Aki rendszeresen olvassa e blogot, az valószínűleg tudja, hogy a Sony Ericsson PlayNow plus nem csak arról szól, hogy mobiltelefonunkon korlátlanul tudunk zenét letölteni és hallgatni. Ebben a technokrata világban mondjuk ez sem lenne rossz, rengeteg ember szaladgál az utcán permanensen bedugaszolt fülekkel, melynek végén egy MP3 lejátszó vagy egy Walkman telefon lóg, amiből levonhatjuk az egyszerű konklúziót: az emberek sokat hallgatnak zenét a mobiltelefonjukon. A számítógépükön viszont talán még ennél is többet...

Szerencsére erre a Sony Ericsson is rájött, aminek az eredménye az a PC-s program, melynek segítségével a korlátlan zeneletöltést nem csak útközben, mobiltelefonunkon tudjuk élvezni, hanem számítógépünk előtt ülve is. A kulcs az a nagyjából 10 MB-os kliensprogram, melyet a gyártó honlapjáról tudunk letölteni bármely Windows futtató PC-re, melynek van internetkapcsolata és Windows Media Player 11-e. A letöltés természetesen ingyenes, a programot feltelepíteni viszont csak úgy tudjuk, ha megadjuk azt az e-mail címet, amit a készülékünkön az ismerősök/profil menüpontban megadtunk. Ezt követően kapunk egy kódot tartalmazó levelet a megadott e-mail címre, melyet a konfigurációs ablakba beírva el is indul Omnifone MusicStation nevű szoftverére alapuló Sony Ericsson kliensprogram. A programot összesen három PC-re tehetjük fel, azaz le tudjuk fedni otthoni és munkahelyi számítógépünket, valamint notebookunkat is. Kivéve, ha valamelyik egy Mac, mivel az OSX operációs rendszer nem támogatott, ráadásul úgy néz ki, hogy nem is lesz az.

A kliensprogram letisztult felülettel rendelkezik, az egyes funkciókat ikonokkal érhetjük el, melyek baloldalt sorakoznak. A házikós ikonnal jelölt kezdőoldalon kiemelt előadókkal, új és kiemelt albumokkal találkozhatunk, ha szeretjük a rádiókban is hallható kommersz zenét, itt nézelődhetünk. Én mondjuk többet használtam a nagyítóval jelölt keresést, az itt beírt szöveget a program előadók, albumok és számok címében keresi. A harmadik menüpont a híreké, utána az előadók, albumok és zeneszámok jönnek. Ha ezekre rányomunk, az csak a képernyő baloldali oszlopát érinti, egy elég szűk hasábban jelennek meg a letöltött/ajánlott/kedvenc számok — avagy előadók/albumok, attól függően, hogy hova nyomunk. A képernyő legnagyobb részét a hírek/ajánlások/profilunk foglalja el, hogy melyik van kint, az attól függ, hogy a számokra való kattintás előtt melyiken voltunk utoljára. Ez az állapot csak addig tart, amíg el nem kezdünk lejátszani egy zenét, ilyenkor ugyanis az album nagyméretű és rendkívül jó minőségű borítója, főbb adatait (előadó/műfaj/kiadás éve/kiadó) és persze a számlista is megjelenik, plusz alul kapunk pár ajánlást hasonló stílusú albumokra. Magát a zenét a jobboldali hasábban tudjuk irányítani, számléptetés, play/pause, következő szám, hangerő, ez minden, ami kell — azaz mégsem, egy hangszínszabályzót még el tudnék viselni. A baloldali menüpont legalján találjuk a beállításokat, fölötte még ott vannak a lejátszási listák, a toplisták, valamint a közösség, ahol ugyebár ismerőseinket érhetjük el. A beállítások között nem találunk sok dolgot, egy fontosat viszont igen, megadhatjuk ugyanis, hogy a letöltött zenék hol kerüljenek tárolásra. Ha több merevlemez van a számítógépünkben, zenéinket pedig nem a Windowst tartalmazón tároljuk, ide mindenképp menjünk el, egyébként kellemetlen meglepetések érhetnek minket.

Bár még nem említettem, de nagyon fontos, hogy a zenelejátszó szoftver tökéletesen beszél magyarul, bár a telepítés során még csak töri azt. A zeneszámok minőségét nem mi választjuk ki, mindenképp 192 kbps-os tömörítésű WMA (Windows Media Audio) formátummal lesz dolgunk, ezért kell a telepítéshez a Windows Media Player. A számok természetesen másolásvédelemmel vannak ellátva, hiába tárolódnak tehát a számítógépünkön, azokat nem tudjuk odaadni az ismerőseinknek — azaz oda tudjuk, csak nem fogják tudni lejátszani őket.

A letöltés nagyon egyszerű, kiválasztunk egy számot vagy egy albumot és rányomunk, hogy lejátszás. Az első szám elindulására internetkapcsolatunk sebességétől függően várni kell pár másodpercet, de mire az első szám lefut, nagyjából az egész album le is fog töltődni, úgyhogy utána nem lesz ilyen gond. A szinkronizálás egyelőre csak úgy működik, hogy átküldünk egy kiszemelt számot/albumot a mobiltelefonunkra, ott kapunk egy üzenetet, benne a linkkel, ami alapján a zenét le kell tölteni. Komplett diszkográfiákat itt sem tudunk letölteni, de ezt azért még túl lehet élni.

A PlayNow plus PC-s kliensprogramja tehát egy kellemes kis szoftver, szép, gyors, jól kezelhető, persze közel sem hibátlan. Feladatát az apró kényelmetlenségek ellenére hibátlanul ellátja, amióta pedig használom, már azt sem tudom, hogy mi az a Torrent vagy a DC++. Még ilyet az embereknek! Egy havidíjas korlátlan filmletöltő rendszernek is örülnék...