Elkövettük azt a hibát 7 éves fiammal, még két másik apa+fiú páros kíséretében, hogy egy esős szombaton ezt a kiállítást választottuk programnak.
Aki csak eddig jut el a bejegyzés olvasásában, annak kihangsúlyozom: Maradjon távol a kiállítás környékétől is...gagyiság a köbön, csalódás legmagasabb fokon, mindez inkorrektül drága belépődíjért.

Jómagam nem vagyok egy kimondott blogger, nem szoktam megosztani közösségi oldalakon, hogy kivel, hol és mit eszek, merre járok, mit látok. (OFF: Ebben az a nem elhanyagolható tény korlátoz, hogy nem vagyok regisztrált tagja egyetlen közösségi oldalnak sem)
Ennek ellenére jutottam el arra a pontra, amikor már nem mehetek el szó nélkül a látottak mellett. Amikor csalódottan kioldalogva az épületből azt láttuk, hogy a pénztárnál kb. 200-an állnak sorba, a bejutásra ácsingózva, megfogalmazódott bennem a gondolat: aki a hátralévó hónapban betervezte a programot, azt óva intsem a látogatástól...

Előzmények:
Hangzatos címek a médiában:

"Lélegzetelállító űrkiállítás...",
"a kamaszok imádni fogják",
"Holdat foghatunk a Millenárison"
stb...

Hmmm...
Világhírű, világszínvonalú kiállításként, sőt szerényen 2016. legnagyobb szenzációjaként aposztrofálják a GATEWAY TO SPACE fedőnévre hallgató nemzetközi űrkiállítást.

Röviden amit ígérnek:
"A NASA és az űrutazás történetét feldolgozó megakiállítás az űrrepülést megálmodók első lépéseitől, az eseménydús XX. századon, a holdra szálláson át tart napjainkig, átlépve a Naprendszerünk határait is. Ez a kiállítás azoknak a jelentős pillanatoknak a gyűjteménye, melyek örökre nyomot hagytak az emlékezetünkben, mint például az első lépés a Holdon vagy a Nemzetközi Űrállomás." - forrás: port.hu

Lássuk, ebből mit sikerült átadni a látogatók számára:

Érkezés:
Egyéb elfoglaltság miatt nem tudtunk nyitásra érkezni, csak du. fél három környékén. Előzetesen frusztrált is, hogyan fogjuk tudni így alaposan kivesézni a látnivalókat, végigpróbálni minden beharangozott lehetőséget, és úgy egyébként nem lesz-e kevés az a pár óra, amit rá tudunk szánni... Freedom szimulátor, vadászgép szimulátor, giroszkóp szimulátor...de jól hangzanak!

A Millenáris mélygarázsába gondoltam parkolni. A tömött garázsban végül akadt is hely 10 perc keresgélés után, de kiderült, hogy nem lehet ám egyenesen felmenni a Park területére, hanem vissza kell menni a mélygarázs lejáratához, ki az utcára, onnan pedig séta a Parkig. Ehhez viszont az amúgy is szűk, de kellően hosszú le-felhajtó rámpán kellett a forgalom mellett a gyerekekkel fellavírozni, a falhoz tapadva, hogy a visszapillantó tükrök ne trafáljanak el. Kezdő kalandnak nem volt utolsó, bár nem élveztem túlzottan.

Beléptetés:
A neten jelzik, hogy érdemes elővételben jegyet váltani, ezzel elkerülhető a sorban állás. Európa más országaiban biztosan, de Nálunk nem...A pénztárhoz való sorban állás tényleg jó séllyel megúszható, de a beléptető kapuhoz ugyanúgy be kell állni az elővételben váltott, és kinyomtatott (!) jeggyel. Mivel az érdemi torlódás a beléptetésnél alakul ki, lehet akármilyen jegyed, ott bizony szívsz...

Nem nagyobbat, mint a nyugati szokásokat alkalmazni próbáló egyszeri user, aki a neten megváltott, bar- vagy QR-kóddal ellátott jegyet próbálta felmutatni sorra kerülve a kapunál...Ahol közölték vele, hogy csak és kizárólag nyomtatott jeggyel lehet beléptetést kérni (mert ugye csak papírról lehet szkenneltetni a kódot a beléptető kapu leolvasójával !?!?)...Ugyan hol fogják ezt most szegény szerencsétlennek ésd a 3 tagú családjának kinyomtatni? Hát persze, hogy a pénztárnál! Tehát kiállta a sort a beléptetésnél, onnan forwarded a pénztárhoz, kiállni azt is, majd ismételten kiállni a beléptetős sort. Balkán, itt vagyunk...

