*** 2012. 11. 26. ***
15:46

Elkezdek valamiről írni. Ha egyszer elindulok valamiféle gondolat mentén, akkor szinte magától jönnek a szavak, kifejezések, ötletek, mi legyen a téma, amiről véleményt fejtek ki. Legyen mondjuk a bizalom. Egy nagyon fontos fogalom, emberek között szokott létrejönni, illetve megszűnni. Enélkül nem jöhetnének létre normális emberi kapcsolatok, nem fejlődhetne a társadalom, a technika, a tudomány. Volt, hogy mások visszaéltek a bizalmammal és volt, amikor nem tudtam úrrá lenni a kíváncsiságomon, s mások magánszféráját sértettem meg ezzel. Végül én is megbocsátottam, s ők is nekem.

Nagyon sok dolog van, amit nem úgy csináltam volna, ahogy az valójában megtörtént. Persze kár bánatoskodni a múlt felett, de azért lehet álmodozni. Ha tehetném, nem erre a szakra jelentkeztem volna, jobban csináltam volna meg az érettségiket, előbb csatlakozok a kung-fu egyesülethez, jobban összebarátkozom az osztálytársakkal, nem fektetek annyi energiát fölös dolgokba, nem lennék annyira szerény és több önbizalommal felpezsdítve dolgoznék egy jobb világ megépítésén. Persze ha már olyanon agyal az ember, mint a jelenlegi lelke, gondolatai, elméjének az időbeni visszarepítése X évvel ezelőtti önmagába, akkor miért ne tehetné, hogy megjegyez egy csomó fontos dolgot, ami történt. A lottószámok memorizálása tűnhet a legjobb ötletnek, ám azzal csak pénzt tudnánk kicsalni. Gondoljunk csak bele, mennyi komolyabb esemény kimenetelét tudnánk így visszamenőleg irányítani! Katasztrófák megelőzésétől kezdve, politikai, gazdasági változásokhoz való előzetes alkalmazkodásán át egészen barátaink, ismerőseink cselekedeteinek megjövendöléséig.
Ilyen és ehhez hasonló dolgokon már jóval azelőtt is gondolkoztam, mint, hogy olvastam volna regényekben, láttam volna filmekben lejátszva. Igen, tulajdonképpen egyfajta időutazásról beszélünk itt, a lényege pedig annyiban tér el a sokak által vizionált megoldástól, hogy nem fizikai, testi valónkat küldjük el a múltba/jövőbe, hanem csak a gondolatainkat, tudatunkat. Rögtön jön is a kérdés, mi történik az akkori énünkkel a múltban, akinek a testét vesszük kölcsön. Hová lesznek azok a tapasztalatok, események, amiket egyszer már megéltünk? Talán egy másik idősíkba kerültek át? Esetleg létrejött valami leágazás a normál idővonalon? Létre tudna-e jönni valamiféle paradoxon ezekből, ami esetleg elpusztítaná a tér-idő kontinuumot?

Mi készteti az embert arra, hogy ezek járjanak az eszében? Egy jobb, boldogabb, számára kényelmesebb világ elképzelése, megalkotása. Mindig a könnyebb utat keressük, lusták vagyunk. Ezáltal pedig sok hasznos és haszontalan eszközt, találmányt, technikát fedeztünk fel, amikkel kényelmesebbé tettük hétköznapi életünket. Idővel a szokásaink is megváltoztak, a napi tevékenységek monotonabbá, szürkébbé váltak. Az információt tároló, továbbító, illetve fogadó eszközök fejlődésével pedig a memorizálási képességünk is romolhat. Gondoljuk csak végig! Ha valaki megkérdezi, mit jelent angolul az "adequate" szó, akkor már nem a porosodó szótár könyvhöz nyúlunk, vagy elkezdünk gondolkozni rajta, hanem beütjük a számítógépen a szótáras weboldalt böngészve és 1-2 másodpercen belül már meg is van a válasz. De ez a szó, kifejezés lehet teljesen más tematikájú is, akkor is a kereső lenne az első, ami eszünkbe jutna, meg, hogyan is keressünk rá, milyen reguláris kifejezések segítségével szűrjünk tovább, stb.. Itt megjegyezném, hogy ez nem mindenkire és mindenkor igaz, csak olyan emberek viselkedési szokásaiból indultam ki, akiket ismerek. Főleg magamból.