Séta Európa egyik legikonikusabb falujában - Hallstatt

A cikkben található valamennyi kép és videó saját készítésű, azok szabadon felhasználhatók.

Hallstatt. Ausztria és az Alpok egyik rejtett gyöngyszeme. Vagyis csak az lenne, ha mára nem nőtte volna ki magát turista látványossággá és Instagramm fotózkodási helyszínné. De ettől még teljesen szerethető, felfedezendő, és mindenképp bakancslistás helyszín. Nálam is csak úgy került képbe, hogy amikor Párizsba autóztunk, autópálya nélkül természetesen, hogy útközben átéljek mindent amit kell, szóval akkor fedeztem fel Ausztria csodálatos hegyeit. Ezért terveztem egy olyan utazást is, ami csak ide szól, az osztrák hegyvidékre.

A legelső képemen ízelítőnek mindjárt a jól ismert és méltán a legnépszerűbb fotós helyszín látható: a "Classic Village Viewpoint”. Ez az a híres képeslapra illő panoráma, mely a tóparti házakat, a jellegzetes evangélikus templomtornyot és a háttérben magasodó Alpok vonulatait ábrázolja. Magam is nehezen hittem el, hogy ott voltam, annyira látványos. Ezen a helyszínen amúgy ugyanazt tapasztaltam, amit például Párizsban, csak kevesebb emberrel. Sok pár úgy jött, hogy eleve állítható kameraállványokkal, vagy gimball-al voltak felszerelkezve, és általában a lányok voltak nagyon kiöltözve, kisminkelve. Utána pedig mentek a pózok, a különböző beállítások, aluról, jobbról balról fényképezve, stb. Nevettem is jókat rajtuk. Megjegyzés: még így is, hogy nem hétvégén jöttünk, és még nincs teljesen szezon, és késő délután van, szóval még így is sok volt a turista. El sem tudom képzelni, mi lehet itt hétvégén, pláne, ha jó az idő. Megmozdulni nem lehet valószínűleg.

És most egy pár szót a helyszínről: Hallstatt Ausztria egyik legismertebb települése, amely a festői megjelenésű Hallstatti-tó partján, meredek hegyek ölelésében fekszik. A mindössze néhány száz fős falut (700-800) évente több mint egymillió turista keresi fel, így a látogatók száma sokszorosan meghaladja az állandó lakosokét. Csúcsidőben naponta akár 10-13 ezer turista is előfordulhat. Hallstatt különleges hangulata, történelmi épületei és a tóparti panoráma miatt 1997 óta az UNESCO világörökség része. A település története több ezer évre nyúlik vissza (legalább 7000 éves!), hiszen a környék híres sóbányáiban már az őskorban is bányászták a sót. A falu népszerűsége és híre olyan nagy lett, hogy Kínában egy teljes méretű másolatát is felépítették a 2010-es évek elején, amit 2012-ben adtak át hivatalosan, ahová Hallstatt polgármesterét is meghívták. Bár a kínai változat látványos, az eredeti Hallstatt természeti környezete és történelmi hangulata utánozhatatlan. A magánvéleményem szerint egyáltalán nem sikerült jól. A településen ma főként turizmusból élő helyiek laknak, akik igyekeznek megőrizni a falu hagyományait és nyugalmát. Jómagam is rengeteg kínai turistával találkoztam, ha rosszalló megjegyzést szeretnék tenni: jöttek megnézni, hogy milyen lett a másolatuk. Hallstatt egész évben gyönyörű, de sokak szerint tavasszal és ősszel a legkellemesebb felkeresni, amikor kevesebb a turista és a környező hegyek is különösen látványosak. Nyáron pezsgő élet várja az érkezőket, télen pedig a hófödte házak és hegycsúcsok varázsolják mesebelivé a tájat. Nem véletlen, hogy Hallstattot gyakran Ausztria egyik legszebb településeként emlegetik, és sok utazó számára bakancslistás úti célnak számít. Időjárás: nekünk szerencsénk volt, mert olyan időjárás van az osztrák hegyekben, hogy nagyon nem mindegy, hogy csak egy példát mondjak, hogy hétfőn vagy kedden akarsz menni. Egyik nap verőfényes napsütés, meleg és jó látási viszonyok, másnap pedig esős borús, hideg és sötét, felhőkbe vesző hegyek. Érdemes mindenképp a helyi időjárási előrejelzést nyomon követni, elég pontos.

