Megosztanám veletek, hogy eddig, hogyan vásároltam meg telefonjaimat, illetve, hogyan választottam ki a megfelelőt(?). Az első általam vásárolt mobiltelefonom egy Sony Ericsson Z310i volt, amit egyszerűen a külseje és ára miatt vásároltam meg, akkoriban szinte semmilyen elvárásom nem volt, csupán, hogy legyen kamera és lehessen vele telefonálni. A telefont újságban néztem ki, ekkor még internetem sem volt, így aztán pláne nem tudtam utána nézni a dolgoknak. Bementem, leemeltem a polcról, és vígan távoztam a boltból a fizetés után. Mikor hazaértem vígan bontottam ki eme remek kis telefont, szép volt, új volt, szinte elájultam tőle, hogy milyen sokoldalú, ezek utána 3 évig hű társam volt, soha nem volt semmi baja, és amikor kellett számíthattam rá.

Egyszer váratlan fordulat során kezeim közé került egy Nokia 2323c készülék, melyet ajándékba kaptam, mikor megláttam, hogy milyen kis készülék, kissé vonakodtam, hogy még egy fránya kamera sincs rajta, viszont baromi nagy újdonság volt számomra az FM rádió. A telefon egy fos volt, és ekkor kezdtem el Mobilarénázni. Hát nem sok idő telt el, kint is volt róla a cikk, amit felelltem, és az én tapasztalatomat osztotta a cikk is, vagyis egy rakás ipari hulladékot kaptam a frankó Sony Ericsson-om helyett. Ez volt az a kritikus pont, mikor azt mondtam, veszek mind kettőnél egy jobbat, és nyugdíjazom a japán-svéd modellem, illetve az elég rosszul sikerült finn modellt.

Teltek a hónapok, vártam egy olcsó, de számomra megfelelő SE-t vagy Samsungot, mikor egyszer csak megjelent egy kis fehér csúszkás telefon a címlapon, ami nem más mint a Sony Ericsson Spiro W100i. A készülék tesztje alapján döntöttem, számomra megfelel és többet tud, mint a két előd. Kis idő múltán akcióztak a Photo Hall-ban (mely egy ma már nem létező üzletlánc) kerek 23 ezer magyar forintért. Nem is kellett más, az akció első napján hívtam a boltot, van-e még címszóval, és közölték, hogy 1db fehér készülékük még van. Mentem is át a városon, megszereztem a kis csöppséget, no igen, az elején mint eddig mindig nagy volt a vidámság, milyen frankó minden, aztán nyakamba zúdult a feketeleves. Sorra jöttek a kibúvó hibák, többek közt az Equlaizer beállítását minden egyes számnál törölte és gyárira állította, Mega Bass-ra nem lehetett váltani, a kamera néha az elkészült kép felét zöldre festette, és nyomta az orrom alá " Itt az elkészült fos képed". Ekkor lettem nagyon pipa, Sony Ericsson-al felvettem a kapcsolatot, de ők ezeket a hibákat tagadták, mi meglepő módon. Elvittem a szervízbe a készüléket, ahol megállapították, hogy minden tökéletes, na de ember, neked ez tökéletes? Ilyen ponton még soha nem voltam, mikor mindenki mossa a kezét, mindenkit átvernek, és nem kevés pénzt elkérnek érte. Ekkor döbbentem rá, hogy telefont csak a teszt és a felhasználók véleményét elolvasva szabad vásárolni.

Ilyen tájt kezdett el terjengeni az android, de még nagyon drágák voltak a készülékek. Megint ott tartottam mint ahol elsőre, valami normális készüléket kellene vásárolni, ésszerű áron. Vártam a sült galambot, mikor megláttam a hírekben a japán- svéd vegyesvállalat Cedar nevezetű készülékét. Egy alap telefon, de jó minőségű, nagyon jó áron. Mivel előfizetést terveztem vásárolni, kinőve a kártyás korszakot, látván a T-mobile-nál akcióban a készüléket nem habozva mentem el vásárolni.

Na ez a készülék, ez már volt valami. Minden működött rajta amit ígértek, és ugyan olyan hű társam volt, mint a Z310i-m. Minden szép és jó volt, minden telefonom közül a legjobb, de már nagyon dübörgött az android vonal, így beadtam a derekam, és vettem egy X10 mini-t. Belekóstoltam az androidba, ami eleinte fura volt, majd egyre jobban megszerettem és élveztem, hogy úgy alakíthatom, ahogy jólesik. A készülék már 1 éve piacon volt amikor megvásároltam, a hardver nagyon alap volt, ahogy a kijelző is. Megtapasztaltam a Custom ROM-ok előnyeit, hátrányait, és a kis kijelző hátrányát is.

A készülékkel semmi probléma nem lett volna, ha 6 hónappal előbb vásárolom meg, de ez nem így volt sajnos. Viszont megint fejnövésem támadt, mikor megláttam az Xperia mini-t, teljesen beleszerettem, próbáltam afelé formálni szoftveresen az X10 mini-t, de nem sikerült, így hát megint csak akcióban karácsonykor megleptem magam egy ST15i (Xperia Mini) telóval.

Nagyon nagy váltás volt számomra, nagyon tetszett, és már a kézbevételkor éreztem, ez egy minőségibb cucc. A készüléket egy ideig nem piszkáltam, de aztán felkelt a vágy, hogy ugyan, kezdjünk el csinálni vele valamit. Na ez a készülék, és a Cedar volt a legjobb döntés, a többiből tanulva fogok majd legközelebb is vásárolni. Azóta is vígan használom a Mini-m, örülök hogy megvásároltam és nem bántam meg. Ez volna az én kis történetem, köszönöm azoknak akik elolvasták.

sdd2