Az egyre rohanó világunkban a korábbinál hamarabb cseréljük le eszközeinket, legyen szó számítógépről, mobiltelefonról, televízióról vagy egy vezeték nélküli fülhallgatóról. Most a saját szavaimmal és elméleteimmel megpróbálok a mélyére látni a dolognak legalább a számítógépek terén. Nem kizárt, hogy folytatást írok az előbb említett eszközökről is, de ez sok tényezőtől függ. A bejegyzésemben nem konkrét gyártókat és operációs rendszereket szeretnék összehasonlítani, ezért elég sokszor szerepel ez a két fogalom a bejegyzésben a hivatalos név helyett. Az olvasók nagy valószínűséggel úgyis rájönnek, melyik márkáról vagy termékről beszélek éppen.

Ezeket az eszközöket a felhasználók különféle feladatra választják, ezért is nagy a kínálat, mindenki megtalálja a számára megfelelő modellt, legyen az notebook vagy desktop. Általában egy számítógép vásárlásakor olyan döntést hozunk meg, hogy ne a következő héten kelljen lecserélni azt a terméket egy jobbra, hanem ugyanez hosszú évek múlva történjen meg. Nem hazudok, ha azt mondom: ez a gyártónak kicsit sem éri meg. Bár megveszel tőle egy terméket, és ez pénz, valójában az a gyártók érdeke, hogy minél hamarabb vásárolj tőlük újból. Teljesen mindegy, hogy mit; legyen az a termék akár egy kábel, de náluk vedd meg. A számítógépek hosszú évekig működnek, ha a felhasználó rendeltetésszerűen használja azt, és ez a normális.
Azonban ezt a gyártó is tudja, ezért próbálja meg a saját felhasználói körét újabb vásárlásra ösztönözni oly módon, hogy az a fogyasztóvédelmi törvényekkel mégse menjen szembe. Ennek a dolognak több formája van. Az egyik lehetőség a hardveres ellehetetlenítés, kimondottan a gyártás pillanatában, a másik pedig az utólagos, szoftveres ellehetetlenítés. A gyártók elkövetnek tervezési hibákat, ez nem olyan nagy probléma, emberből vagyunk, mindenki hibázhat. A probléma viszont annál súlyosabb, mivel ezek a hibák többnyire az érintett termékek forgalomba hozása után derül ki, ez is mutatja, hogy a gyártók nem fektetnek elég energiát/időt a precíz ellenőrzésbe, csak egy "felületesebb" ellenőrzést végeznek, plusz ugye azokat a kötelező regionális teszteket, amik a forgalomba hozás alapjai.
A számítógépek annyi hardverelemet tartalmaznak, hogy elég egy apró forrasztási vagy illesztési hiba, és már nem tökéletes az egész működés. Az utólag felmerülő tervezési hibákra ugyan szoktak indítani javítási programot a gyártók, de ezeket elég sokszor megpróbálják elsumákolni, vagy olyan időkorlátot szabnak ezen programoknak, hogy valószínűleg már kifut a programból az adott gép, mire jelentkezik a probléma, vagy olyan vizsgálati követelményeket állítanak fel az ingyenes javításhoz, amivel az érintett eszközök 60%-át ki is zárják ezzel a programból, és ezekhez hasonló próbálkozásokat láttunk, látunk jelenleg is.
Egy GPU-hibás termék esetén olyan feltételt szabott meg az adott gyártó, hogy az eszköznek POST-olnia kell, így ellenőrizzék, hogy minden hardverelem tökéletes-e.
Itt bukik meg az elmélet, mivel az érintett termékek nagy része egyáltalán nem mutatott semmilyen információt a kijelzőn --működő GPU hiányában, így csak azok a gépek feleltek meg, melyek bár hibásan, de visszajelezték, hogy a gép megfelelően be tudja tölteni az operációs rendszert. Később a teljesen jogosan dühös felhasználók miatt eltörölték ezt a feltételt, de erről sem hoztak le hivatalos közleményt, mivel nem érdeke a gyártónak reklámozni, így akik beletörődnek és új gépet vesznek, nem viszik el a vállalat pénzét a javítási költség átvállalása által, ráadásul amennyiben az adott gyártó újabb eszközét választják, még jobban is jár a gyártó. Minden vállalat felmérte, hogy melyek azok az igények, amiknek meg kell felelni, hogy továbbra is tartsák az értékesítési rátát.