Cikk a kínai Hallstatt másolatról: [link]
Videó a kínai Hallstatt másolatról: [link]

Három tavat is volt szerencsém közelebbről szemügyre venni az Alpokban Hallstatt felé. Mindhárom tiszta vízű és átlátszó, sok méter mélyig. Ha errefelé jársz, nem nehéz ilyen képet készíteni.

Jóval tovább tartott eljutni Hallstattba a szállásunktól, mint ahogy előzetesen terveztük. A térkép szerint mindössze 40 kilométer és alig fél óra volt az út, a valóságban viszont közel kétórás, izgalmakkal teli utazás lett belőle. A rengeteg alagút, az útjavítások és a turistaforgalom is folyamatosan lassította a haladást. Ennek ellenére egy percét sem bántam, úgy éreztem, ennek az útnak pont így kellett történnie. Az utazás során ráadásul átéltem valamit, amit korábban még soha. Egy egészen különleges optikai élményt, ami a tériszonyomat is alaposan próbára tette. Egy hosszú lejtőn gurultunk lefelé, nagyjából 90 km/órás tempóval, amikor egyszer csak kitárult előttünk a táj. Ahogy elhagytuk a hegyoldalt, egy hatalmas völgy tárult elénk, a mélyén egy tóval. A háttérben pedig ott magasodtak az Alpok óriási csúcsai. Tudtam, hogy valójában még kilométerekre vannak, de akkora méretük volt, hogy szinte karnyújtásnyira lévőnek tűntek. Ez a furcsa kettősség, a valós távolság és a szemem által érzékelt közelség, teljesen összezavarta az agyamat. Egy pillanatra tényleg beleszédültem a látványba. Egyszerűen nem vagyok hozzászokva ekkora terekhez és ilyen monumentális hegyvidéki panorámához. Gyorsan összeszedtem magam, mert azért mégiscsak én vezettem. De azt a pillanatot biztosan nem fogom elfelejteni. Egyszerre volt lenyűgöző, szédítő, és olyan élmény, amit képeken egyszerűen lehetetlen visszaadni. Ezt látni kell.

Én nem vagyok lusta típus, így egyből a P1-es parkolót vettem célba, amely közvetlenül a falu szélén található, rögtön az alagút kijáratánál. Bár Hallstatt belsejében van több parkoló is, ezt már ismertem egy korábban látott bemutató videóból, de azért nem gondolkodtam másik lehetőségen. Ráadásul egyáltalán nem volt messze semmitől, hiszen Hallstatt mindössze nagyjából két kilométer hosszú. Alig öt perc séta után már a tó partján találtuk magunkat, és innentől kezdve nincs más dolga az embernek, mint kényelmesen sétálni és magába szívni a hely hangulatát. Érdemes minden apró részletet megfigyelni: a hegyeket, a kristálytiszta vizet, a halakat, a hangulatos kis házakat. Hallstatt egyszerűen lenyűgöző. Bár egy több száz (ezer) éves alpesi faluról beszélünk, mégsem tűnik elhanyagoltnak vagy romosnak. Minden rendezett, tiszta és gondosan karbantartott. A házakat virágok díszítik, az utcákon kellemes éttermek, sörözők és kávézók sorakoznak, így az egész településnek van egy nyugodt, szinte mesebeli hangulata. Még egy fehér cicával is sikerült barátságot kötnünk, akin látszott, hogy a turistákból is "él". Biztos vagyok benne, hogy nemsokára újra visszamegyek oda sétálni, és megcsodálni ismét a hegyeket.

Megérkezés a parkolóba - kattints a videó megtekintése képre

Legnagyobb sajnálatomra, a felvonó, ami a kilátóba visz fel, épp karbantartás alatt van. És higgyétek el nekem, ott a helyszínen megdöbbentően magas az a hegyoldal.

