Épp most sikerült végeznem a Life is strange nevezetű játékkal. Mivel az első epizód után született Gamepodon és Logouton is teszt a játékról, ezért távol álljon tőlem, hogy írjak róla bemutatót. Ők biztos meg fogják tenni a záróepizód befejeztét követően. Így viszont meg van nekem a lehetőség, hogy szimplán az én érzéseimről beszéljek a játékkal kapcsolatban. És persze, hogy telerakjam spoilerekkel .Így aki még nem végzett a játékkal, viszont rendkívül szeretne, esetleg azt se szeretné megtudni, hogy ki a gyilkos, az az írásomat inkább kerülje el. Azért egy jókora Spoiler feliratot ki fogok írni, mielőtt leírom ki a gyilkos. Hátha lesznek olyan vakmerő bátor, olvasók akik ezután továbbolvassák, bízva abban hogy esetleg mégsem írom le, de bizony le fogom. Na jó lehet mégsem, de azért csak okosan.

Amikor bejelentették a játékot, akkor én arra gondoltam, hogy ez talán fog kissé hasonlítani az általam betegesen rendkívül kedvelt Beyond Two Soulsra és a Heavy Rainre. Ugye azt is mondták, hogy ez a cucc bizony epizodikusan fog megjelenni. Hát én azt, hogy hogy is mondjam, annyira nem komálom. Úgyhogy amikor kijött az első epizód, akkor elolvastam a teszteket, és hát persze csorgattam a nyálamat. Viszont amit nem tettem. Habár rendkívül szerettem volna, mégsem kezdtem el játszani vele. Mert tudtam, hogy rossz lett volna nekem. Így utólag tényleg. Mindig úgy hagyták abba, hogy nem hogy 2 hónapot, két napot sem akarsz majd várni a következő epizóddal.

Úgyhogy én vártam.... És vártam... És megint csak vártam. Még végül nem. Kijött a záró epizód. Akkor én felkiáltottam, hogy királyság van, hát toljuk ezerrel. Úgyhogy elkezdtem tolni. A tolás platformja pedig az aláírásomban szereplő laptop volt. Az első felirat ami megpillantottam, az az Unreal engine-é volt. Én ennek örültem, mivel ez egy kiforrott, királyos motor. Alacsony gépigényre, stabil fps-re és remek látványra számítottam. Ez csak részben jött be, láttam már jobb portot is, de azért nem panaszkodom. A grafika részletessége nem nagy szám, viszont a művészi megvalósítás az kárpótol. Jó volt ránézni a játékra. 1080p-ben 40-60 fps között volt a játék, ami zsír, viszont pár helyen 20 alá is beesett. Szóval nem voltam elragadtatva, de egy erős közepes volt. A zenei aláfestés az zseniális, minden epizód elején megadja a hangulatot. Az egész játéknak van egy nagyon pozitív kisugárzása, egyszerűen jó érzés vele játszani, még annak ellenére is, hogy ez alapvetően egy szomorú történet. Maga a játékmenet az végül is nem lett Heavy raines, sokkal inkább Telltale játékaira hajaz. Ami nem nagy baj, azokat is szeretem. Az alapsztori bejött, hogy van a kiscsaj a suliban és nyomul. Ez számtalanszor bizonyítva lett, hogy habár nem tűnik bonyolultnak, nem egy egyszerű műfaj. Elég csak az Álom.netre, vagy az Alkonyatra gondolni.