Tartalom és a forma:
A kiállítás elején az űrkutatás nagy alakjainak képes, rajzos tablói láthatók. Feltalálók, tudósok, írók az űrutazás lehetőségéről, kezdeti kísérletek, elképzelések. Viszonylag érdekes rész, persze nem túlzottan gyerekbarát, de még el tudod magyarázni a lényeget.
Kezdeti próbálkozások, az űrkabinok és a hordozó(rakétá)k fejlődése, viszonylag látványos rész, érthető, logikusan épül egymásra.
Az űrverseny stádiuma, tablós megjelenítéssel. Kevés érdemi látványelem, a tablók előlapja (kb. 1 m széles) angol felirattal, a tabló oldalán, ami kb. 30 cm széles (!), található a magyar felirat. Gyerekeknek használhatatlan, felnőtteknek túl részletes, de nem lényegi infót hordoz ez a rész.
A Holdra lépés nagy pillanata, a holdjáró 1:1-es modellje. Na, végre, valami.

Holdkőzet tapizási lehetőség: egy plexi kalitkába zárt (állítólagos) holdkőzet, látszatra Visegrádi vulkanikus andezit, melyen igény és vastagság szerint egy- vagy kétujjas technikával lehet tenni egy romantikus simit. Mivel 50-en álltak sorba, ezt kihagytuk.

Űrruha mögé állva, a sisak plexin kibámulva válhatunk fénykép témává. Itt 80-an álltak, természetesen nem álltuk ki.

MIR űrállomás: tartózkodó tér modellje, elvileg 1:1, kicsit megdöntve van kiállítva, a kitekintő ablakok előtt lassan mozgó űrfénykép, a berendezési "tárgyak" ferdén rögzítve. Együttesen olyan érzetet keltenek, mintha forogna a hengeres lakható egység. A látogatók többsége vélt vagy valós szédülési tüneteket produkál. Mi nem.

Űrsiklók kora: ez már a közelmúlt, a gyerekek értik, hogy függőlegesen indul, és vízszintesen érkezik.
Ennek megtámogatására végre valami interakció:
Pilótafülkében ülve kell joystick-al irányítva leszállni az űrsiklóval az űrközpont leszállópályájára. Nem pénzes akció, kis sort kellett kiállni a gyönyörért. Iker cockpit, elválasztva, egymástól függetlenül két képernyőn fut a szimulációs program. A Cockpit über gagyi, még ál-gombok sincsenek, hanem nyomtatott képekkel van körberagasztva egy süllyesztett sík CRT képernyő. A program grafikájában az 1998. körüli DOS-os repülőgép "szimulátorok"-ra emlékeztet. Könnyű fokozaton csak függőleges mozgást tudunk eszközölni. Nem láttam próbálkozót, aki ne csapta volna oda a kifutópálya betoncsíkjához. Több volt, mint felejthető az élmény.

Végső állomás: a várva várt szimulátorok:

A szimulátorok körül iszonyat tömeg.
Először a giroszkóppal találkoztunk. Viszonylag lassan forgott max. fordulaton is, a vállalkozó szelleműek tünet nélkül bírták. Nem voltak hosszú menetek, a "kilencgé" messze volt. Szakavatottak szerint egy falunapi vurstliban a "nem székes" verziós (gyk. kikötözik kezed-lábad, derekadra meg kapsz egy övet) sokkal keményebb. Nem volt ingerenciánk kipróbálni, meg nagy sor is volt.

Következett a "kiképzőtábor szimulátor". Húúú...igyatok valamit előtte...kemény sorok következnek...
Szóval adott egy "kiképző giro ülés", amelyet a beszíjazás után biomechanikus energiával kezdenek mozgatni. Magyarul: a hostess a fogantyúknál megfogva irdatlanul elkezdi rángatni, billegtetni, szimulálva valamit...Azért egy pillanatra itt állapodjunk meg: adott egy vasszék, benne egy túlfejlett 13 éves, összesen közel 100 kg, amit egy törékeny 53,5 kg-os hostess lány próbál megmozgatni, és szimulálni az űrutazót éri nehézségi gyorsulás hatását...Vicces, nem? Hát inkább siralmas.
A "szék" 3 "légpárnás" talpon áll, ami alá levegőt fújnak, ezzel elemelve a talajtól a széket. Jó esetben 3-5 mm-re. Ez volna a súlytalanság állapota.
A feladat ugyanis az, hogy súlytalanság állapotában, a mozgó székben odavonszol a hostess egy munkafelülethez, ahol csavarkulccsal/svédfogóval kell ügyködni 1-2 csavarfejen (ekkor már nem ráznak, csak gondolom cseppet még szédülsz.)