"úgy sajnálom" és "fóbiás" videó - kattints a videó megtekintése képre

Hallstattnak van egy egészen különleges hangulata. Tipikus osztrák hegyvidéki falu, ahol minden rendezett, nyugodt és barátságos. Persze a békés utcákon rengeteg turistával is találkoztunk, főleg kínai és koreai csoportokkal, akik láthatóan ugyanúgy elvarázsolódtak a hely szépségétől, mint mi. A tó vize elképesztően tiszta, a parton hattyúk úszkálnak, a sekély részeken pedig apró halak cikáznak. Az egész környezetnek olyan békés hangulata van, hogy az ember legszívesebben még órákig csak sétálna és nézelődne. Őszintén szólva, nagyon nehéz otthagyni ezt a helyet. A hegyoldalakon hatalmas fenyők magasodnak, de akkorák, hogy azon elmélkedik az ember, hogy ugyan hogyan áll meg egy ekkora fa a szikla oldalán. Amerre csak néz az ember, mindenhol képeslapra illő látvány fogadja. Nem véletlen, hogy Hallstatt szinte minden sarka tökéletes Instagram fotó helyszín. Séta közben megkívántam egy kis epret, ezért megnéztem az egyik árus kínálatát. Mosolyogtam, amikor megláttam az árakat: nagyjából ugyanannyiba került, mint otthon a Balatonnál. A Hallstatt Skywalk kilátóhoz végül nem jutottunk fel, mert éppen felújítás miatt zárva volt. Hát... "rettenetesen sajnáltam." 😄 Igazából a faluból és a tópartról is annyi gyönyörű panoráma tárult elénk, hogy egy pillanatig sem éreztem hiányát. Ahogy ott sétáltam, óhatatlanul is az jutott eszembe, milyen szerencsések lehetnek azok, akik itt élnek. Egy kicsit irigylem őket. Nemcsak a gyönyörű környezet miatt, hanem azért is, mert egy ilyen helyen talán minden reggel egy kicsit nyugodtabban indul a nap.

Séta a falu elején - kattints a videó megtekintése képre

És ezt most nem fogjátok elhinni. Párizs és Bécs utcái után most itt is valami jellegzetes, fura szagot éreztem. Igen, azt. A park egyik padján egy kínai hölgy ült, és csendben rágyújtott egy cigarettára. Vagy valami hasonlóra. Egy pillanatra olyan volt, mintha teljesen más világba csöppent volna az egész jelenet. Lehet, hogy így még jobban átjött neki a pillanat hangulata, a feeling? Az ilyen momentumokban mindig elgondolkodom azon, mennyire összeérnek a városok, és az emberek. Párizs, Bécs, és most ez a hely is: mind ugyanazt a furcsa keveréket adják. Turistaáradat, és néha egy-egy olyan jelenet, amit nem lehet előre megírni.

Eper és fűszag - kattints a videó megtekintése képre

A tó másik oldalán vonat közlekedik, és ha hiszitek, ha nem, az a kicsinyke fehér komplexum ott szemben: egy kastély.

A kínai turistáktól szinte mindig azt tanultuk meg, hogy pontosan hol érdemes a legjobb fotókat és videókat elkészíteni, és őszintén szólva, tényleg meglepően jól érzik ezeket a helyeket, ezt nem lehet tőlük elvitatni.

Romantikus rózsabokor videó - kattints a videó megtekintése képre

Megérkeztünk Franciska kedvenc helyére is: az ajándékboltba. Ez nálunk már szinte kötelező megálló, bárhol is járunk: legyen az város vagy apró falu.

Ajándékbolt - kattints a videó megtekintése képre

Csodák csodájára végre magyarokkal is összefutottunk. Pár percet beszélgettünk velük, és bevallom, nagyon jól esett újra magyar szót hallani ebben a soknyelvű forgatagban. A fülem ki volt hegyezve már a magyar beszédre, nem is kellett direkt erre figyeljek.

Magyarok és "on tono okotóje" - kattints a videó megtekintése képre

Tovább sétáltunk a főutcán. Az idős magyar házaspár azt tanácsolta, hogy siessünk, ha még szeretnénk valahol vacsorázni, mert az éttermek elég korán bezárnak, ráadásul a legtöbb helyen csak készpénzzel lehet fizetni. Ez azért meglepett: mintha itt egy kicsit megállt volna az idő. Közben a tóparton megláttunk két embert, akik egy stég szélén ültek, a lábukat a kristálytiszta vízbe lógatva, kezükben egy-egy sörrel. Na, ezt hívom én életérzésnek. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy én miért nem tudok ennyire spontán lenni? Pedig igyekszem, esküszöm. De ezek szerint jobban kell igyekeznem. A házak alsó portáján mindenféle boltocska van itt, még ilyen is: Méz és tea ház.

Séta a főutcán (lehet nem lesz sültkrumpli?) - kattints a videó megtekintése képre

A kevés utcából, amiből a falu áll, sok helyről lehet készíteni szép képeket.