Ahogy megy ugye a sztori, kiderül, hogy szuper képességünk van, vissza tudjuk fogatni az időt. Ez meglehetősen magas szintű skillnek tűnik, ki lehet találni mások gondolatát, meg lehet menteni mások életét.... Ez főleg elsőre tűnik királynak. De mi van, ha ebben a sztoriban ez mégsem olyan jó ötlet, mivel ez nem olyan Terminátoros időutazós móka, hanem inkább olyan Végső állomás féle. Hát ami Maxünk ezen a ponton ezt még nem gondolta át eléggé, végül is úgy volt vele, hogy a tököm, dupla vagy semmi és meglátjuk. Úgyhogy barinő megmentve (Mission Completed), és élvezhetjük ennek minden pozitív és negatív hatását. Egy ponton pl le is lehet smárolni. Amúgy a Max név az ne tévesszen meg senkit, ez egy csaj. Csak szegényt Maxine-nek nevezték kiskorában, amikor még nem tudott ellene tenni, és hát hogy is mondjam, nem nagyon csípte a saját nevét. Szóval így lett ő Max a barinő meg Chloe. A sztori itt nem áll meg, van kit megmenteni bőven. Pl egy lányt folyton megdobálnak, és hát ugye mi lájuk a jövőt, szóval úgy érezzük nem tehetünk mást, muszáj megmenteni. Vagy van egy lány, akit kizárt az Ő! barinője a szobájából, mert azt hitte, hogy vele csalta a barátja. Itt megint jön Super Max, és megmenti a biztos szobán kívül maradástól.

És akkor most komolyan. Vannak azért itt komoly témák is. De most komolyan. Ezek tényleg. Van ugye a barinőnk, akinek az apukája meghalt autóbalesetben. Ebből adódóan Chloe-nak voltak problémái. Drog, fegyver, adósság. Hát effélék. Van egy csaj, aki fél éve eltűnt. Egy másikat bedrogoztak egy buliban és utána durva fotók jelentek meg róla. Ez odáig fajult, hogy a csaj a szemünk láttára öngyilkos lett. Persze vissza az időben és ahogy egy jó szuperhőshöz illik, megmentettük. Ez mindenesetre egy elég felkavaró rész volt. A játék zsenialitását mutatja, hogy ebben a komor helyzetben, mégis úgy játszanak a zenével a képi világgal, és a többi, hogy mégis jó hangulatban lehet vele játszani. Nem nagyon tudom másképp leírni, megindító.

Itt tennék egy kis kitérőt a történetben. A játékban rengeteg utalás van. Szárnyas fejvadász, hogy akkor Deckard valóban replikáns e? Bemegyünk egy pajtába és a vasvilláról Maxnek rögtön a Péntek 13 jut eszébe. És még sorolhatnám. Nagy hangsúlyt fektetnek a selfie-re. Ezek a bigék fotósok, ehhez sajnos elkerülhetetlen kellék a selfie. A fotótanárunk sokat hangsúlyozza, hogy mennyire utálja ezt a szót. Mint mindnyájan. És ebből következnek a különféle angol kifejezések: Selfie expression, Go fuck your selfie, vagy csak simán myselfie. Nem tudom ki hogy áll e téren, én az ötödik selfies poénon is ugyanúgy röhögtem mint az elsőn. Talán még jobban is.

Na de vissza a komolyabb témákra. Egyfelől nyomozunk az eltűnt leányzó nyomában, próbáljuk megfingatni a drogkereskedőket és potenciális gyilkosokat. Amíg ezt csináljuk, még mindig ott van Chloe, akinek az apját próbáljuk visszahozni. Tudunk régi képekre fókuszálni, amivel ott teremhetünk a múlt tetszőleges időpontjában. Pl vissza tudunk menni oda, ahol a csaj apja autóbalesetet szenvedett. Elérjük, hogy ne szenvedjen és újabb Mission completed. Csakhogy ha a múltat piszkáljuk, annak ára, van. Ez nem olyan hogy nincs végzet csak ha bevégzed.... Nem ám. Szóval itt történt a játék másik rendkívül sokkoló része: Spoiler! Chloe fog autóbalesetet szenvedni, és nyaktól lefelé lebénul. Egy fél napot töltünk vele és hát brutálisan játszik a játék megint csak az érzelmeinkkel. A gyógyszerekre elmegy a családi ház, a lány állapota romlik, nem is szeretne tovább élni. Ez annyira szörnyű jövőkép volt, hogy Max inkább hagyta meghalni Chloe apját, hogy őt megmentse. Spoiler vége!