Érthető okokból ezt sem próbáltuk ki.

A harmadik fajta szimulátorokról nincs infóm, mert nagy rutinnal úgy voltak forgatva, hogy a kordon mögül nem lehetett rájuk látni. Érzésre egy űrsiklót kellett kormányozni. Az eddig tapasztaltak alapján sok jóra nem számíthattunk, így kihagytuk. Nem hiszem, hogy lemaradtunk valamiről...

Kegyelemdöfés:
A gagyi szimulátorok után elérkeztünk a kijárathoz. Utolsó reményünk a "Moziterem" volt, a folyamatosan ismételt film pedig a kiírás szerint egy 10 perces alkotás, mely az űrkutatás közeljövőjével, céljaival, kiemelten a Mars expedíció beharangozásával foglalkozik. Nagy várakozással beültünk, de újabb hidegzuhanyt kaptunk...
Az amerikai filmet hang nélkül (!) bírták lejátszani, magyar feliratozással. Tehát a betévedő külföldi az egészből semmit nem fogott, a hülye magyar pedig olvashatta, már ha nem kisgyerek. Képtelenek voltak magyarul narrálni a filmet, az angol feliratot meghagyva. Egy 10 perces alámondást kb. két családi jegy bevételéből meg tudtak volna fizetni. No comment...

Egy váratlan vendég:
Majd elfelejtettem, hogy találkoztunk ám egy sztárvendéggel is a kiállításon. Szerintem nincs ember, aki meg tudja magyarázni, hogyan került a Millenáris B épületébe egy olyan messzi-messzi galaxisból, de tiszteletét tette Darth Vader is...
Miééért? De legalább a gyerekek szerették, mert nem keresték az összefüggést...

Időtartam, ár-érték arány:
A kiállítást mindennel együtt, bruttó 100 perc alatt abszolváltuk (ruhatár ki-be, kis kaja a büfében kollektív szidalmazás és elégedetlenkedés kíséretében). Fentebb leírtak miatt a "szimulátorok" egyikénél sem álltuk ki a sort, és a holdkőzet tapizást is kihagytuk.
Ár-érték arányban a kiállítás szvsz messze nem érte meg. A legjobb kombóval 1 felnőtt + 1 gyerek összesen: 4.700 HUF volt. Erre jött (volna) még rá a szimulátorok igénybevételéhez váltandó zseton, darabja 500 HUF.
Ami feltűnően hiányzott az egészből, hogy semmit nem osztogattak, a gyerkőcök üres kézzel jöttek ki. OK, más kategória mondjuk egy "Hot Wheels - Apák és fiúk napja" (ugyanitt a Millenárison szokott lenni), vagy akár egy "LEGO Road-Show", de onnan bizony tele batyuval jönnek ki a gyerekek. Mindegy mi, szórólap, naptár, poszter, bármi jöhet nekik, amit lehet gyűjtögetni. Itt erre sem gondoltak...pedig a büdzséből futotta volna...

Összegzés:
Mindezeken túl a legbántóbb dolog a csalódás...
Felnőtt fejjel nyilván rákészültem egy színvonalra, Millenáris Park, NASA "védjegy", világhírű, utazó kiállítás...Magyarországra Brüsszelből jött, és innen Dél-Afrikába megy tovább. Csodálkozom, hogy az EU-ban ilyen gagyiságot még el lehet adni, de ezek szerint jó reklámmal mindent... Mert a beharangozás tényleg jó volt, viszont most már azt is tudom, miért nem lehet sehol hozzáférni a neten negatív kritikához, vagy véleményezési lehetőséghez. Se a FB oldalukon, se a kiállítás saját honlapján, de még a millenaris.hu-n sincs lehetőség elmondani saját véleményt. Szomorú.

Köszönöm, hogy elolvastátok.