Ez a lépcső Hallstattban a Welterbemuseum Hallstatt (Világörökségi Múzeum) közelében található, és a feliratok ugyanazt jelentik különböző nyelveken: "Utazás az időben”. A lépcső önmagában nem egy történelmi emlék, hanem csak egyfajta jelképes bejárat a múzeumhoz, amely Hallstatt több ezer éves történetét mutatja be. Amikor felmész rajta, szimbolikusan egy időutazásra indulsz: a modern Hallstattból vissza a sóbányászok, a Hallstatt-kultúra és az őskor világába. Számomra öröm volt, hogy magyarul is olvashattam az idézetet rajta.

A főtéren (Marktplatz), a közepén áll a Szentháromság-oszlop /szobor (németül Dreifaltigkeitssäule). Ez egy barokk kori pestisoszlop, amelyet a 18. században emeltek. Az ilyen oszlopokat Ausztria és Közép-Európa számos településén állították hálából azért, hogy a város vagy falu megmenekült a pestisjárványoktól, illetve más csapásoktól.

A főtér, Marktplatz - kattints a videó megtekintése képre

A falu közepén ismét találtunk egy hangulatos partszakaszt, ahol parkoló és egy étterem is volt. A hegyről egy kis patak csörgedezett a tóba, a partján pedig egy család pihent. Ekkor azonban olyat láttam, hogy szó szerint leesett az állam. A család tinédzser lánya ugyanis úgy döntött, hogy ledől egy kicsit pihenni. De nem a fűbe vagy egy padra... hanem a patakot szegélyező keskeny betonkávára. Olyan közel a vízhez, hogy nekem már ránézni is ijesztő volt. Őt viszont szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta. Álmosan megdörzsölte a szemét, visszahajtotta a fejét, és békésen pihent tovább. Elképesztő lazaság, én biztosan egy percig sem mertem volna ott feküdni. Közben Franciska kiszúrta a tó túlpartján éppen elhaladó vonatot. Akkor még nem is sejtettem, hogy azon a szerelvényen már utazott az egyik topikgazda társam, Mr. Csizmás. Micsoda véletlen!

A víz mellett alvó lány és a vonat - kattints a videó megtekintése képre

További néhány perces séta után lassan közeledtünk a híres "Classic Viewpoint” felé. Útközben ismét feltűnt valami, amit már korábban is észrevettem: jó eséllyel rengeteg külföldi videóblog felvételén is szerepelek, ahogy ők is az enyémen. Furcsa belegondolni, hogy miközben én őket filmezem, valószínűleg ők is ugyanígy megörökítenek engem a saját utazási emlékeikhez. Aztán egyszer csak odaértünk. Ahogy jobbra visszanéztünk a falu templomára és a tó fölé magasodó hegyekre, szó szerint leesett az állunk. A látvány olyan volt, mintha egy képeslap vagy egy mesekönyv elevenedett volna meg előttünk: tényleg hihetetlenül meseszerű.

Lassan odaérünk a "Classic viewpointhoz" - kattints a videó megtekintése képre

És végre megvan, rátaláltunk. Ahogy ott álltam, egyetlen dolog járt a fejemben: innen egyszerűen nem akarok elmenni. Ez a hely és ez a kilátópont annyira gyönyörű, hogy az ember legszívesebben órákig csak állna, és csendben gyönyörködne a látványban.

A "Classic viewpointhoz" - kattints a videó megtekintése képre

A bizonyíték, hogy ott voltam. Sajnos valaki engem is kamerázott folyamatosan :-).

A séta során többszőr is beleakadtunk ugyanabba a fehér cicusba.

A fehér cicus - kattints a videó megtekintése képre

A Classic Viewpoint után elindultunk, hogy felkutassuk a vízesést. Az odavezető úton azonban egy újabb meglepetés várt ránk: a hegyoldalba épített templom és mellette egy apró temető. Ahogy néztem, csak egy kérdés motoszkált a fejemben: vajon ki és hogyan hordta fel ide annak idején az összes építőanyagot? Aztán egyre inkább tudatosult bennem, milyen magasan is járunk. Ezzel együtt visszatért a régi ismerősöm is: a tériszony. Ismét meg kellett küzdenem a saját démonaimmal. Ezúttal sem én kerültem ki győztesen.

A fenti templom 1.rész - kattints a videó megtekintése képre

A fenti templom 2.rész, támadnak a démonok - kattints a videó megtekintése képre

Végül megtaláltuk a felső vízesést is, és legnagyobb meglepetésünkre még egy parkoló is volt mellette. Mondanom sem kell, nem épp alacsonyan jártunk. 🙂 Innen már minden lépésnél óvatosabban haladtam, lassan és körültekintően, mert a biztonság az első.. A lefelé vezető, meglehetősen meredek lépcsősor közben ráadásul egy újabb parkolóba is belefutottunk. Ez a falu tényleg egy nagy meglepetés.

