Bevezető

Volt egy 275l-es akim, amit szerettem volna tengerire cserélni, mert már nagyon vágytam sósvízi halakra. Persze nagyon sokáig nem volt erre a cserére jelentkező, pedig hirdettem orrba-szájba.

Aztán egyszer csak jelentkezett egy vidéki akvarista társ, hogy ő meg az elfekvő 400 lityis akija helyett bevállalna egy teljesen berendezett, komplett édesvízit, amilyen az enyém. Nem részletezem, volt olyan rendes és elszállította nekem az akiját, az enyémet pedig elvitte. Mindenki jól járt, mert megkapta, amit szeretett volna, az ilyen üzleteket szeretem.

Az aki professzionális, gépi csiszolású, batár erősítésekkel, masszív állványzattal. Vettem OSB lapokat és körbeborítottam vele az alsó részt, ez lett egy olcsóbb megoldás valódi, méregdrága bútorzat helyett (így sem volt filléres). Az állványt lefújtam feketére, majd lelakkoztam az egészet, hogy ne penészedjen, stb. és remek lett, páran már megdicsérték.

Végre volt egy profi fúrt tengeri akváriumom, csövekkel. Vettem hozzá lehabzót is, volt tankom is alulra, minden frankón indult volt öröm és boldogság...

... Aztán tengeris fórumokon, ahol a tanácsokat kértem a kezdéshez, eléggé öntelt furkók gyorsan elvették a kedvem az egésztől.

Aztán a végső érv amellett, hogy ne tengerizzek az volt, hogy elég komolyan felmerült a családban a költözés eshetősége és hát egy jól beállított tengeri akit költöztetni... sokkal nehezebb, mint egy édesvízit.

A döntés a következő volt: először azt gondoltam, hogy semmit nem csinálok, de aztán annyira szomorúan és üresen árválkodott a sarokban ez a nagy aki, hogy nem tudtam ellenállni neki. Megcsináltam az édesvízit.

Módszer

A módszer a szokásos volt, nem tudtam elszakadni a gyökerektől.

Volt viszont egy olyan tényező, ami édesvízi aksiknál nem szokott lenni, ebből én komoly előnyt próbáltam kovácsolni. Ez pedig a lyuk az aki alján. Először be akartam "tömni", de aztán rájöttem, hogy butaság lenne, mivel így egyrészt tudok rá csapot szerelni, amin ki lehet engedi a vizet vízcserekor, másrészt bármikor át tudom alakítani tengeri akivá, ha úri kedvem úgy tartja. Sőt át sem kell alakítani, használhatom így, ahogy van, csak egy tankot teszek alá, abba a lehabzót, meg egy áramoltató kell, meg élőkő még és kész.

Csövezés

Elmentem PVC csöveket venni, mert a régieket egyrészt ki akartam cserélni, másrészt csapot akartam rájuk szerelni. Kici, óccó golyóscsapot vettem, mert bőven elég és a funkcióját remekül ellátja, ugyanakkor masszív is.

Összeszereltem a PVC csöveket, PVC ragasztóval ragasztottam össze őket, majd teszteltem, hogy nem eresztenek-e. Az akiba kerülő végére vettem lezáró elemet és kilyukasztgattam forrasztópisztollyal. Azért döntöttem így, mert bármilyen más megoldás rossz lett volna. Ha egy hálószerűséget teszek a cső végére, hogy ne szippantsa be a halakat, azt állandóan takarítani kellett volna, cserélni, stb. Így viszont egy nagyon jó és praktikus megoldást tudtam készíteni, ami ráadásul fix is, nem kell hozzányúlni, karbantartani és nem szippant be semmit, amit nem kellene.

A cső meneteit az összetételeknél tömítőszalaggal tekertem körbe (kócot nem javasolt itt használni!). A lyuknál a csövet átlátszó Mester ragasztóval fugáztam körbe atombiztosra. Mindezt alulról is, nem csak felülről (belülről).

Száradási idő: egy teljes hét. Onnan lehet tudni, hogy teljesen megkötött, hogy megtapizod egy ujjal, majd megszagolod az ujjadat. Ha nem érzed rajta a ragasztó jellegzetes szagát, akkor készen van.

Indítás

Vízzel feltöltöttem az akit egy csak erre a célra használt slag segítségével. Először harmadáig, majd feléig, majd tele. Napokig hagytam így állni, ellenőriztem, hogy biztosan nem csepeg sehol. Közben persze lágyult a víz, távozott a klór, elkezdett kialakulni a bacikultúra és a vízóra is magához tért.

Beszórtam a talajt és elhelyeztem a dekor köveket. A vulkáni tufát nagyon jónak tartom, sok benne a búvóhely a halaknak, nagyon szeretik. Az szokott a tufával szemben ellenérv lenni, hogy nagyon koszolja a vizet. Nagyon alaposan meg kell tisztítani, jó magas hőfokon meg kell zuhanyoztatni és nem lesz gond. Akkor van baj, ha másik akváriumból kerülnek át a kövek, ilyenkor a rengeteg pici lyukban, eldugott felületeken megtapadt maradványok bizony gondot okozhatnak. Ezért kell a forró víz, akár kifőzés.

