, hogy a csapat problémáit nem elsősorban a védekezésben kell keresni.

Támadás

Jöjjön először mindenki kedvence, az xG. Ez a mutató arra szolgál, hogy megmutassa a helzetkihasználás minőségét. Nagyon érdekes, hogy a Paks átlagban több, mint 3 góllal szerzett többet, mint amennyi helyzetet kialakított és ők az egyetlenek a mezőnyben, akik pozitív mérleggel rendelkeznek. Mondhatnánk, hogy a Vidi az előkelő 4. helyet szerezte meg és a -1.1-es xG nem olyan rossz, de bizton állíthatom: csak azért, mert nem voltak nagyon helyzeteink. A 38 szerzett gól nagyon kevés, alig lépi át a meccsenkénti 1-es átlagot - igazából inkább siralmas. Ez az a mutató, amit ha összevetünk a két kiesőével, akkor látható, mekkora szerencsénk volt. A Vasas xG-je -5.7, a Honvédé -7.47 - tehát ha bármelyik e két csapat közül nagyobb arányban értékesíti a helyzeteit, mi búcsúzunk, nem ők.
Kaput eltaláló lövésekben szintén gyatrák voltunk. 112 alkalommal találtuk el az ellenfelek kapuját, csak a két kieső rosszabb e szempontból. Csak viszonyításképpen: a Ferencváros mutatója 173 és ezzel első.
A progresszív passzok azok az átadások, amelyek vagy a saját térfélről indulnak és minimum 30 méteresek, vagy az ellenfél térfelén legalább 10 méteresek - tulajdonképpen azok, amelyekkel támadásokat, kontrákat lehet építeni. Az mb1 mezőnyére kivétel nélkül jellemző, hogy ezek a passzok szinte csak az ellenfél térfeléről indulnak. Nem tudom, a képernyő előtt ülve hányszor téptem a hajamat, amikor Kovács Dani leszedte az ellenfél labdáját, majd nem indított gyorsan, hanem mindig megvárta, míg az aktuális ellenfél visszazár... Nos, a sikeres progresszív passzok száma a Vidinél majdnem 1800, a második legtöbb a mezőnyben (Ferencváros: 2331 - szerintem ez egy kimagasló szám nemzetközileg is, ami azt mutatja: senki nincs még csak partiban sem velük a magyar mezőnyben). A sikertelen progresszív passzok száma csak 1-el rosszabb, mint a Ferencvárosé, de ez mindkét csapatnak csak a középmezőnyt jelenti.
A Vidi 1226 alkalommal mutatott be sikeres passzt az ellenfelek támadóharmadába, ez harmadik helyet jelent, viszont 612 esetben elrontotta azt, ami középmezőnyös eredmény.

Konklúzió

Követve a Vidi szezonját, sokszor az volt az érzésem, hogy nem akarunk nyerni. Gyakorlatilag alig volt olyan forduló a szezonban, amikor a közvetlen védelem - kapus és védők - nem hoztak össze valami kapitálisat. Kovács Dániel egészen a szezon kétharmadáig ki nem mozdult volna a gólvonalról - akkor sem, amikor a labda az 5-ösön belülre jött, ebből nagyon sok gólt kaptunk, clean sheetünk alig volt. Szintén nagyon sok gólt kaptunk a bal felső környékére, a tavalyi Kisvárda elleni meccsen bebizonyosodott - és mindenki látta -, hogy az ott valamiféle vakfoltja a kapusnak és ezt az ellenfelek idén igyekeztek is kihasználni. Grzelak érkeztével érezhetően többször is kimozdult a kapuból, többnyire jól. Ugyanakkor a védelem másik nagyon gyenge pontja Marcel Heister. Többször is középre fejelte ki a labdát - nem csak a 16-os előterébe, hanem a boxon belülre is és erre képes volt nem csak középre húzódva, hanem balról is. A felcsút ellen csak azért nem lett gól belőle, mert egy korábbi les miatt nem adták meg... Nem szeretném, ha bárki is félreértené: teljesítményt tekintve olyan Marcelo-s. Védőnek nem jó, támadásban sokkal használhatóbb, de szélsőnek sem az igazi.
Nego nagy kedvencem volt, amíg rá nem jöttem, mekkora alibiző. Nincs semmi baj azzal, ha egy játékosnak már nincs kedve az adott környezetben játszani - növesszen gerincet és kezdeményezze a szerződése felbontását, annak minden anyagi következményével együtt. Schön kiválásával gyakorlatilag a támadójátékunk meghalt, Kodrót nem véletlenül engedte el a Bilbao: az előre ívelt labdákra gyakorlatilag fel sem ugrik, ha megpróbál átvenni egy passzt, az garantáltan 3 méterre pattan el tőle.
Nagyon sokat erőltette a csapat a szélről érkező beadásokat, legyen az akcióból, vagy szabadrúgásból, de ezek elenyésző töredéke ért csapattársat. 16-oson kívülről szinte nem lövünk kapura, de ha nagy ritkán igen, akkor vagy elszáll, mint a győzelmi lobogó, vagy telibe találja az első védőt. Szabadrúgónk szintén nincsen, gyakorlatilag az ellenfelek a legnagyobb nyugalommal faultolhatnak a boxuk előterében, nem lesz végzetes a számukra.

A fenti számokból látható, hogy ez a Vidi tudna focizni, ha akarna, de nem akar. A jó pénz mindig megérkezik a bankszámlára, teljesítménytől függetlenül, hát minek törné össze magát a játékos?

Nos, ezen változtatni kell, különben most azért maradtunk bent az mb1-ben, hogy jövőre essünk ki.