A vízesés és a fenti parkoló - kattints a videó megtekintése képre

Lefelé a vízeséstől (a démonok nem hagynak magamra) - kattints a videó megtekintése képre

Lefelé jövet a felső vízeséstől az egyik apartmant "Apartman a Valhallához”.nak neveztem el. Olyan magasan van ugyanis, hogy oda szerintem csak az istenek, vagy legalábbis a félistenek jutnak fel gond nélkül.

Apartman a Valhallához - kattints a videó megtekintése képre

Este hét óra körül még mindig újabb turisták érkeznek a faluba, ráadásul nem is kevesen. Este hétkor, érted ezt? Honnan, és főleg hová jönnek még ilyenkor? A nap közben lassan lebukik, de a forgalom nem akar csillapodni, csak jönnek és jönnek. Közben az idő is kegyes, még mindig kellemesen meleg van, nagyjából 27 fok, bár én már lassan kezdem hűvösnek érezni a levegőt.

Este 7 óra, de még mindig jönnek a turisták - kattints a videó megtekintése képre

Lassan elindultunk hazafelé. Ez volt Hallstatt. Az egyik legszebb falu, amit valaha láttam életemben. Nem volt könnyű ide eljutni sem, de az igazi kaland még csak most kezdődik: a hazafelé vezető út sem lesz egyszerű. Sötét kanyargós hegyi utak, alagutak, és ki tudja: szarvasok, nyulak, meg minden, ami az éjszaka része ezen a vidéken…

Lassan indulunk hazafelé - kattints a videó megtekintése képre

Ahogy elindultunk hazafelé, még vetettünk egy utolsó pillantást a partról a tóra. Bár a nap már lement, mégsem lett sötét, sőt, valahogy még mindig világos, nyugodt volt minden. Ez az utazás igazán különleges élmény volt: izgalmas, látványos, egy igazi bakancslista elem. Az ember ilyenkor érzi, hogy megérte minden lépés. És aztán az utolsó pillanatban, a tóparton még egy apró jelenet: kínai turisták sültkrumplit ettek. Valahogy úgy éreztem, hogy az enyémet eszik.... Lehet éhes voltam már?

Az én sültkrumplimat eszik - kattints a videó megtekintése képre

Szerencsére még aznap ehettem én is finom ropogós sültkrumplit, amit meg is érdemeltem.

Sül a sültkrumplim - kattints a videó megtekintése képre

Ezen a vidéken gyakran tárul a szemünk elé filmvászonra kívánkozó látvány. Itt szinte minden kanyar után festői, filmszerű panoráma fogadja az embert.

Mi szándákosan hétfőn utaztunk ide autóval, hogy elkerüljük a hétvégi sok turistát. Ennek ellenére nem volt zökkenőmentes az odajutás. Forgalmi dugók, útfelújítási dugók nehezítették a megérkezésünket. A segítségünkre volt pár magyar youtube videó, a parkolásról, az ottani viszonyokról.

Simán bele lehet akadni több száz autós dugókba is, fél órákra. Pár km-re Hallstatt-tól

Ha nagyon be akarjátok szorítani, akár egy 3-4 órás délelőttbe is belefér a falu és látnivalói, de egy napot két étkezéssel és sok fotózással kényelmesen el lehet tölteni benne. Érdemesebb hétközben menni: hétfő-csütörtök, és délután 15:00 után. Sokkal kevesebb a turista. Mi jó időben mentünk és nagyon meg voltunk elégedve mindennel. Apropó idő: a falu elején még úgy gondolja az ember, hogy egy jó 20 perc múlva el lehet érni a falu végéig. Ez csak akkor igaz, ha teljesen becsukod a szemed és vakon mész. Mert a táv amúgy nem hosszú. De lehetetlen megtenni rövid idő alatt, annyi a látnivaló, beülni való, megkostolnivaló, fényképeznivaló.

Köszönöm, ha végig olvastatok, és ha picit is élveztétek. 🙏🙇‍♂️ Renélem, hogy egy kis infót tudtunk adni Hallstatt-ról. Ha ti is meg szeretnétek látogatni Hallstatt-ot, ebből a három videóból jól tudtok tájékozódni: [link] [link] [link] Ha voltatok már ebben a szép kis hegyi faluban, kérlek a hozzászólásoknál osszatok meg velünk 1-2 képet, szívesen megnézném. Pacsi...