Amikor a szűrőt beindítottam, tettem az akiba indító folyadékot, amiben kezdő baktériumkultúrák vannak, ezek szükségesek ahhoz, hogy az akvárium sokkal hamarabb be tudjon indulni, biztosítják a megfelelő szűrést, a kártékony anyagok feldolgozását. Magyar Neptun terméket vettem, ami hát nálam sajnos a gagyinak a szinonímája, mert minden, amit csinálnak egy kalap kaki. Sajnos most Sera termékre nem volt pénzem. A Sera alkalmazása után 24 óra múlva mehet az akiba minden, a Neptunra rá van írva, hogy minimum egy hétig minden nap töltögessük az akiba! Na most 800l-hez való volt vmi 350-400 Ft körül... 400l-es akiba ez mondjuk tart két napig. Ha egy hétig, vagy mondjuk 8 napig akarom öntögetni bele, ki lehet számolni, hogy mennyibe is kerül! Értelmetlen. Akkor már egyszerűbb Sera-t venni és minden okés. Na szóval nagyon megbántam a filléreskedést, de most már ez van. Beleraktam a 800l-hez valót egyben, mérgemben. Ennyi... Ártani nem árthat.

Így járattam a belső szűrőt (Atman AT-203 + nagy méretű szivacs) és a levegőztetőt (Sera 275R) egy napig. Ez alatt kiszűrődött a maradék fehér cucc is, amit a talaj kavicsai közt maradt és opálossá tette a vizet. Beraktam az élőlényeket, amik eddig a másik (kisebb) akimban éldegéltek.

A csövet tufadarabokkal takartam el. Nem volt egyszerű összelegózni úgy, hogy ragasztani és damillal kötözgetni se kelljen... Szerintem egész tűrhetően sikerült.

Világítás

Ami még említésre méltó, az a ledes világítás, ami sok szempontból jó választás lehet a jövőben minden akvarizálónak. A fogyasztás is fontos, az is, hogy törpefeszültségről megy, a ledcsík nagy felületen tud nagy fényerővel világítani és ez az újabb, 5630-as típus már 18 lumen/smd-t tud! A fénye hideg, kékes, 5500K. A ledek üzemórája gyakorlatilag végtelen. Hőt annyira minimálisan termelnek, hogy egyáltalán nem érdemes számolni vele, így a nyári hőségben semmiféle problémát nem okoznak.

Az öntapadós ledcsíkok viszonylag olcsók, ha nem üzletben vesszük őket, hanem "okosan", kéz alól. Így sokkal olcsóbban kijövünk, mintha bármilyen fénycsövet vettünk volna. Nekem már meg volt a tervezett csöves világításhoz egy irodai tükrös armatúrám, így a ledcsíkot abba ragasztottam bele.

Még egy nagy előnye a lednek, hogy ha veszünk akár a kertészetben egy darab átlátszó slagot (színesben is kapható) és belehúzzuk a ledcsíkot, majd vízhatlanul lezárjuk a slag végeit (akár szilikonnal), akkor a vízbe is tudunk tenni világítást, ami megoldja azt a problémát, hogy a vízfelszínen úszó növények elfogják a fényt a többi elől és dekornak sem utolsó. Arra vigyázzunk, hogy a víz alá lehetőleg ne 5630-as ledeket tegyünk, hanem mondjuk 5050-eseket, mert előbbi fénye annyira erős, hogy ha szembe világít, akkor zavaró. Az alapvető, hogy ne úgy helyezzük el a ledes világítást a vízben, hogy az a szemünkbe világítson, hanem mondjuk felfelé, vagy lefelé, vagy befelé fordítva, ahogy jobban mutat és a növények helyzetétől függően.

Ugyan ezt a slagos megoldást megkaphatjuk a boltokban is, vízhatlan/vízálló LED csík néven, méregdrágán.

Még egy tipp: ne dőljünk be az üzletek ajánlatainak! Nincs olyan, hogy led-es táp! Vannak stabilabb tápok és kevésbé stabilak, de olyan nincs, hogy kifejezetten ledhez való táp. Emígyen tökéletesen megfelel nekünk bármilyen 12V-os táp, ami min. 1.5A-t tud, de az sem baj, ha többet, mert úgyis csak annyit fogyaszt, amennyit a led megkíván.

Egy 1m-es ledcsík 19.2W-ot kellene fogyasszon a gyári adatok szerint. Megmértem, nálam bekapcsoláskor 11.5W körül fogyaszt és ez megy le szépen 10.4W-ig. Mindezt egy 12V-os 4A-es laptop táppal. Tehát a fogyasztásra igazán nem lehet panaszunk.

Élővilág

Itt nagyjából vége is a történetnek, mivel a növényes élővilág kimerül egy vízikehelyben, meg egy nyomorult valiznériában és ennyi. A halak és egyebek sem igazán izgalmasak még.

Kísérletezgetek olyan növényekkel, amiket szobanövényként ismerünk, de alapvetően meg tudnak élni vízi környezetben is. A kísérlet tárgya, hogy egy-egy ilyen növény mennyire tud megmaradni akár a víz alatt is. Jelenleg egy egyszerű futót tesztelek emígyen, ez már hónapok óta nagyon jól bírja. A légzőgyökerei, amint érzékelik, hogy vízben vannak, azonnal átalakulnak, hogy fel tudják venni a vízből a megfelelő tápanyagokat. Szerintem zseniális. Az élet utat tör...

Annyit érdemes még megjegyezni erről az akiról, hogy nincs neki teteje. Úgy döntöttem, hogy nyitott lesz az akvárium. Nagyon kényelmes, hogy nem kell a tetővel vesződni és így a szoba páratartalmáról is gondoskodik a medence.

A fotón még opálos a víz egy kissé, a pakolászással felkavartam, másnapra ez eltűnik.