Miután minden visszakerült a régi kerékvágásba, újra belevetettük magunkat a nyomozásba.Találtunk kínzókamrát, meg minden hasonlót, borzadtunk, de mégis örültünk, és nagy dírrel-durral el is döntöttük, hogy elkapjuk a szemétládát még akkor is ha rossz nyomon vagyunk. Márpedig azon vagyunk. Mi van minden csajos, középsulis, tinis filmben? Na? Úgysem találjátok ki! Hát a bál. Hát el is megyünk a bálba, de mint már mondtam, ez nem egy szokványos tinisztori, hát a bál sem az. Nem azért megyünk oda, hogy mi legyünk a bálkirálynő, sokkal inkább, hogy Super Max módba kapcsoljunk, mindenkit figyelmeztessünk a halálos veszélyről, és hogy saját szakállunkra elkapjuk a gyilkost. Mert miután megtaláltuk a kínzókamrát, még csak véletlenül sem szóltuk a rendőrségnek, az mégis ilyen lett volna már. Most komolyan. Az kb olyan lett volna, mintha a sasok a szájukba vennék a gyűrűt, és bedobták volna a Végzet Hegy gyomrába. Kérdem én, mi maradt volna akkor Frodónak?! Hát most megkérdem újra: mi maradt volna akkor szegény Maxnek?! Hát na látjátok, hát ezért nem szólt a rendőrségnek. És hát meg is szívta rendesen. Mert akire gondol, hogy ő a gyilkos, az biza nem a gyilkos.

Ez a bizonyos gyilkos valaki tök más csóka volt, aki elkábította, és elvitte a kínzókamrába, ahol nem árulok el nagy titkot, hát kínozta, meg fotózta. És akkor jött a nagy finálé, össze vissza utaztunk az időben, hogy valahogy kiszabaduljunk. A legegyszerűbbnek az tűnt, hogy visszamegyünk a kezdetekhez, és eláruljuk, mégis a szerveknek, hogy ki a gyilkos. Ezt meg is tesszük, mindenki boldog, happy ending. Vagy mégse? Hát mégse.

Spoiler!

És akkor most tegyük fel magunknak újra a kérdést.Ez olyan terminátoros, vagy inkább olyan végső állomásos cucc lehet. Max is feltette, és iderült, hogy az utóbbi. Mindenféle időloopok és fékezhetetlen katasztrófák kell hogy bekövetkezzenek. Nem lehet megmentni valakit büntetlenül... Ez a játék nem egy sokbefejezéses, ha ügyes vagy boldog véged lesz cucc. Ez bizony kő kemény dráma. Valakit fel kell áldozni: vagy Chloe-t akinek az eljén amúgy is meg kellett volna halnia, vagy az egész várost, minden emberrel együtt.Ha a várost áldozzuk fel, akkor mindenki meghal kivéve minket kettőnket. Nekem ez a befejezés abszolút nem jött be. A másik, az habár szomorú, és sokkoló, mégis van benne valami. Ha visszamegyünk az időbe, és hagyjuk meghalni Chloe-t, akkor minden megváltozik. A vele végző srácot elkapják, rajta keresztül a főgonoszt is, és az egész őrült hét lefolyása tök nyugisan történik meg. Mintha csak azzal hoztunk volna káoszt a városba, hogy belenyúltunk a súlyos bekövetkező történésekbe. Engem még mindig nagyon átjár ez a Végső állomás/ Fehér zaj 2 / stb érzés. Nagyon ütött a vége. Spoiler vége

És ennyi. Nem egy Quantic Dream analóg, sokkal inkább egy TellTale féle cucc, de annak ütős. Engem beszippantott. Úgy álltam fel, hogy na ez igen. Pontosabban mióta végeztem vele fel sem álltam, hanem ezt írom, de azért majd a közeljövőben tervezek felállni, és az majd akkor olyan lesz. Én ajánlom mindenkinek. Itt PS exclusive-itásról szó sincs, valószínűleg gyenge PC-n is élvezhetően fut, maga a sztorit pedig 5X2 órában le lehet tudni. Érdemes 1 nap / epizódba tolni, hogy ülepedjen. Na hajrá srácok. Brace yourselfie.