A hardveres ellehetetlenítés másik formája az, amikor a gyártó újabban direkt úgy készíti az eszközöket, hogy a bennük megtalálható alkatrészek neheze vagy egyáltalán nem cserélhetők, bővíthetők utólag, felhasználó által. Ezt általában olyan apróságokkal kompenzálják, mint a vékonyabb kialakítás, vagy notebookok esetén a vékonyításon felül nagyobb akkumulátort helyeznek el a gépben. Ha globális számokat nézünk, akkor átlagosan 2-3 évente cserélik az emberek a notebookokat, és 4-5 évente a desktopokat. Korábban, míg minden alkatrészt magunk cserélhettünk, ez az idő 4-5 és 6-7 év volt. Egy komolyabb gépből, későbbi fejlesztésekkel ugyanis lehetséges ennyi időt kihozni.
A gyártók azonban azzal ösztönöznek minket hamarabb cserére, hogy minden évben bemutatnak egy újabb, jobb modellt. Azonban ez többnyire csak számokban jobb, gyakorlatilag ugyanazt vagy még gyengébb eszközt kapsz, miközben azt táplálják beléd, hogy mennyivel jobb, mennyivel erősebb, és persze a legfontosabb tényező: ÚJABB. Igen, ez a gyártóknak az egyik legjobb fogása, hogy egyre sűrűbben adnak ki termékeket, így Te elavultnak érzed az eszközt az évszám miatt, plusz ugye bővíteni se nagyon tudod utólag, úgyis le fogod cserélni a fentebb említett idő után, de általában még ezen időn belül. Több gyártó is elkezdte az utóbbi időben azt a marketing fogást alkalmazni, miszerint a megrendelés pillanatában válassz hozzá nagyobb háttértárat, több memóriát vagy jobb processzort és grafikus gyorsítót.
Ez két dolog miatt éri meg a gyártóknak; egyrészt az a plusz díj, amit ők a bővítésért cserébe kérnek, másrészt ha olcsóbban akarsz hozzájutni, az alaplapra forrasztott főbb komponensek által nem tudod bővíteni, azaz az alapmodellt hamarabb fogod gyengének érezni, így vásárolhatod a következőt, vagy rendelés előtt kifizeted a plusz díjat, amit a gyártó elkér a custom hardver miatt.
A másik véglet a szoftveres ellehetetlenítés, amikor a szoftverbe integrálnak olyan tényezőket, amik miatt az eszköz lassabbá vagy megbízhatatlanná válik, ezzel ismét vásárlásra ösztönözve a felhasználókat. Másik véglet pedig az ellenkezője, méghozzá kiszednek funkciókat azon címszóval, hogy ez az eszköz már nem támogatja, miközben a korábbi szoftverekkel érdekes módon igen. Új eszközt választani persze nem kötelező, aki jobban ért hozzá, az 90%-os eséllyel megoldja magának a problémát, viszont a többségben az átlagfelhasználók vannak, akik csak azt szeretnék, (teljesen érthető okokból)hogy működjön, és kész. Vannak olyan operációs rendszerek, melyeken nem kötelező a frissítések telepítése, bár ez kockázattal is jár, illetve van olyan rendszer, melyen hivatalosan kikapcsolni nem, csak szüneteltetni tudjuk a frissítés telepítését.
Ezen rendszer sem 100%-ban védett, azaz kisebb módosítással ki tudjuk kapcsolni a frissítések telepítését --bár ezzel más hasznos funkciókat is elvesztünk-- viszont a felhasználóknak nincs kedvük ezzel szórakozni, így inkább hagyják, hogy a gyártók befolyásolják az eszközök élettartamát. Egy biztos, hogy nagyon jól csinálják, mivel az eladások száma egyre csak nő, és manapság ez számít náluk.

Zárásként annyit tennék hozzá, hogy kíváncsi vagyok többek közt én is, mi lesz ennek a "vegyél újat" procedúrának a vége, és mikor fognak az érintett cégek vezetői akkorát pofára esni, hogy észhez térjenek. Köszönöm a figyelmet.